szégyenben marad

az idő járása teszi?
a nap már lement, amikor a fejünk felett
a zivatarfelhő csúcsán még
visszhangot vert az alkonyat fénye -
ez a kis közvetlen
fullasztóan ránk csukott légkör
kavarodott fel úgy, hogy
nem tudtam, csak
foszladozni?

vagy a még egy falatkát
megterhelő mohósága felel
ezért a kézzel foghatóan zsibbasztó
összemocskolt éjszakáért -
egy másik éhség töltekezése
tolongott:
oszoljanak, kérem
oszoljanak?

persze
vannak ezek a nyitva hagyott
teliholdak, mikor a derengés
csak elvételből áll -
a nap visszfényében húzott
árnyékban foltokként
terjengő árnyak
érdemtelenségében forgolódtam?

vagy a csillagórák mutatóját
markolta meg egy engem jelentő kéz -
ez volt az együttállás, amit
nem lett volna szabad túlélnie
csak úgy, egy közeli
tűzburkos csillag
által reggelbe mosdatva ennek
az elrendelésekből rendetlenkedő
húskóccal kitömött testnek?

valaki adjon magyarázatot erre az
ötven évesen osztályon aluli,
szinte megalázó,
lélegzet fogytát imitáló
spontán éjszakai magömlésre.

Készletsöprés (ötödjére)

cím nélkül

menetiránynak
háttal utazom -
múlandóság-tanban

Egy csodás kis mechanikai műszerésznek való esztergagépre

saját

gondold meg - gép

gondold meg - ez is csak

egy gép - de milyen cuki!

Évődés egy modorban egy más modorban évődő bejegyzéshez

A szerelmemet hívom, de nem veszi fel. Szomorú vagyok, mint egy pofára esett mogyoróvajas szendvics a bazaltpusztaságban. Talán már éppen Kanadában kel át a Niagara felett, vagy lézerszínházat csinál egy francia építési vállalkozó legújabb projektjében. Könnyeim egy túláztatott zöldtea fonnyadt leveleiről csöpögő folyam... ...Gondolok rád szeretettel és gépeléstől zsibbadt könyökkel! Naplemente. Unikornis. Telihold. (Bokor Krisztián)

írá ezt fészen
dejsz néked egészen
bukrosodó tavasz

jó tollú paripa
(Balassi? pipa)
diktálá az Pegaz.

(s midőn válaszul Kisztyián erre egy Bosch porszívót linkele:)

isa por es homu
Krisztyián szomorú
kirelejzuma

(s miután szabadkozik vala, hogy ő ezt a Schátántól való szerkentyűt nem es ide akarta:)

oszt mégis illik
itt es megösmerszik
szerelöm-szívása

Világvevő

valaminek a
része vagy - és ebből
egy rész benned rezeg

Fénybe vonsz

György Erika: 111/365

fénybe vonsz pár 

éles körülményt - lásd

ki börtön, és ki szökne.

Egy látens Ady-epigonnak

Minden a mű?
hogy aztán dadoghasd:
"...belső parancsra tettem..."?

Egy látens Babits-epigonnak

"ez így nem biztos
hogy költhető" -
melyikre gondolsz?

Beszélgetés Annával (vagy talán csak egy közbevetés)

Fekete Anna: 

MEGCSALVA ÉRZEM MAGAM

Hisz minden nő helyettem mosolyog,
az én cipőmben száll ki a taxiból, helyettem
mondja, hogy nem érek rá ma, de holnap
talán… És áttipeg kristálykapun,
a vízválasztón, az én kabátkámban,
az én cipőmben… Hát így érzem magam
divatlap-olvasás közben: itt ez a sok riherongy,
elhasználja az életemet. Jobb lenne imádkozni:
hogy képes legyek megbocsátani,
hogy az összes nő nem én vagyok.

A csillagokban bízom csak,
mert a felfoghatatlan messzeség
megment attól, hogy a helyükbe
képzeljem magam. Olyan távoliak.
És olyan annátlanok.

shizoo:

Anna távlatban
Annasága teljes és
fájó tudatában

(és végezetül...) Jin és jang

világod el kell
fogadni. világod
meg kell változtatni.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (11.)

Yengibarian (2017)

csak ha folyamat

jelenik meg a képen

leképezett hang

kotta helyett a

rezgések mentén kelő

egyszeri örök

a füled az egyetlen szerved
amit úgy csuksz be, ha eteted -
ha teli tömöd a világban kelő
muzsikával.

a füled a félelmed szerve -
a folyamatos készenlét
áldozathibáztatása -
bozótreccsenésben az
atavisztikus ragadozás
zsigeri emlékei -

az összerezzenés is zene:
ez a néma sikoly.

a füled akkor alszik
ha teli van.

a füled csak úgy marad csukva
ha a muzsika kinyitja azt a
láthatatlan nyílást
ahol az ismert világ legártóbb
teremtése a legsérülékenyebb -
ha zenét hallgatsz
nem félsz.

mert a félelmeid helyén
fürdesz a rezgés mosolyában.

periférikus látás

"...És az jutott eszembe, hogy a technológiai váltásoknál mutatkozik meg leginkább az eltérő fejlődés, nemcsak nyugat és a rest of the world, hanem a centrum és a (fél?)periféria között. Eltérő korszak számrendszerében járnak az agyak. Aki mindig csak a változás uszályában van, az teljesen érthetően szűköl minden változástól, hiszen - ez az illúziója - épp kezdtünk volna felzárkózni itt a lépcsőn, erre ti beszálltok liftbe, hát nem ér..." (András László)

e felvonást

levonod majd a végén -

mint konzekvenciát

összes matekunk

végösszegéül a

por és hamu jön ki

*

uszályból nézve,

terhed cipeljük: luxus

motorcsónakot

vonszolt tonnáink

farvizén menőzöl a

naplementébe

*

eltérő korszak

számrendszerében fel-

róják a levonást

vagy tényleg ránk

csukod villamos-lélek

sötét éjszakáját

hiány helyén

ott vagy
a hiány helyén

fényképen látott
kislányok nevetése
a felszámolt réten

ölbe ejtett kezek
a szentbeszéd alatt -
hiányzik belőlük a
jól végzett munka

amíg hiánnyá nem válok
addig ott vagy


*


nem látják
ahogyan látlak

fényképen
valami megrögzött
merevséget látnak -
valakit
aki nem néz a kamerába

lehet
azon a képen oda nézel
ahova én

valakit látsz
a hiány helyén


*


aki fogja a kezem
sem látja
amit nézek -

ott vagy
a hiány helyén

Teljesség-átiratok (64.)

György Erika: 114/365

Menny, pokol, tisztítótűz

A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.

Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótűz gyötrelem.

A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.

A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.

A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

papíríz szavak

alól sistergő érintés

prédája vagy

milyen ódivatú rendszer, nem?

elhasznált szavakon porló, nem?

nincs íz ebben az életben -

dob, dob, szívdobogás, véletlen.

milyen elfoszló határ, ugye?

elhasznált betűzhető ügye -

üresen vagy teleírva átmegy-e

az üzenet: mit tép ujjbegye?

mégis. pont érzed a szóban -

mondod rá, intesz rá: 'jóvan,

nem mindegy? éget a hóban

perzsel szúnyogos csapnivalóban -

mégis. pont érzed: a nyelved

hegyén angyalkák flesselnek

éhekkel fele-feleselnek

guru-gurulás kerget -

mégis. pont érzed e pontot

"pont itt és most" ez a pont: ott.

ez a szakadás itt hamisat bontott:

szivárog? kutyafüle mondod -

milyen ódivatú rendszer, nem?
elhasznált szavakon porló, nem?
nincs íz ebben az életben
dob, dob, szívdobogás, véletlen...

Nádas tükre*

egy határt érez

elvékonyodni - ezt a

határt lépte át

Stekovics Gáspár nádasa

kívül maradj -

elmélyülését, tükrét

csak így nem töröd meg.

(belehatolásból

kel hullám: ha csobban,

úgy kel a zene)

*

ebben a csendben

beleszüremlő nádas-

susogás bújik

*micsoda koincidencia - én ezt a kettő + egy (egymással vitázó) haikut ezzel a képpel (és az elé fűzött mottó-haikuval Nádas Péter író írásművészet-tükrének (is) érzem.

