Szürreális kép alá

eredetileg: http://moly.hu/karcok/100133



Lépni lélegzettelen
a teleákolt pusztaságba:
viharzónák árnyékában
tárgymagányba szögelődve
magában mint minden éden
önmagába forduló arc
tükrében a szétdobált lét
céltalanodó revéi –
lépni lélegzettelen
az ártalom ketrecéből
kilépni a „helye van”-ból
ki a „rendelt idejéből”
a színtiszta ideába:
nem maradnak, csak a tükrök.
Csak a tükrök árulása.
Csak az arc. Az arc magánya.
Ha eltalál. Önmagába.