növényi analógia

nem tudok vonalakat húzni a
múltak és jövők közé.
ez nem egy lóverseny, hanem a
kétfelé növő ágbogazás:
a sötétség anyagát tapogató gyökerek
a fény ujjait markolászó ágak
egymásból születő távolodása.

úgyhogy ez a frissen és üdén
térkő alá tesznek és onnan sem vesznek ki
ugyanabból a szavakkal trágyázott
szájszagú májusok fújta szelekből
szitálja a cementet a gyökereimre
ahonnan kitépődni akartunk.

cserepes, ültetett ajkak
résein át megjöttek a fehérvári huszárok
lovaikat a parkolóházakba kötik
a lószar ma füst, ólom és korom -
áldás, ha se jut.

nem tudok vonalakat húzni a
múltak és jövők közé.
ez a vérrel sokszor gyalázott televény
ugyanaz, ugyanott van, ugyanúgy
kertészkéz híján elvaduló
dudvát terem.