Arlequin gyakorol

hatvanhárom órája és huszonhat perce
megcsal az ösztön.
a szavak ernyőzött felhőzetté
állnak össze felettem - pontosabban
valamiféle felhőzet fölül
hallatszik a varjak migrálódó
rikoltozása:
már azt se érzem, a szó
pára-e a felhőben
varjúrikoltás a dunszt felett
vagy sátorponyva, ernyő a kezemben
amivel valamit visszatartanék -

szóval megcsal az ösztön. erről
nem a világpohár szélén túlcsorduló eső tehet
hogy most csak képzavarra futja,
hogy a laposföldi teknősbéka szomjas
és ezért ver engem is a víz.
olyan momentumához nyúlt a tudatom
testi, olajos szerelőkézzel
amit nem kellett volna összetapogatni?
de nekiálltam például itt egy
verset írni a megúszható álomról lukas
csónakban csikasz éhek elől
a csikasz éh -

megcsal az ösztön de ennyi
használat után már hívhatnám inkább rutinnak.
hatvanhárom órája és huszonkilenc perce
ez a három perc volt a legtisztább megszólalásom
valamiféle felhőzet alatt varjak csikasz éhe -
ernyő a kezemben: megvéd a tisztaságtól,
hogy hiba nélkül értsem, milyen
mélységekből nem szólok hozzád
én Uram -

hatvanhárom órája és harminc perce
az éber órák duplán számítanak
de nekem soha nem ment a matek valami jól
a világ szomjas, inná a levező
testekből felszállt lecsapódó vizet,
a varjúkárogást, a
csikasz éh inná a csikasz éhet: ez a szomj,
a soha nem elegendő?
alattunk a laposföldi teknősbéka kúszik
tovább ebben a mesétlenségben
az űr: mesétlenség.
megcsal az ösztön de ennyi
valóságos érzet még kerülget:
mesétlenség az űr,
ernyőzött felhőzet feletti
választalan -

mesélnem kell, milyen hiába.
majd egyszer újra sikerül
elegánsabban, ahogy a bohócok -
hatvanhárom órája és harminckét perce
lepottyantam egy képzeletbeli trambulinról
porszagú, meghitt kuckó a manézs
a nézőtér üres, varjúkárogás
szűrődik át a csillaglukakat
bevarró sátorponyván.

Rácsodálkozás: Szilágyi János (4.)

Bukás ' Akvarell , tus (35 x 50 cm) 2017

zsigerek és bőr -

oszlanak. de előbb a

lélegzetvétel.

hús gyomornak

bőr kesztyűnek - halványuló

hiány középen.

*

oszoljanak kérem!

nincs itt sem - nincs itt

semmi látnivaló!

Véleményes

Mikor bíztad magad utoljára a véletlenre?
Amit nem vélt senki és mégis miatta érzed,
hogy  nem fér az elmédbe a páratépést
égre tapasztó szél - miatta valós
a többi sebe, amit vággyal nyálazol össze
ha magadon kívül...

Mikor tiszteled meg újra
a véletlent egy csukafejessel?
Rémült bizonyossággal megérezve, hogy
lehet, beleállsz: betonba hajított gyökér,
víz alá gyűrt levegőbuborék - miatta tudod
a többi sebét: te is egy ilyen
levező sebből jöttél.

Mikor oldod el, ejted, mondasz le róla?
Beleveszve az egymás szemében lelhető
szédítő szabadságba - te a világ vagy és
világ a másik ember: nemcsak seb és sebzés
de a lélegzetbe gyógyult csókok íze is -
nem vélted ezt a másik másikat:
ismerni véled, de csak mint a megtanult
csillagok nevét.

Véletlenben a távlat használati utasítás és
felkiáltójelek figyelmeztetése nélkül: van.
Minden bizonnyal veszítesz - ha mást nem,
a biztonságérzetet,
amitől felemelnéd a fejed, dübörgő erők
csúcsára tűzve tennél űrsétát az űrhajóból,
ami ki tudja, hova, de teljes
komfortban utaztat.

Bízd magad a véletlenre és veszíts -
veszítsd el egyensúlyod a pillanat tűhegyén:
enélkül nem tudnál újra,
véletlenül rátalálni.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (40.)

Paradise regained; August 2013

sugdolódzás előtt

Évi, a kígyó - a

paradicsomban

minden idő

egyszerre van - pontosabban

egyszerre lehet

*

minden hiteink

tudomása nélkül - csak

hadd érintsen meg

érintésből lett

minden hiteink

felfűzött tudomása

*

(időnként mérges,

van, amelyik az -

ilyen a természete

időnként mérges

valamelyikük -

ilyen a természetük)

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (46.)

egy kehely vágyad

csak szemünkben áll

vágyóceánnal szemben -

érzi a növény

a másik illat

sziromra tapadását?

