hova húzol hova hova húzol
nincs semmi az árnyak kertje a másé
nem látom kiszakított kertet a tájból
kövek álma alatt arcod kisimult most már jól -
átkontúrosodik a ház árnyék idegen
hova húzol hova hova húzol
nem látom kiszakított kertet a tájból
szárad nyárvégi napon földmorzsás gyökerem
ott féltem a sötétbe a zörgő száraz
vénasszonynevetéstől éjkendő kedved
elvesz ágszáraz keze markol kiszakít
rettegtem zörgő banyacsupaszult ágkezeid
nem békül a szó most sem tele álnok
sebződéssel az éjek testek jaj
sebződéseivel csupaszulnak banyakéztől
jaj sose múlnak vérröggöbű álmok -
rossz fókuszban hova húzom...
hisz néhány szál éj hebegésén túl
ott vibrált delejerejével a teljes nyár
még ha nekem többé belefeledés ott sem vibrál -
többé nem akar szikrázni a hajnal
szőlőhegy kövek álma alatt nem akar
nem csillan üvegen pára a bor hűs
érintéséből torkon nem gördül deci karcos diadal
szeretetszövevényetek is porlad
belefeledő nappalok és félelem-éjek
összegubancolt szálazni való ágbog
kőálma alatt szakad egykor óvó szövevény ahogy átfog -
lázam lesi elfúlt rémület engedni valóban
hova húzom rossz fókuszban jaj hova húzom
engedni valóban szálazni csepü létből a nincs
remegését látod nem nyugszik a fojtó ágbog a szóban...
fényt ragyog élet méz csurran a léten
nyíljon a nyíló száradjon a száradni szakadt
kövek árnyéka alatt éjt nyugszik a múlni való
vibrál nyeli élet televény maradékaikat
hova húznám hagyom álmodjatok át -
kövek árnyéka alatt éjt nyugszik az is ami jó
fényeljen nyelje a múltat ringasson túlnan
porladjon mi a meghorpadt földbe való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése