Haller Szabinak
 |
| saját - Hollószárny, kétpatakos búcsútáncon, a Naplás tónál |
a talpam alatt fütyülő szél hordja szét
a sarjadás szagának énekét
csak így suhan pedált pörgetve testem
a nyárfabolyhos szerelemlevesben
a fémcsonton lánc surrogása tart amíg
kihajtogatja fényre bomló szárnyait
tarka hímét kékbe mártó alkony
két pótszerívét egyensúlyra tartom
az út: a por a sár latyak a borda jég
mind mart belőle ropta életét
csak így suhan pedált pörgetve testem
az explodált növényi érdekesben
a technikát átlelkesíti ketten-egy
kentaurt zihál a völgy és tart a hegy
ha elviszed s megérzed egy-ha-ketten
engedd vigyen mert megfizethetetlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése