2013. január 5., szombat

Lábjegyzet egy párbaszédhez


shizoo
Piramidális
                     További hozzáfűzések Erdős Virág Na most akkor című verséhez 

Ott fenn a sminkelt angyalok
egymás seggére nézve fel
rorátét énekelnek 
az első sor is fel figyel -
egymásra nyíló ánuszok
válogatott kis kis-husok
himnuszos kis zegzugok
nyeldeklik a figyelmet:
közön közöd? közöm? nem.
Magán itt mind a terület
magán itt nincs közöm sem
hogy lefelé miért süket.
Magáén ül itt mind magán
magány-ül mind a polgár.
Ki önként láncol önt szabad -
önként dalolva szolgál.
Mint máz a kövült agyagon
de sokba van a vékony
rétegnyi égetett takony!
Viszi a vagyont a vagyon
béenvén és suvokon,
kiviszi át a halom
zsét a szakadékon.

Középen ott a vastagon
kapaszkodó reménység
ácsing a fénybe néz szét -
mint fémforgács a vasmagon
mint vadhusok a nagy huson
kapaszkodik de gyenge.
Napról-napra lébecol
a maga se tudja hol
megnyíló képzelembe.
Csak lóg elköltött holnapon
lakik vezet hitelbe
nem néz  program kultúr izét 
ha ingyen nem figyel be.
És képesedni képtelen
hogy legyen szintén kivétel
s miközben egyre fel figyel
a távol fénylő seggeket
- elérhetetlen seggsereg -
bár nyújtózkodik végül
elvéti és az egyre több
a legalulba szédül.

Maholnap éppen annyi
dekányi sorsot választ.
Nincsen elég. Mi az elég?
Papírra mért szalámivég-
támasz támasztja támaszt.
Éhesek és tetvesek
múltalja felszivárog
huszasév harmincasév
holnaptalan jelenklisék:
a gangközi panelközi
megöntözi nem öntözi
potyogásból is kipotyog
sorsa nem billeg a morzsa
lakhelye bódé az árok.
Aszfaltpihét az arcba:
a dolgok nézetétől
ráncos nem a kosztól
de minden másnap kosztol
ha jut a még lakostól
fillér a más zsebéből.

Hiába gondoljátok azt 
rohadjon meg mind ki vesztett
hurcoltatjátok a keresztet
perkálva érte fitying keveset -

ha éhen döglünk mindannyian
akinek jó szar sorsa van
a sok majom megvezetett:
ki viszi ki majd a szemetet?






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése