Milorad Krstićnek
csíkodból csendcsigát sodorna
elsuttogott az éjjel terve köd
hajnal-park mormol szótagolva
hasadról arcon kuncog köldököd
lefestem mintha rózsa volna
egy minta-cafrang éhe-testbeszéd
alatta sejtelmébe old a
vászonra gyűlő sejtve ez be' szép
csíkodból csendcsigát sodorna
két meg nem érlelt születés között
kuncogná el hogy mindenhez közöd
van ám - így mormol szótagolva
(kötőjel őrzi foszló ép eszét)
ne még ne még ne még kér-lek ne még
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése