Önfeledt

György Erika képe

a feledkezés rendjében teljes
a csonkok helyén a szellemágak
nem hoznak új levelet
de ilyen hajthatatlan észbejutások
felhőzetében sétál
aki a félbetört lehetőséggel ébred

a feledkezés rendjében teljes
íze-vesztésben nyugodt és hiánytalan
növekedésre készül minden
de magára rángatná a kígyó
levedlett bőrét
nincs a lélegzetvételében
olyan cipőkanál amivel - 

magában hordja a teljes
feledkezés rendjének lehetőségét -
amíg egyszer van addig egyszer
ismerős idegensége elmosódik
de elfogyás utánra is
testetlen égést delirál vagy érez -
ez a hit kérdése

magában hordja a teljes
felejtés öntudatlanságát
mert minden este feledkezni fekszik
ismerős idegensége elmosódik -
új nap új reggel
ideje megint félbetörni
két lélegzetvétel között






egy rokona van, ugyanezzel a képpel, Weöres szavaival

Egy kis (Meta)fizika

Dan Simmonsnak

Anthony Gormley képe

egy-egy ember személyisége és emlékei
egy-egy kvantum-hullámfront
az idő molekuláktól iszapos partján

az emberi agy nem vegyi alapon
szerveződött számítógép - az elme
egy kvantumállapotú
holisztikus állóhullám

az emberi tudatosság állóhullám-jelenség
s mi más lenne a valóság
mint egy álló kvantum-hullámfront
amely összeomlik a
valószínűségi állapotok között?

a valóság a zsenialitás szingularitása -
egy-egy zseniális alkotó összeomlasztja és
újrateremti -


s ha most arra gondolok
hogy ülhetnék egy tengerparti fövenyen
és nézhetném a hullámverést ahogy
szakadatlan elnemenyésző rendben
a partot ostromolják 

ahogy például minden olvasáskor az akháj
seregek Íliont

azt hiszem értem
mit néztünk a magunk hullámának 
taraján ülve bizonyos
szögből reinkarnációnak:

a kvantumhullám-verést






Ez a vers elsősorban Dan Simmons Ílion-duológiáján ül, de kapcsolódik hozzá
- Weöres Sándor alapművének, A teljesség felé egy passzusának átirata
- és a hullámverésébe belehallatszik az Ismerős, idegen part (meg amit az alatt címkéztem)

Teljesség-átiratok (87.)

Sasa Gyökér képe

A szépség

A természetben midig szép formák és színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.

Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle.

A természet a végtelen alkotó végtelen szépséget hordja. Az emberi készítmények a véges alkotások különböző szépségű művei.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

hullámköpönyeg

csillan vonagló kígyón -

megragadó. nem?

bőr mintázata hullám

fénymintázata szál

nádak feketéllő töve parti

iszapban a vízrajz vándorló széle - ez a

szépséghimnusz amit minden egymást harapó

sikolyával bomlással elegyített születéssel

teli-mímel a táj

nélküled ugyanígy

csillanna a láb nélküli féreg

fénykeretes lakodalmán maga-csipkézett

test-keltett hullám menyasszonyi fátyla - ez a 

szépséghimnusz beszökött néző aki látod megragadod

csak annyira érted zabolátlan amennyire

érted

beszökött néző voltál 

fénymintázatú test

míg belekiabálásaid egyre 

szennyet testre fakasztó özönében 

fuldokló teljes műsor meg nem akad - ez a

szépséghimnusz megakad 

érted vagy sem szemhéj módjára csukódik a

függöny

  

ismerős, idegen part

képzelődik
egy hullámok érkezését türelemmel
viselő partról

elmosott lábnyomok, alakzatok,
várak, homokmandalák - úgy képzeli
a homokföveny üres
csak az a megérkezésből soha tovább
nem jutó zavartalan zavar
nyalogatja újra meg újra
az ajkait

úgy képzeli - az ég is üres
nem szemetelik tele rikoltásaikkal a sirályok
csak az elhaló habozás
az ismétlés zavartalan zavarában
a megérkezés, ahonnan soha tovább
mert olykor elég csak ez
a megérkezés

a nap a hátuk mögött megy le
a hullámok makacs
hazaérése fölé - úgy képzeli
odahívhatja a holdat
máskülönben nem látja
nem láthatja a zavartalan zavar
tekintetét

hullámok soha

nem szűnő morajába

súgott öröm -

gyújts lámpást. anélkül nem

látszik a szemed, Danaisz  

ez a megfogás mindmáig Alessandro Baricco Tengeróceánjának szavain nyugszik
- írtunk róla (számos egyéb kötete mellett) a Könyvvizsgálók blogon
- recenziós verset is ihletett
- idevág a Tekintettel
- idevág a Portré szavakból (amely amúgy Baricco Mr. Gwyn-jén  támaszkodik)
- és mélységes kapcsolat fűzi Győrffy Ákos Belső hegységéhez írt válaszversemhez

Teljesség-átiratok (86.)

Sasa Gyökér képe

A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ajándék hullám

Nárcisz - láthatod magad

ráncos öregnek...

(ösztönből)

valamely lét velejárója a valamely hőfok

mekkora hőfokot ismer ez a végtelenített szeretet?

hogy kellene felvennie testnek léleknek eme érték

létbe helyezve lazult sztenderddé csihadó origóját?

hűljek vagy melegedjek? vagy pont azt az

épp így nem gyökeres belerezgést kell kikutatnom

ahol éh és hőfok nincs többé egymáshoz zabolázva?

(formázva)

Mondd, valamely létünk velejárója valamely hő?
Mekkora hőfokot érlelhet ez a végtelenített,
szórt szeretet? Hogy kellene jól felvennie testnek,
léleknek eme érték létbe helyezve lazult, stan-
darddá így nemesedve jól csihadó origóját?
Hűljek, vagy melegedjek? Vagy éppen ama épp így
nem gyökeres belerezgést kell-e a testbe kutatnom,
éh ahol és hőfok nincs többé így zabolázva?

ajándék hullám -

nézd: nem változik, csak most

torzultan látod

csatarendjét

Glenn Gould play J.S. Bach, Concerto No. 1 in D minor

mederbe csurgó indulat

mint mikor meglátod egy égiháború frontvonalában

hogy abban a túlságosan bonyolultan elmondott

kaotikus felhőmondatban is érvényesül

valamiféle csatarend

azt a szövevényt látod amit az életedben
rendre ostoba ok-okozati hálókba nyomorítasz

mintha homokórába a kezedbe

hiába szorult homokszemeket

sárrá lesz minden az odafent

villanófénybe vont ütközettől

fedél alatt is részévé váltál

*

aztán az eső kopog csak és

vigasztalanságában elfelejted

milyen szomjúság örül a 

gyönge növényi végeken

*

aztán egy csíkban feldereng

a fény markolta ég -

jól látod
igen

ez csak egy néhány millió

testre szóló hatalmasság
a számtalanból

Ez a bonyolult gondolatmenet

aminek ázott illatát nyeled

a mindenségre nem

csak miránk vonatkozik

Teljesség-átiratok (85.)

Guido Daniele testfestménye

Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.

Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

kár, ha az egyetlen

hő, amit elismerek

a test-meleg?

(nap test-melegét

burkolja köréd - és te

nem szelídülsz meg:)

létem az egyetlen

tűz, amit felismerek -

ha test-meleg

Írom az első hideg hajnalba téve
nem égetem még sikollyá préselt testek szenét
sem a tüdejétől fosztott nyers szárak évgyűrűs hasítékát
ez a kígyó itt fázik, ez a hüllő, szőrt húzna magára
azért zabál, hogy legalább belül égjen
nyeldeklés közben nem fújod a sípot, nem bűvölsz
csak egy nyomorult szád van zabára csókra dalra
igények véges igéje módra hideg lett
írom az első hűltebb hajnalba téve.

Az égi hőközpont most egy darabig
a számunkra csökkentett üzemmódban működik
ennyit számít a beesési szög, látod, milyen
kiszolgáltatott az életed ha a hőre akasztod
azért zabál, hogy legalább belül égjen
megégettetem sikollyá préselt testek olaját
a hőközpontban hogy tisztán és szennyeződés nélkül
csak a melegét kapjam némi hőveszteséggel
igényes végek igéje módra hideg lett.

Írom az első hideg hajnalba téve
rámtekeredett s nem gyönyörködöm többé
bár a bomlás is hő és sejtek szerelme
az a kígyó is fázik és szőrbolyhos öledbe fúrna
a meztelen határtalan lélek felszeletelve reszket bennünk
minek fogadtad el a felkínált almát minek fogadtam
igényes végek ideje módra hideg lett
nem fáznék ha a tökéletes érték mérné, nem emlékeztetne:
kiűzetettünk, vagy hát inkább kiköltöztünk magunktól.

Őszi hajnal

Kosztolányi tudatában

a hajnal ölbe vonná ősz fejem
papás-mamást eljátszó ős gyerekség
a fogást keresné, az erre hajlamot
(nem mintha te rajta nem keresnéd)

a hajnal álmában műkorcsolyázna
csak még nem állt össze jéggé a pára
a fogást keresné, az erre hajlamot
úgy fordul át a másik oldalára

a hajnal kislány - hozzád képest, igen
s már őszül ő is, és hidegen ébred
a karjaiban rutin és ösztön és
a bokáján egy titkos kis fehér seb

a hajnal őszbe nem vonná ölét
de körbenőtted s innentől titok -
várnak ránk a jégszépségű, téli,
zúzmarapengés, éles pázsitok

A Delnő fodrászhoz készül

ujjgyakorlat

Andre Kohn képe (többet érdemelne)

Amikor elindultam, nyár volt
vagy hát... inkább még tavasz.
Kicsit nem figyeltem és hajamba
lám, hóka szálakat havaz -

Mennyivel vonzóbb, ugye nőni -
vagy hát... mondjuk: így érni meg.
Kicsit nem figyeltem és lám,
csak eddig értem. Ennyinek.

Tényleg, ez a gyümölcs-dolog...
ahogy lehúzza mag s hús az ágat;
kicsit nem figyeltem. És lám:
másra se jó, csak pálinkának?

Ahogy lehúzza mag s hús az ágat,
bőr dörzsölése, libidó -
lám. Ami hetykén meredt előre
azt most a gravitáció...

Szóval lehúzza. Dékosaras
örömeitek. Mennyire vonzóbb, ugye
a frissen tavaszló kis libák
kis, friss, ágaskodó bögye...

Amikor elindultam, nyár volt
vagy hát... én voltam leginkább a nyár
s most úgy meredjek tükörbe
mintha múlna... na, ne már!

Főzzünk ki mást! Bájitalt a
vénasszonyok lédús nyarára.
Pár hét és szürke ég alatt így
a kutya sem figyel, kegyed, magára...

Egyszóval: őszül? Fodrász, hajfesték,
a hervadást is beárazom -
ez még nem a történet vége.
Nyugi. Még csak az utószezon.

Zen-fotók: Haller Szabolcs (5.)

Atlasz néni kilép

épített terekben

kongó évek terhe

görbíti botra

*

templomot, teret,

szobrot, galambot, napfényt

elhagyni készül

Teljesség-átiratok (84.)

The most gifted natures are perhaps also the most trembling. 

Andre Gide

Sasa Gyökér képe

Az értelmét-adó s a lényét-adó

„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő. „Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; „teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi.

Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

cseresznyevirág-

lánykák szirmai hulltán

nőtt férfi-gyümölcs

tükrödben csak a

száraz törzs, csak a holttest

húrja, mi férfi

amikor csobogás, de hiába
szeleket vár, hogy a test -
kimosott gyökerek csonkja ha
égbe kapirgál

amikor rögben a nyúlás
semmihez ér, sebe-sincs
sebződés az egész, és
dallama hallgat

amikor vereség. persze
csak a hely szünteti arcát -
csak amíg sarjú-harcban
győznek utódok

pedig ugyanő - csak egy illat
ami leng, porzó, dús széllel
szirmok igéje, amit ős
anyaöl ringat

Valakik, Senkik, Világegyetem

az? ki az? kérdezi a Valaki.
(látod ahogy elhúzza a száját.
figyelj. most mondani készül
Valamit.)

ugyan már! az ki?
(gyerekkorom egyik visszatérő kérdése volt:
milyen az, amikor a világegyetem segge fingik?
úgy értem, milyen hang. meg
úgy értem, hol terül el
a világegyetem segge.
meg még egy csomó valami van
amit...
úgy értem...)

ki az? az egy Senki.
(látod, ahogy az elhúzott szája
de tényleg
egy vízszintesre fektetett
világegyetem méretű segglyukra hasonlít.)


*

egy ideje senkit nem kérdez és
senki sem kérdezi.
az egykori népszerűsége romjain
rágódik.
rágós romok - a népszerűség
már újkorában is füstölt szalonnabőr-
szerűen rágós és sós volt a
belefröcskölt izzadtságtól.

egy ideje senki nem kérdezi és
senkit sem kérdez.
a kijelentéshez nincs közönsége -
egy közönséges kijelentéshez se.
közönség nélkül közömbös
a tükörbe nézés a smink
nincs kinek fesse magát.

a fűszál nyugalma. valahol vicces
hogy az apró dolgok hogyan
találják bokán
térden hason mellkason nyakon
ahogy a fűbe fekszik.
(egy ideje senki nem kérdezi de
miért tartott idáig
hogy ez ne is hiányozzon?)


*

abban a tükörben mérhetetlenül jelentéktelen
hogy nincs kinek megtartani az előadást
hiszen attól ez a horizontig feszülő fűtenger manézs
attól még a fölé feszített sátor kupoláján az
egykori artisták lehelete vándorol -

abban a tükörben a játék (abban a tükörben a heverészés)
anélkül olyan, mintha Valaki végre mondana Valamit
hogy olyannak akarná akarnátok akarnád
még a taps is olyan abban a tükörben (a játék, vagy a heverészés)
mintha nem hiányozna az összeverődő tenyerek alól
végre senki.

Ékkő a tavon

Sasa Gyökér képe

(Sasa Gyökér)

A floating dragonfly

Must have fallen at dusk:

now the lake's jewel

(shizoo)

Tó tükrét csillag

egének néző acsa -

ékkőként csillog

Tó tükrét csillag-

egeknek néző acsa

csillan az égig

Vendég a műteremben

Stekovics Gáspár képe

vendégül téged

lát a műtermi vendég -

röpte termében

vendég nézi a
vendégét nap-ház
fényfestő műtermében

Szókratész

Mozielőtérbe ékelt könyvesbolti
kvázi-kávéházi asztalnál dohányozva
ismerted meg. Akkor épp
az antik felfogásokban magzó
lényeglátások máig érő vetése izgatott.
Ahogy a barbár csodálkozik az
égből foglaló oszlopcsarnokokra
olyan tanácstalan voltál és
annyira értetlen, annyira bamba -
jól jött, hogy ott foglalt helyet, sárga
ujjai közt a kialvó dekket dédelgetve.

Aztán cipelted te is a havert.
Ez volt a fényes elme ára, az
elhanyagolt szakálla mögül cinkosan
kivigyorgó értelem alatt a test,
amit inkább nem illettél se jelzővel, se kézzel.
A szava fénylett de te érezted azt is,
hogy alatta milyen irgalmatlanul
mosdatlan és büdös.

Az élete napra tett, hétköznap
verejtékezte tényeivel nem akart
soha mit kezdeni - úgyhogy egy darabig
te cipelted. Mint kinyomhatatlan
kelést a hátadon, amit
saját kezűleg nem érsz el és kínos
volna bárki mást megkérni, hogy kinyomja.
A mondatok tükrében a lobogást -
döbbenet hogyan nyalogatjuk most
össz-társadalmilag az
akkor pontosan megfestett, s már akkor
rothadóra lefestett narancsát.

A mozielőtérbe ékelt büfékben
manapság tilos rágyújtani - neked
időközben egyéb helyeken is tilos -
ugyanígy tilos tudnod, pontosan hogyan
lett vele a mi, pontosan milyen gesztusok
mentén szánkázott, milyen lejtőn.
De kell-e tudnod, mennyire váltál
azon a téli éjszakán a megelégelés
utolsó pillanatában valóban
a bürökpoharává?









két testvér-verse: a Világvége és a Világvége megint

Teljesség-átiratok (83.)

a képek: African Doors - via Walid Nayif

Mindentudó, mindenható, mindenütt jelen való

Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármilyen kérdésedre biztosan tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az „egy”-nél is egyszerűbb.

Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s talán meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne: az életbeli sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg hétköznapi munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli, teljes működést viseli.

Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezőig, a kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába foglal.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Mindentudó

Földben giliszta

lassú röpülését csak

érett Hold látja

Föld lassú repülését

érett Hold látja -

és nem figyeli

Mindenható

Tekintetedbe
vetted a megtelt Holdat -
onnan fénylik ki

Hold nem festi arcod
kapujára mit ne
engedj be rajzát

Mindenütt jelen való

Nem az, hogy Hold ajtón,

vagy ajtó előtt, vagy

mögötte bújva

Ez a mindenhol

Hold azt jelenti, amit

az a sehol Hold

Elmerül*

Sasa Gyökér: Yielding, August 2015

Köszönj el, hullámon

füstként táncoló fény

Opheliától

*Rokon vers, szintúgy Gyökér Sasa Sarolta képre:

- így úszol tova...

s egy másik, rokon megfogás, egy készletsöprésben, Dallos Emese képre:

- Ophelia (középtájt...)

