natalie inspirációjából
Loschitz Ferenc:
Csillagok hajló fénye ráng / az ég ködén át.
shizoo:
Visszfényünktől szürke vattaég mögé / csillag kéretőzik.
Loschitz Ferenc:
Nehogy kidőljön
Balsejtelemből lesz a mozdulat
elhárítani nincsen mit vele
kire bal kézzel ördöge mutat
jobb kézzel mutat arra istene
így szétpiszkálom a hold tiszta holt
fenekéről a fondor éjszakát
lehet hogy szikkadt törmeléke volt
egy éjnek amit még nem éltem át
csak kuporgattam döngő perceket
amíg időmmel körbeér a kör
nehogy kidőljön a holnap repedt
kicsorbult cserépedényeiből
shizoo:
Fekve mohásodik
Neve elhallgatását kérő éjszaka
a sejtelem diktálta mozdulat
engem is csak ellök szigora
mint óvó tollas hártyás szárnyukat
a derengésben sejtelem lötyög
tányér alján mint a szürke szaft
holdtányér és cselekvés is törött
nem illeszthető agyagdarab
a félelem döntött itt és nem én
körének önként átadtam magam
hogy a holnap szennyes fenekén
általa legyek hiánytalan.
Loschitz Ferenc:
A fényes angyal szárnya nyitva még.
shizoo:
És mégis. Tőle zárul be az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése