Kérdéses

Tölts-e teli olyat, ami kiürít?
Építs-e egymásra olyat, ami rombol?
Szegd-e szélét, hogyha közben foszlat
(s még vádol is, hogy mindezt te okoztad)?

Gazdagítsd-e azt, ami szegényít?
Nyisd-e ki azt, ami téged csuk be?
Mosdasd-e, ha rád keni koszát
(mi csókja közben mérgezi a szád)?

Add-e éhed annak, aki lezabál?
Add-e szárnyad annak, aki toll-foszt?
Égesd neki áldozat-magad
(ha már most fújja szét a hamvakat)?

          Nincs válasz a fényben forgó sárhoz.
          Fogalom, mi pontosan határoz.
          Minden sejtben egymással határos
          létezésed sosem gazdaságos.

          Add, miközben elfogyaszt -
          kínáld fel magadból azt,
          amit csak ér (úgysem marasztal
          őszöd, csak zörgő haraszttal);

          amid csak érhet, mondd: "vigyed",
          eméssze dobbanó szíved -
          fogyjon el, mi úgy se volt
          soha a tied.