Zen-fotók: Kiss Marianna (29.)

nem, ez sűrű

vágatlan változat, csak

ritkításig ilyen

láncfűrész-olaj

rémálomszagát 

verejtékezik a fák

*

igen, ezek csak

úgy minden logika 

nélkül idenőttek

valahol el kell 

kezdened érezni a 

szorongó fákat

Boszorkafa

Kiss Marianna képe

Boszorkafán egy ág röpül
egy ág röpül boszorkafán
jaj édesem az ág mögül
varjad miér' károg ma rám?

Miér' a varjad éhe mondd -
boszorkafán az ág röpül
boszorkafán egy ág bolond
kitől tanult meg ördögül?

Jaj édesem mi lesz ha Hold

az ág egén kitelve ül

s időd hiába szótagold

boszorkaágon elröpül?

Az ág röpül a hold halott -

mi lesz ha kél a károgás

ha hűlt helyünkön hajnalod
boszorkafáján űr bokáz?

Túl a csúcson

forrás: Bizarre Art

megtartó szavak

gyűjtögetője - áruld

(el) saját magad?

(mondani kell - a 

világot mondani kell,

hogy tudva tudjuk)

pitypang szavaid

szélbe szórója, figyeld:

elfújja. ezt is.

Tépéseket

Olyan aranyos kis bizalmak
születhetnek akár egy csótánnyal!
Tudod, odaengedi a kezem, eljátssza
a rémületet, meg minden -
aztán úgy mászik rá, mintha egy
ártalmatlan, közömbös felület lenne
és emelgetheted, és lekuporodik
és mórikálja magát és
ha volna farka, csóválná, mint egy
kis másfél centis kutya.

El tudom képzelni, milyen
lehet egy ilyen fajközi börtönbarátság!
Amikor kínoznak meg minden -
és nincs módodban máshogy
kegyelmet gyakorolni, mint
hogy nem ölöd meg, hogy
hagyod, hogy egy ilyen
bogárláb-érintés tegyen a
horzsolásaidra tépéseket.

Kár, hogy nincsen olyan,
hogy egy, egyetlenegy csótány!
Amúgy tényleg nincsen. Ahogy
nincs egy hangya, vagy darázs, vagy
ami azt illeti, egy egér se.
Ezek özönlenek, ezek egyből
kurva sokan lesznek, meg minden -
És akkor már nem bírod el, szóval
akkor már nem kivitelezhető
hogy tépés legyenek. Akkor
már ők is tépnek. Ők is tépnek.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (14.)

eldöntheted-e:

belélegezhet a szél,

vagy úgy maradnál?

benned is borzong

idő terhétől kövült

megőrző mészváz...

*

eldönthető, hogy
rögbe rögzülsz - avagy a
holdfény szippant fel?

benned is kifújt
párába gyűlik minden
felfelé törés...

Teljesség-átiratok (82.)

Dmitry Markov

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha megakarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kérte, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ne magadba. Ne

kifelé. Oda, hol se

magad, se kint nincs.

Bárhol érezheted magad úgy, 

mint egy váróteremben. Volt egy 

éjszakád, amikor mintha besiklottál volna

a Mennyország előszobájába. Egy meglehetősen hosszú

várakozás közben foszladozó sor

végére álltál.

Mindenki tudta a rendet, de

nem mindenkinek volt türelme. Volt egy lány

valahol a sor közepén méltatlankodott.

Hogy nem így képzelte. Hogy mi ez az igénytelen

állványzat a festmények előtt?

Nem lehetne akkor restaurálni őket, 

amikor másnak jön el az ideje?

Bárhol érezheted magad úgy, 

mint abban a sorban. Te sem

a türelmedről vagy híres. Különben is,

nem arról volt szó, hogy idő csak addig van

amíg lélegzetvétel, meg történet?

Néhány széket igazán elhelyezhettek volna

ebben a váróteremben.

Mindenki tudta a rendet, de persze te

leültél. Mert észrevetted: igenis vannak székek

és amúgy sem érkezési sorrendben hívják

be a pácienseket.

