2012. december 31., hétfő

Éjféli mutató

 


E két vonás között a szakadéknyi árok
a tudatunkba – mintha varjú – károg:
szolid időnkből eltelt ím egy egység
(akár afféle nem-kívánt betegség),

pedig a kongó éjfelek, e katlan
nem mélyül máshol ám, csak a tudatban –
mert minden lélegző élet-zenének
szentelt percet ünnepel a lélek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése