Tavasz-előzetes

Pár nap meleg jött
cezúraként a fagyba,
s az erkélyen kihajtott
néhány jácinthagyma.
Bementettük, átültettük őket
a többesszám csalás itt - kedvesem
kezével óvott hajtásból hajolt ki
bimbó, virág e téli fagylesen.

Tekintsem baljós jelnek
hogy élni nő e hajtás,
idő előtt kibomló
tavaszillat-sóhajtás?
Fenét! Ha este bejövök a télből
az asztalra támasztva könyököm,
magam elé emelve a csepleszt
serdültén el-elgyönyörködöm.

Kint borzolt tollú varjú
komor rorátét károg,
jégborda görbül élő
vizekre - mint a bádog,
zománcát vesztett hulladék a tél -
s ahogy belépek, óvatos-ravasz
fuvalmakkal, enyhe sóhajokkal
az orromba kúszik a tavasz.

Olykor elég ennyi a világból:
egy cserépnyi élő
lélegző mámor.