Egyre kevesebbet nézegettél körbe, azt a lányt is

elnyelte a mások egyre halkabb, érdektelen

értetlenkedése.

Aztán egyre hidegebb lett, és
bár a tömeg elfogyni látszott

a várakozás 

valahogy nem akart véget érni.

Beszélgetés Asgard árnyékában

Babiczky Tibor: az építőmester

A sörfőzők

Távolról figyeld, ahogy a törpék
tőrbe csalják az egyetlent, akinek
szebben szól a torka mint a tiéd -
semmi közöd hozzá. Néhány mohó
sörfőző fajankó, hadd nyerjék ki az
elvágott gigán át az aranyszín éneket.

Egyesek majd talán gonosznak tartják
őket ezért, mégis, mindenki az általuk
lefőzött, mézsörré párolt ihletre gyűlne.
Hisz azzal bárkit le lehet főzni a skaldok
öldöklő versenyében a figyelemért.
Várd ki, amíg egy óriási multi elirigyli

a kézműves siker szülte nézettséget, tőkét
ajánl fel. Növekedést a törpének, érted.
Azt kapják, amit érdemeltek. Ekkor cserélj
alakot, látogasd meg az Új Bárd Stúdió
hírigazgatóját. A tulaj lánya, nem túl
tehetséges, de tűrhető, ahogy kinéz.

Hagyd, hogy szeressen. Aztán
panaszold el, hogy nincs szavad a
domborzatát dicsérni. Csak egy kortyot
a nektárból... Hisz nem akadt még olyan
liba aki ellen tudott volna állni
egy ilyen egyszerű kísértésnek.

Ébredések

az elmaradt zivatar alatt nyughatatlan alvók
két madár nevetséges, egyszerű röpte
valami nagy-nagy helyett ez a pici
csináljunk juszt is égnevetést

neked adom a befejezetlen mondataim
lakkozz belőlük szépen festett körmöket
igazából tetszik ahogy az esőre nevetsz
olyan elsöprő

időnként közénk fúj az elveszítések szele
meg a rosszul ébredéseké, meg a nyűgösen -
a létezésünk önmagában nevetséges
ne is foglalkozz vele ahogy kinéz

ahogy kinéz az ablakon az elmaradt
zivatar alatt a hervadni készülő orchidea
valami nagy-nagy helyett pont elég
a szirmán az a picike fénylés

neked adom ezt a picike fénylést
azt hiszem alapból neked vettem észre
ahogy te nekem azt a vándorló palota alakú
vicces kis felhőt

hogyan lehet ennyire mozdulatlanul vándorolni?
ezt a titkot senkinek se súgjuk el
két madár röpte rajzolja az eget
mosolyfirka az elmaradt zivatar felett

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (52.)

föld víz föld ég

föld part kő víz víz föld ég

vitorlás fényhíd varjú

szelet kavaró ösztön,

szelet befogó vászon -

suhanás

föld ég víz ég -

két létmérő suhanás

egyazon élet

*

így képzeljük:

alul a szelet kavaró 

ösztön - felül a

szelet befogó vászon

két vízen két ég alatt

Zen-fotók: Haller Szabolcs (4.)

Kubai dohányültetvényes

"Ne tudd meg, mekkora

tonna meló ízel

ebbe a slukkba...

Betakarításkor -

vagy én vagdosom le,

vagy a hurrikán..."

*

Varázsló dohány

parázsolj testet a kifújt

levegőnek!

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (13.)

Kemény Zoltán: Deviancia, 2018.

ősz relikviák

között - a nem múló éh

makacs pirosában

nyugdíjas-otthon

estéjébe száműzött

táncolhatnék-vágy

A Déli Teaház vendége

a mai versért kattintani kell

mert máshol vendégeskedik

elolvashatjátok az

Arnolfini Kantinban

Hirosima tükre

Galló Ágnesnek és Király László Györgynek

Fotó: Yoshito Matsushige
A Hirosimára dobott atombomba robbanása Matsushige otthonának ablakából
Hirosima, 1945. augusztus 6.

hamut szór bűnös

lökéshulláma nyomán

fejünkre - most is

Minden momentumában bennem lakik az a kíváncsiság,
ami nélkül nem születik meg.
Minden momentumában bennem lakik az érvrendszer,
miért volt szükségszerű.
Minden momentumában bennem lakik az izgalom, ami
bevetésre indult.
Minden momentumában bennem lakik a számok bűvöletében
pályát számító elme.
Minden momentumában bennem lakik a gépet emelő,
dübörgő erő csodálata.


