2019. június 2., vasárnap

Kisapostag







Belesétáltam gyermekkorom ütemébe,
magára talált a ritmusban a lábam -
alvó nyarak reggelei jöttek
kézen fogva velem
az egykori útvonalon.

Van valami rajtunk kívül álló folytonosság,
ami itt benn is rezeg.
A sejtekkel nem tud, nem akar
hanyatlani.




Egy otthonízű vendéglőben megkezdett este után
a barátaimmal.
Lassan tényleg nincsenek egymás előtt titkaink
ha maga mentése módra mondom el
akkor is értitek.
Halászkert lélekmérő éjfél-halásza;
valahogy tényleg: értünk.

Egy parton folytatódó éjszaka után,
ahol feltisztult - láthattuk a kupolás
mennybolt lélegző gépezetét:
a határtalanság csábító távlatokat dúdolt
a nem szűnő csobogásba. 

Elhúzott előttünk völgymenetben egy szállodahajó -
hotelhajó a föld, csillag-habverés nyaldossa.

Egy tiszta álmokat alvó éjszaka után -
a négy óra alvás csak úgy elég,
ha ennyire minden hátsó szándék
nélkül álmodjátok körém az éberséget.




Belesétált a gyermekkorom ütemébe a lábam,
nem fáj, sőt, jól esik,
amikor a test így
éli az egykori lélegzetvételt,
hogy közben itt és most
fel ejti magát.







2 megjegyzés: