Egyszer csak egy versíró játékban...

elsőre: http://moly.hu/karcok/214829

a játékban versbe kívánt szavak: ég,tánc,vártam,billentyű,viszlát

egy lehetséges mottója: Nakonxipánban hull a hó
                                   csibéim nem hülyéskedek
                                   datolyán pálmán kókuszon
                                   zöld hópihék fehérlenek 
                                                       (Kormos István) 

natalie:
Nakonxipán

alig-plusz engedés, épp csak sármeleg
nappalok, pedig jégtelen éjjelt vártam
Nakonxipánban, kedvesem
fény ül a mandulák hóköntösén
rügynyi aranygomb, februárban.
és táncol az ég, és hull a hó;
halkan libben, babonásan pereg,
karjaidban tártszirmú
virágnak képzelem a pelyheket.
a tánc forog, a perc áll csak bús magában,
mint billentyűkbe fagyott dallamok,
a néma, porlepte zongorákban.
s míg olvadásunk dallamát űzzük,
veszítjük annak néma titkát,
ne búcsúzz ma hosszan arra kérlek,
búcsúd legyen egy könnyű viszlát.


shizoo:
Hátulnézetben

engedni nem – szavaknak égjegén
elcsúszó törésnek, mi hibátlan –
Nakonxipánban nincsenek
gyümölcsöt izzó ághegyek –
fagy lelte áprilisi sár van,
csak foszló kéreg és fakó
tánc jégéles billentyűzeten –
bár kelyhét én is forrón izgató
tárt szirmú virágnak képzelem,
belül vagyok fagyott, s a városom
ígéretével hiába melenget,
vártam, de mint halálsoron
a fejemre porhó mód hulló kegyelmet –
olvadni nem; mert elcsurogna, viszlát,
sárba fúlna, jégből cudarolt szobor,
e dermedt, űzött, igazult hamisság –
nem engedem, s te mégis búcsúzol.


(érdemes felkeresni a forrást, mert mások is ügyeskedtek...)