Almadal

nem gyűröm át ma mindenen
átférnek úgy is réseken
a szavaid

ahogy az alma megpihen
mielőtt fröcskölné, szívem
a savait -

be nyálba mind a bűntudást
harapj ma újabb árulást
az édenen

nem gyűröm át a tanulást,
hogy mint akartam hinni - lásd
meg éneden

mert onnantól kell hinni itt
ha almaíz tudni tanít
és elveszejt

mert onnantól nem eszme - fitt
hús vagy, bőr vagy, eltelít
a puszta sejt -

mert onnantól akár az alma
fonnyad avarba takarva
lett időd -

hiába duzzadsz, mintha szalma
közt is leples hó takarna:
szemfedőd.