Vigasz

Megragadja sáros üstököd,
korongra forgat fénye ujja még -
félmarék agyag vagy, körkörök
vad szédületében maradék.

Formázófa dörgöl majd revén,
úgy simulsz te gyönge ívelőt,
ragadsz - pocsék a teremtő kezén,
míg égetésig formál az időd.

S kerülsz elő. Túl forró a kemence -
nem te díszelsz konyhamély kredencre
sebaj: kísérlet voltál, csorba bögre.

Mázba tejlő elszíneződések
torz cserepe csak, agyagművészet
népi csupra, jó leszel a szögre.