2012. december 3., hétfő

Búcsú az ősztől




Ki gyógyít ki bennünket a szélből
fejünkben levelek kavargó
látomása lüktet makacsul –
ligeti fák susongó ágain
játszódó esti szellőbeszédből
fülelve elmúlás himnuszát.
 

Ki gyógyít bennünket a fejben
örökké fuvalló légzenéből –
fejünkben mintha lélegzene
a sötétülő ég-kék kupola,
hunyt szem mögött az alvó értelem
álmában fúvó szélben lépegetve
meséli fútta levél-önmagát,
 

hullásában alkony-gyönyörűség:
kísért a végső, szelíd megérkezés...
Ki gyógyít ki minket is a szélből,
miféle túlnan jéggé fagyott tüze?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése