Beszélgetés télről, rítusokról

inspiráció forrása: http://moly.hu/karcok/195091

Karácsonyi Zsolt:
A tél rítusai 

Azután vagyok. Nézem ezt a
befejezetlen, tájszerű képet.
Az apró
és üde részleteket.

Írok valamit a hátoldalára,
de nem lesz belőle
üzenet.

Mert ez olyan hely,
ahol
befelé íródnak a szavak.

A vihar szeme lecsukódik,
a szirének is alszanak.

Azután vagyok – és, ami
a kezdet kezdetét illeti:

azon a helyen nincs is pillanat.

Egy elképzelt, tavaszi tájra
fekszem.
Így várom be a havazásokat.



shizoo:
Az előtt, télen

Csak állok és próbálom
bőrömmel érinteni
a rám szitáló
pelyheket.

Nem akarom – az érintés mögé
ne férjen egyéb
életszelet.

Se kívánság, se kezdet
se vég –
semmilyen torlódó akarat.

Az érintés suttogjon belém
sose hallott, téli szavakat.
.
Ne azután. Csak valami
időben, mi bekeretezi

a helyet, ahol nincs is pillanat.

S ha jön a levelek fényragyogása
majd
remélem, ugyanígy befogad.