Happy End

Mi ketten sűrű cukker mézgaoldat
töményébe hullt ostyalevél
ha nem hígulsz ma rádoltom a holdat
a holdsötétben mintha fénylenél
a holdsötétben mindig mint a zserbó
elmázolódsz az ujjamon ragacs
lehednek íze ajkamon bizsergő
galvánelem elektromos-szuvas

elédesültünk kettenülve drágám
e szabványéj közömbös holdvilágán
úgy csillogunk akár a tortamáz
elédesültünk geil az íze ennek
a holdsütötte túlsült szerelemnek
mézeskalács a szív mézeskalács