(kicsi tulipán

ezért nincs szemed -

ne lehessél Narkisszosz...)

Agnoszkáció

most is - csak azért nem tudlak átölelni
mert túlságosan sokféle alakban vagy jelen

az a mosoly a tájban a legközelebbi csillagra
a dongódöngicsélés és ahogy
a mulatságos röptű kis dagadt bogár
kötelességtudóan idenéz
pedig még ki se raktuk a virágokat -
még meg se vettük -

az energiatakarékos
tetőig emelő félkör a galamb röptében
az elharapott dudaszó
amit elsodor a repülőgépek landolni akarása
ahogy a gép kirázza maga alól a kerekeit
lehet jelenlét, nem?
hiszen te jutsz eszembe róla

pedig itt vagy
kartávolságban és mégis
túlságosan sokféle alakban vagy jelen
pihéket sodor keletnek a szél
valahol toll foszlik hogy éhet
csillapítson a zsigerekben megnőtt csend

az a mérhetetlenül sokféle válasz
amit a fel sem tett kérdésemre kapok
most is - csak azért nem tudlak átölelni
mert túlságosan sokféle alakban vagy jelen.

Szonett a szerelmet táncoló nőkről

Sasa Gyökér: Alicia Acuña, Sevilla, 2018. márc.

a szenvedélyben nincs bocsánat

ne bánd - ha bánod: teljesen

hullajtsd kezed. ahogy utánad

sem sír maholnap senki sem,

úgy múljon el, mi hulladéka

s nem éke-termő fényese.

ne őrizd - szenved maradéka:

nem működik szemérme se,

s hiába ráncol bőrt a bánat!

ne bánd - s ha bánod, teljesen

táncold a porba: "senki sem..."

a szenvedélyben nincs bocsánat -

holnap majd másik kedve támad

új bőrbe bújva, fényesen!

Sasa Gyökér: When we wanted to fly, Sevilla, 2018.

Közbevetés

Viselem kilókba szervesülve, ezért
talán elviselhetném, hogy
mindig akad, aki nálam kevésbé fél.
Figyelemre méltóbb, s nem az
attrakciótól, hanem a mezítlensége
teljesebb fokától.

Ma reggel is szavakba öltöztetem a hajnal árnyait.
Ma reggel is. Köröznek
akár háztömbünk körül a
hangosan rikoltozó vércsék.
Egy család lakik valamelyik torony tetején -
soványabb és fegyelmezettebb galambokat terem
a közelségük - ez jó.
De amióta látom sűrűn verdeső
erőszakot igéző körözésük a
lapos tetők felett
s a házak irgalmatlan, zajunktól fertőzött közein
eltűntek a környékről a rigók.

A varjak bezzeg
keresztülrepülnek a rikoltozáson
ügyet se vetve rá.
A félelmeiknek másforma arca van:
éji hallhatatlan, testbe markoló
karmok a semmiből
úgy képzelem, a varjak
félelme: mint a szívrohamtól.

Megkövült kicsit a környék a vércséktől.
Éhesek. Valahol itt lehet felettem -
felettesem magasában van a fészkük.
Valahol itt egy fészek fiókaéheket visel.
Így viselem a félelmeim, lásd
rikoltozássá szervült a hajnali ének -
én lenn a földön élek: nem fogy,
vastagodik a háj.

A jövendőmondó túl sokat ivott

fuss! mondta az istennő és futottam -
égett szemében: rettegem hogy élhetek vele
rettegem, hogy belé halhatok -
ezt akarom veletek halogatni
tölts! üres a poharam!

ti férfiak azt keresitek 
kibe halhattok bele
ezért öl az öl - 
aki vele él az hal telje halált
fuss! hogy csalódjak, veszíts
szűz Aphroditét, Teiresziasz -

vakon markolászva a kígyót
sárba köpetve vele a magvát -
ezt akarom veletek halogatni
halasztanám a foszlást
mindent elnyelő ölében -
ezt akarom veletek halogatni
vadászataik éhes történetét
lapozva inkább -
tölts! üres a poharam!

ti férfiak azt keresitek mibe halhattok bele:
nők szülnek - kivéve engem
én mindent elnyelek:
ezért hajol az ölembe az Unikornis
hogy elnyelődjön fénnyé sápadt
hótisztasága 

halasztanám a csendet -
ezt akarom veletek halogatni
azt mesélem: megvoltál szívem
összekoszolnám vele a futásom -
látod csupa kosz a hóka papír
ebben a sárban világos nyomot hagy
betűket lihegő megfutamodásom
csak a köpetek nyomát kell követni -
mit mondhatnék, nyomorult féreg!
tölts! üres a poharam!
az istennő holnap utolér.

Rácsodálkozás: Deák Németh Mária

Párhuzamos világok II. 2017,aquatinta, papír, 49x40cm

réveink között

törésvonalak -

az engesztelés közös

a hátad vonalára
karcolt elgörbülő párhuzamosok
mentén gyűrődöm

az érzéseink egymásból énekelnek

van áthatolás
néha sikerül úgy artikulálnom
hogy elegyedhetnek különböző állagú
gondolataink:

egy illat vagy ami belém hatol
és te is beszívsz a lélegzetvételeddel

szeretnék magvat rakni beléd hogy
lényed fertőzze meglepetéssé
a lényem

mégis mintha üveglapon át -
egymásba hatolások rétegein túl
megmaradsz idegennek

Tüntetés

Sashegyi József képe

Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
bármi következik: illat,
lélegzet kel a fák túlcsorduló ujjain -
egy sokaságnak vagyok
elenyésző része
és nem ijeszt meg
ez az elenyészés.

Hajnalban egymást riogatták a madarak,
a panelközökben rácsot képzelt vicsora elé
a kutyaugatás.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
nincs köztünk semmi,
a bőr, a csont,  a hörgés
különbözése sem.

Élem a reggelek ritmusát:
a nap gondjába göngyölöm magam
az altatóig.
Már nem vagyok bátor
mert nem félek -
ami ebből az ébredésből lényeges,
azt úgysem tudjátok
elragadni.
Hiszen természete szerint is
elragadtatás.

Léleklabirintus - slam

kép innen

Eszelős mennyiségű térképünk van a labirintushoz,
a világkönyvtárban a lélektérképek szekciója maga is egy
külön kis labirintus.

Nekem tegnap eszembe jutott a számmisztika
hogy négy számjeggyel a születésemkor
külön megjelöltek és most arról szeretnék beszélni a
saját személyi számmal
hogy egy nemlineáris nemeuklidészi és nem Bolyai
matematika szerint
ezek a saját
személyes számok mit is jelentenek.



Szóval a győzelem számával kezdjük
azaz gratulálok magamnak hogy megszülettem
a szeretők jegyében, azaz
természetesen házasságon kívül foganva
a teremtés és bűnbeesés közé azonnal kifeszítve:
én az életem első esküvőjén magzatpózban vettem részt -

számos egyéb probléma is van a hatossal
a hordozója a tevékenységben győzelem-fixált
miközben erőteljes addikciós problémákkal küzd
a tudástól is a drogokra jellemző mámort várja el és
imád túláradni
tehát a környezete időnként garantáltan besokall tőle.



Erre rétegződik másodiknak az alapszám
ami így egyből rossz helyen van -
alapjában tehát a hordozója olyan
megalapozatlannak tűnő teóriákba öli az életkedvét
mint amiről például most is beszélek

alapos mélységekig hatolva alaptalan
következtetésekre jutva
(most lebeg? most zuhan? most az angyalok
emelik tollpihemód?)
szóval alapeszméit folyvást cserélgetve
kényszeresen paradox -
tehát nemigen lehet alapozni a szavára.



A harmadik és negyedik szám azonos
mindkettő a harmadik -
tehát ki van adva
Szűz Máriám ez ki van adva
az anyjának a szeretőjének a feleségének és
ez közben fejben
örökösen szerelmi háromszögekbe bonyolódik -

eszménye az erény
de bőségesen és könnyen ismerkedik
első-benyomás-túrista
e háromból következően folyton csalódást okoz
leginkább saját magának
ezért hajlamos a mélységes szomorúságra -
a házasság munka de mindig ott figyelnek
a csábító lehetőségek a munka mellett

amúgy is minden egyebet a munka mellett csinál
tehát így lesz a hivatása szükségszerűen a
soha meg nem fizetett hobbija.



