Verslavina

                         Recenziós epigonvers

                           

A férfi ha negyven, a nő… (ki se mondom

jobban fáj neki, érti a kánya) -

néha letört, de néha a gondon

úgy gázol mint Jani verslavinája;

a nő… na ha annyi, a férfi ha vénül

de még bizsereg töke és vaginája,

könyvesboltba ha nézni beszédül

ott integet Annus verslavinája –

és persze a témán gördül a többi,

Judit Ágnes, Kriszta, Noémi, Tamás;

és neve-nincs lavinás is özönnyi,

kötetbe való amatőr útitárs -

ez az egy fáj picikét, érti, ki érti -

hisz annyiba’ szárnyalt gerjedelem!

Versben a számos nő meg a férfi

de negyven… ennyi a terjedelem.

***

                        Két magam gyúrta hógolyó a lavina anyagából

Negyvenedikre a bőrbe zilál

szemkörnyékre seregben

ráncot a gond, ha beszív, ha piál

csak horkol az édes öledben?

Lópikulát! Csupa tűz ez a kóc,

ha elég is, lángol a Jancsibohóc…

Persze veled. Mert kell a szemed!

Parazsától vígad a télben -

akinek nem jut ilyen hevület

kialudhat? Hogyne, megértem.

Negyvenedikre ha nincs aki szén

csak kormolsz kurta magányod egén!

***

Még nézek utánad ahogy tovalépkedsz,

még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,

de nem delejez - korom így belemérgez -

hagyom, ahogy elnyel az utcakanyar?

Már negyvennyolc őszt hordoz a vállam,

mégsincs panaszom mer’ a cerka feláll -

de látod, e korban már annyi világ van,

hogy a képzeletembe’ se izgat e bál.

Ha elhagyod egyszer a negyedik ikszet,

ha a test kapuzár, s pánik delejez

hogy az ifjabb bika teste pedig szebb -

éld ahogy éled majd, hogy milyen ez:

még nézek utánad, hűlt helyedet még

vár forgalom, élet, az annyi világ.

Várjon haza téged is az, ki a kedvét
kedved anyagából szabja alád…