Go

Ma újra lüktetem a megépített Isten
szívdobbanását. A forgalomban az áramlás
lassabb zárványaként. Van a kerékben valami
nem múló vonzás - hiszen felkerülök rá.

Hibát hibára halmozva akár - de ezt
a lüktetést élik körülöttem a gépbe gyűrt
lélegzetvételek. Magadra gombolod
a pacemakert, amivel életben tartod Istened.

Ez itt nagyobb mint mi, és meghatároz -
fürdünk kinyilvánított akaratában.
Mégis, megállna, ha egyszer, egyszerre
nem mozognánk.

Ma újra lüktetem a megépített Isten
szívdobbanását. Választásaim és tévutaim
összessége sem több,
mint a testében dúló sejtek életciklusa.

Mégis, mennyi minden múlik rajtam,
meg rajtad, meg rajtatok is.
Jó lenne ha végre megtanulnánk
együtt egy másféle Istent énekelni.