Senki se más

Megtanultad az annyiféle embert
Megérteni melléd sodródtak a
Szomszéd szállodai szobába
Az átszűrődő zajok magányok
Egymás mellett lihegő hiábavalósága
Rólad is árulkodik

Mit hallasz meg és mit nem

Elég kevés elég
A kiformálódó önismerethez
Örömet a maga nyers
Válogatás nélküliségében ritkán okoz
De elég a békéhez
Hogy senki se annyira más
Hogy ne próbáld legalább megérteni

Az apró különbségekből születő
Kényszeredett ellentmondásokat.