vers-seb

néha úgy érzem - érzem, tényleg,
vastag, fogható valóság -,
hogy a számban virágzó sebek
mosatlan gyümölcs, mosatlan kéz
mosatlan lapozás, igénytelenség
figyelmetlenség, lustaság, gépzsír és
tartósítószerek kipattogó fájdalom-
buborékai valójában a

túlságosan
fényes
szavak
ínybe
szakított
lyukai.

néha úgy érzem - mintha két
mosatlan kezem markolná -,
hogy valójában a szenny, a
férgekkel teli csurgás, gyümölcs
ragadós cukrába tapadó por,
könyvek lepedékén tenyésző atka,
a lassított felvételben 60-80
éven át tartó elrohadás az

egyetlen
számomra
kimért
lakható
olajsár
valóság.

néha úgy érzem - tényleg érzem,
rászárad a bőrre, mint a kor -,
hogy a csontok fáradó oszlopa
a zsigerekbe alvó testéh
a lemoshatatlan szagok rácokba
rakódása, előpöndörödésük a
szőrön, vajpuha mozdulatok
elbőrkeményedése

kiejtett
szavaink
vágta
sebek
gennye
mind.

mégse hallgatok el.