2012. november 11., vasárnap

Isten ege alatt

Villő kis pisla lámpás
a szélben verdeső torz
ágak közt mintha lesne...

ahogy kullogsz a szántás
és burjánzó bozót közt
alvóhelyet keresve.

Egész nap nyomta vállad
levethetetlen bánat-
varrt felhők foszló teste -

nincs most már semmi nálad.
Mint varjúhangból gyúrt szárny
borul reád az este.

                    (2002 - 2012. A vers soha nincs készen...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése