Párbeszédkísérlet szárnyasoltár előtt

inspiráció: http://moly.hu/karcok/141426



Kiss Judit Ágnes
Talán, valami 
               szárnyasoltár

1.
A napok egyre rövidebbek,
mégis egyre több fér beléjük,
mert egyre öregebbek vagyunk,
talán bölcsebbek is, reméljük.
Nem sietünk többé, a dolgok
valamiért mégis bevárnak,
vagy észrevétlenül szárnyunk nőtt,
mint egy angyalnak, vagy madárnak.

2.
Kinőtt a szárnyunk észrevétlen,
talán valami kárpótlásul,
nem érezzük a csapkodását,
csak hogy a látóhatár tágul,
és emelkedünk, magasabbra,
s mire végül a testet odalent
hagyjuk, a földi zűrzavarból
kirajzolódik lassacskán a rend.

3.
A rend lassan kirajzolódik
a hangyák és a madarak
vonulásából, a márványba
kövült hajdani csigaházak
rajzolatából. A sok kis darab
mögül felsejlik valami egész,
és tollainkról, mint a víz, pereg
le apró gyöngyökben a rettegés.


shizoo:
Térdepelve

1.
Egyre hosszabbak az esték
ahogy húzatja magát a gálya,
a dolgaink egymásra épült
halomba gyűlt restanciája.
S magunkra nincs így sem
elég - létünk kanóca serceg.
Mint paták, felettünk dobognak
az elrohanó percek.

2.
Paták halántéklüktetése
nő fölénk, akár ítélet -
észre se vettük alkonyát,
mikor a távlat semmivé lett.
Nem látszik, onnan mi se látszunk
mindörökké testbe rekedten,
hogy a vizslató tekintet
a látványunktól is visszaretten.

3.
A rend lassan kirajzolódik
mi rajzolódtunk ki belőle,
mint márványba fosszília
úgy szorulunk be az időbe -
tört cseréppé szétesünk,
az éle úgy vág, mint a kés.
Egymáshoz dörgölt életünk-
ből születik meg a rettegés.