Ennek az általam most itt
a szemetek láttára használt labirintustérképnek az
egyik térképésze
felhívta rá a figyelmem
hogy először mindig az alapállást keressem meg -
a számjegyek ezt
egy számjegyig permutálva kiadják:

esetemben ez a stabilitás négyese amely
folyamatos és beteg kapcsolatot feltételez a tekintéllyel
élen jár a kör-négyszögesítésben:
beosztottként szeretne az élet császára lenni -
ha bármi tönkremegy legszívesebben azonnal
abbahagyná az egészet a picsába
miközben egyik kezével pazarolja azt
amit a másik kezével kuporgat:
ez a fogadhoz vert és ettől a kezedből kipattanó
garas esete.



Hogy mire tesz alkalmassá ez a tudás
az számomra még nem derült ki egyértelműen -
atomerőművet mondjuk nem lehet építeni belőle
se műanyagzacskót -
bár győztes politikai kampányt sajnos
úgy tűnik, lehet alapozni rá.

Azt mindenesetre megmutathattam általa
mennyire sokféleképpen lehet
eltévedni a lélek labirintusában -
aminek világkönyvtár méretű és mennyiségű
lélektérképet szenteltek eddig is -
holott lehet, hogy az egész labirintus elfér
a csecsemőkori felsíró legelső
és a nevetést végképp lezáró legutolsó
lélegzetvételedben.

Zen-fotók: György Erika (5.)

A fény útja (101/365)

bizonyos szögből

itt laksz - ebben a

kirabolt sírkamrában

Az első...

Van amiről az ember nyilvánosan inkább nem mesél.

De azt elmondhatom: nekem Petőfi volt az első.
Öt éves voltam, amikor bárányhimlővel a kórházban,
nagybetűvel, mert csak azokat ismertem,
a Parányi bölcsőlakók című könyv hátuljába beírtam 

életem első versét:

Anyám, anyám, édesanyám
meg kell házasodnom
igazság, hogy szeretlek, de
meg kell házasodnom

szóval első szárnypróbálgatásomkor virtigli Petőfi epigon voltam...



Viszont életem első biciklitúrájára apám,
és Ági néni, a másodikos tanítónénim nevezett be.
Ági néni pályakezdő volt
príma alakja volt, ilyen hosszú lába,
és gyönyörű kézírása,
gyöngybetűkkel írta be az ellenőrzőkönyvembe a két intőt.

Az apukám viszont nagyon hangosan tudott kiabálni.
Akkor is nagyon hangosan kiabált,
amikor felvilágosított
ha még egy intőt haza merek hozni
ő isten bizony agyoncsap.

Na mármost apám én szavahihető embernek ismertem,
úgyhogy amikor megkaptam a harmadik intőt,
felpattantam hű Pajtás drótparipám hátára,
aló mars Pázmánd, nagyszüleimék
Rácalmás, engem többet nem látsz
mit nekem az a negyvenkét kilométer...

A Hatoson 8 évesen is szigorúan tilos volt biciklizni
úgyis tilosban jártam, mesehős a pályán,
szökött Zoli Vitéz hű Pajtás paripáján...
a többség le se szart, hova megy a lökött
kölyök a hatoson - írtunk hetvenötöt,
Zsiga, Lada, Trabi, IFÁk, egy két Barkasz
nem volt az forgalom, és annak is balfasz
úgyhogy én mellettük dzsaltam
a kilométert faltam -
aztán már inkább csak majszoltam,
aztán hajszoltan
a tűző napon száradtam

fáradtan,
víz az nem volt nálam
nem volt nyálam...

Kora délutánra eljutottam Adonyig
szia közkút,
viszlát, Hatos út!
Kihalt mellékút jött,
gondoltam most jön a versenyben az
igazi szökés -

Mint tudjuk a legjobb számítást is keresztülhúzhatja a véletlen.
esetemben a véletlen száznyolcvan centiméter magas volt
rendőr-egyenruhás és nagyon mérges.

Merthogy akkor már fél napja engem keresett
a kincstári Pannónia motorkerékpárral.
Ő, meg a fél megye.

Meg a dunaújvárosi laktanyából az orosz kiskatonák,
akiknek aztán telefonált az adonyi postáról.
Igen, bazd meg, én ennyire öreg vagyok

hogy a rendőrnél nem volt rádió
és a megszálló csapatok
vittek a
ruszkik vittek a
ruszkik a vittek a
ruszkik, haza!

Szóval így lett végül a Tour de Pázmándból
Rácalmási körverseny -
némi kizárásra is okot adó
technikai segítséggel.

De legalább életem első befutóján
Rácalmás főutcáján ott várt az egész suli,
a fél falu,
meg az édesanyám...
a többit el lehet képzelni.



Azóta is ez a három dolog izgat,
ez az első három dolog:
a nők,
a versek, meg
a kerékpározás.

Evita

Haller Szabolcs képe

világ végéig

azon túl is - Éva:

tükrévé tesz mindent

teljes fegyverzet

indul harcba éhe

meztelenségéért

summárum

országszerűben
ünnepszerűséget űlet
a népszerű

*

országszérűn
szorong kévébe kötve a
csépelni való

*

(a szérű szó a
magyar nyelvben különben
bolgár származék)

*

másnap van, hazám!
zár a kocsma. ideje
kitántorogni

Zen-fotók: Sasa Gyökér (39.)

Azt a határtalanul komplex és komoly valóságérzéket,

amellyel hároméves koromban gondolkoztam, 

később csak ritkán értem el... 

(Hamvas Béla: Apokaliptikus monológ)

Rainy days in Sevilla
March 2018

ennyi burokba

csomagol majd szokás, nyelv,

fogalomkészlet

az a tekintet

sokkal nagyobb egészet:

szemlélőt szemlél

*

az a tekintet

kint ugrál az esőben,

tócsában pocskol -

létünk egyensúlyát

fenntartó játékot képzel

skizofrén árnyék

azt álmodtam, hogy megzsaroltam a
maffiózó hatalom engem zsaroló csicskáját
hogy eltöröltetem a maffiózó rokonommal
aki amúgy a rendszer része -
azaz úgy váltam álmomban a rendszer részévé
azzal a pragmatikus valőrrel
azzal az önvédelmi ösztönnel
ami az adott hatalom nyelvén operál.

varjútoll árnyék söpört át
lassú folt a tornyaim felett:
két fényforrásból a testhez rendelt vetülés
kettéválva skizofrén árnyékot alkot
a repülés árnyéka kétfelé vetül -
egyik árnyékot se kérhetem meg
hogy hagyjon engem békén -

azt álmodtam hogy soha többé nem szerepelek.
úgyis csak színfolt voltam egy szivárványszínű palettán -
lassú folt a tornyaim felett.
minden sietség nélkül kel a nap
de amit lélegzetvételbe csomagol a jövő
hiába kérem hogy hagyjon békén.
árnyékok kergetőznek a reggel öregasszonyarcán -
az a totalitás károg a tornyaink felett
amibe a hallgatással is beleegyezel.

varjúnap szavak
keresik tollba bújás
lehetőségét

azt álmodtam hogy felmérhetem a
hazugságainkból táplálkozó férgek természetét
amiről a mesteremnél olvastam este lefekvés előtt.
a férgeket is hiába kérem hogy hagyjanak békén -
a bennünk lakó varjak szárnysuhogása
borzongatja a bordák szorongó rácsait
még életben vagyok és már férgeket etetek -
minek maradok. így. minek maradok meg.

holnap eldől ami a földön hever.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (38.)

Boy and birds, Triana
March 2018

közel kerültél -

most döntsd el, mit kezdesz a

vágyakozással

szeretném magát

a szárnyra kapást 

tenyeremen hordozni

Tanulmány egy érintkezésről

a gyászod névtelen
egy teljesebb határon
átszakadó eloszlás
fojtogatja

a gyászod névtelen
nem fér a felkavaródó
közeg közé szorult
egy pillanatba -

hogy minden csel helyett
a felhangolódni valót -
ebben a zenefényben oldott
gomolygó füstöt

és minden csel helyett
az elhessegethetetlent -
tapogasd hajszálon termő
időezüstöd

belakhatatlan tőlünk
degeszre lakott terek
osztják be rabolható falatnak
a lélegzeted -

aki ugyanígy esett
szakadozó idők ütemébe
minden csel helyett csak úgy -
mit érezhetett?

minden csel helyett
csak úgy -
a gyászod (immár a gyászunk)
névtelen

én se hívom sehogy -
amikor a bőröd
ízén át sikerül
megérintenem.

Mandulavirágos

Enyedi Ildikónak

Sashegyi József képei

A szirom praktikum és költészet
szerv és menyasszonyi fátyol
funkció és sallang felett a csillanás -
ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálni*.

A szirom - mint a madárdal:
fák komponálta lassú szvit
a látvány a hangja
az illat a hangja -
ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálkoznod.

Az élet csoda és
úgy élheted meg
hogy csodálkozol.
Ne azért akard érteni
hogy ne kelljen csodálkozni.

Szép. ez arra való...
szinte hallom amint
laboratóriumi steril köpenybe
vonod ki magad a hatás alól -
mert minden foszló pillanatnyi
sérülékenysége ellenére
annak ellenére hogy elpusztíthatod
nagyobb
mint te.

A szirom praktikum és költészet
az életed is praktikum és költészet -
ha bármelyiket elzárod magadtól
a helyén bolyhos hiába takarított
pormacskaként megül
a halálfélelem.

napra csodálkozó

kitárulkozása

elhervad - na és?

hagyd magad - egy mély

lélegzetvétellel

azonosulj vele

*prózai olvasnivaló: Simon mágus, Enyedi Ildikó filmjéről a Könyvvizsgálókon

veszteséglista

védett madárláb
kapaszkodik a panel
kavics-rücskein




alapzaj fölé
repülő hajnaltrilla -
mindjárt elnyomlak




kapaszkodik fenn
egy alig láthatóra
halványult hold is



gyűrt lepedőn
hálóruhával partra
cibált álom hever

Esszencia

Haller Szabolcs képe

első benyomást

tessék! tükörben

nézheted, hogyan készül!

*

hátradőlök

átengedem magam. csináld.

hozd ki belőle.

Tamás

...üres helyed.
A tapasztalati szakban vagyunk,
amikor
üres a helyed.

Elrabolták?
A bégetéskomponisták, a
tömegbirkásító manipulátorok
síbolták el a bárányt?

Ők törték fel?
Ez csak egy újabb
mentalitás-károsító
tojásfeltörés?

Akárhogy nézem, ez
elsősorban bűn-ügy.

Üres a helyed.
Csak a kereszteken
veszünk -
vesszük észre:
gombostűre tűzött,
elárult pillangó.

Nehéz és ócska,
kódis dolog volna észrevenni,
hogy ma amúgy
bárkiben
szembejössz.

Tudod,
csak akkor hiszlek el -
ha megtapogathatom
a lándzsa helyét.

Ez van, Uram.
Addig
üres a helyed,
Világ Királya.

az ifjú Simon

Ars poetica

Simon mágus*; színes, magyar, 1999, 96 perc; 

rendezte és írta: Enyedi Ildikó; 

fényképezte: Máthé Tibor; 

szereplők: Andorai Péter, Julie Delarme, 

Halász Péter, Hubert Koundé...

másodlagos. de úgy képzelem
addig beszélek így: félig magamban
mormolva
számító gépek billentyűzetén artikulálva
amíg egyszer csak nem kellenek
többé a szavak.
amíg egyszer a félreértés
lehetősége is csak egy belekódolt
tudomásul vett és elfogadott
tény lesz
amibe beleegyezem.
addig beszélek így: félig magamban
amíg nekem nem kellenek többé
a lélegzetvételhez
avagy főleg a kilégzéshez.

leülök a vacsoraasztalhoz
felkelek az ágyamból
lefőzöm a kávét
felöltözöm
letudom amit
felfogom amit
és este
és reggel
ikszedik nap.

lehántom magamról
felkenem magamra
leveszem rólad
felteszem: hagyod.
és a szavak csak a
mozgás kísérőjeként
kávé mellé pohár víz
szolgálnak
és este
és reggel
ikszedik nap.

mindegy
melyik nap.

amint tudomásul veszem a teremtést
nem kellenek többé a szavak.
másodlagos. de úgy képzelem
elfogynak maguktól.
ez a fecsegés a
teremtésbe ívelő
belső kényszer.
úgy képzelem hogy szeretni fogom
a körülöttünk erjedő csendet.
ha nem osztódom többé a szavakba
majd nem félek oszlani.

egy és
oszthatatlan lesz -
azaz véget ér
a teremtés.
vagy mit tudom én -
csak nézlek majd
és csodálkozom.









*hétfőn, húsvét hétfőn prózában is - a Könyvvizsgálókon