2013. június 16., vasárnap

Nemzet, gondolat





Nem a nemzet nemzett
hanem apám, anyám
néhány tíz éves itt-tartózkodásra
szól a biovízumom,
ha előbb ki nem utasít
a túlzott fájdalom,
betegség, baleset, vagy a hülyeségem -
mi végül kitoloncol
a lelkemégimásba.

Ahonnan jöttem:
(érzéseim szerint)
a nemzetnemzés ott
értelmezhetetlen.
Ahová tartok, az is
túllóg a nemzeten -
a holt ledobja, mint a bőrt a testtel
akkor is, ha ítél égi mester,
s akkor is, ha csak a holt agyag,
a bomló cuppogás,
mi belőlem marad.

Nem a nemzet nemzett
hanem apám, anyám –
de ha általuk törzsök vége-ága
mégis sejtileg,
ebből a következő szavam
ti mégse sejtitek:
mert hovatartozásom idiomatikus,
a véren, zsigeren túl:
tanult.

S mert visszanézve
sincs egyfajta múlt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése