2015. szeptember 11., péntek

Sanyika





Egyszer az idősödő Sanyika elveszett (nem egyszer, de akkor épp...) Károlyi Amy, Amyka égre földre kerestette (szegény, ahogy szokta...), amíg aztán egy rendőrjárőr bele nem botlott (ha jól emlékszem) Csillaghegyen egy telefonfülke mellett. Először telefonon beszéltek, Sanyika így indított: Képzeld, írtam egy verset, Amyka. Mire a párja: Mondjad, Sanyika... s akkor mondta el neki, ott, a telefonba ezt a bájos négysorost. A világirodalom talán legtöbbször elveszett embere. Nekem a legtöbbet találók egyike.



írni kéne -
ahogyan ez az örökséget
hagyó manó.


*


úgy kéne írni
ahogy ez az öröklétet
hagyó manó.







1 megjegyzés:

  1. majd egyszer apró darabokból szövi újra a létet a nyár,
    majd egyszer szőnyeg rongyszínes nevetésén lép aki jár,
    majd egyszer kisimul mint leterített szövetút terül el az élet,
    majd egyszer behunyom bízom levetem nevetem meztélláb lépek...

    majd egyszer kócol a víz brillantinfényén a kamasz szél,
    majd egyszer lépésre a lépés belegázol a létbe ki lettél,
    majd egyszer foszló rongycsíkjaidat darabokból ösvénnyé szövi és -
    legurul rajta a jókedv mi urunk bukfencez rajta, a bucskázó nevetés.

    VálaszTörlés