Minden momentumában bennem lakik a felelősség
utólagos relativizálása.
Minden momentumában bennem lakik: a győztes
írja a történelemkönyvet.
Minden momentumában bennem lakik a telekspekuláns
arroganciája romeltakarításkor.
Minden momentumában bennem lakik a segélyt nyújtó
visszanyelt undora.
Minden momentumában bennem lakik a szennyeződéstől
való rettegés.
Minden momentumában bennem lakik az iszonyat az
égett emberbőr szagától.


De az áldozat mivolt egyetlen momentuma sem.
A részvét igen.
De a részvét nem részvétel.
Legalább magamnak ne hazudjak.
Azokra hasonlítok, akik ledobták a bombát.
Nem azokra, akikre ledobták.


Hidd el.

A robbanás pillanatáig ők sem hasonlítottak
számunkra magukra.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (51.)

forróság kanala

merül a nyár sűrű

húslevesébe

Beszélgetés Kompország kikötőbakján ülve

Zdzislaw Beksinski képe

Fekete Anna:
Budapest

Ez a szavakból épített, ronda és kacskaringós
város összeomlik egyszer. Elég egyetlen szó,
és felébrednek a bombák, amiket háborúk
vagy megszegett ígéretek rejtettek a házak tövébe.
Megremegnek az ablakaink, és a Duna már nem halottakat
sodor, hanem összetört igéket. Magukhoz térnek az oroszlánok,
akiket a rómaiak hurcoltak ide, hogy ordításukkal
elkápráztassák a hegyeket. Mígnem minden megnyugszik
és szertefoszlik, és marad a csontfalak közt a félelem.



shizoo:

Metamorfózis

Amikor a felébredő igéktől a kövek és téglák

és a tetőcserepek egyszerre - megmozdul a

titkok teste és a csővezetékekből előszivárog

a csatornák érfalára rakódott idő ártéri szennye.

A lelkek együttes sikolya lesz a hangja az üres folyómeder

felett, kimond egy hosszú mondatot: váll-lapján négy oroszlán,

ő lesz az időben hátráló átkelés főhadnagya - át

az összetaposott hegyeken. És akkor senki nem tartja

vissza az összeroppant utcák közé szorult emlékeket. 

Pörkölt slam

kép forrása: mindmegette.hu

Sziasztok!
Zoli vagyok, mangalicaszalonna-függő.
Nálunk otthon a pörkölt
az alap.
Időnként becsúszik kis mustáros husi, meg szusi
de azok csak hab a disznósajttortán.
Nálunk a reformkaják zokognak a hűtőben.
A zöldségeket mi rendszeresen
beszéljük.
Zoli vagyok, mangalicaszalonna-függő
és jól érzem magam így.

Mélyen megvetem azt aki szaftot olivával pancsol
beletunkolnám a fejét disznóvágáskor a forró abalébe!

A pörkölt tudvalevőleg mélymagyar kaja.
A rendes magyar ember hétköznapi üzemanyaga.
Olyan is. Bár Árpád apánk fakanalat forgató neje
nem tett bele se borsot, se paradicsomot, se paprikát.
Mert akkor a lecsós alap alkatrészei még
nem migrálódtak a Kárpát-medencébe.

Sziasztok, Zoli vagyok és
ezek szerint egy egykori városban falafel módjára
vírusként terjedő reformkajába vagyok szerelmes.
Amit akkoriban nyilván zokon vettek a
lestyános marhafelsál-függők.
A gírosz módjára népszerű ó-mexikói jövevényt
legszívesebben nyilván
visszazavarták volna a pitába -

de akkor is a rohadt multikulturalizmus győzött
csak azóta a szivárványból kizárólag
a nemzeti színeket tűri el magán.

A paprika hungarikum, mint a
vacsorához a cigányzene.
De hát mit tehetünk, a pörkölt olvasztott szalonnazsíron
hagymás alapon, paprikásan, paradicsmosan
úri házaknál paradicsom helyett vörösborral
jó alaposan odakapatva, hogy karamellizálódjon az a
kockára vágott vörös husi
vagy a csontos csirkeaprólék beledarabolva a
melle, a combja mmmmm. nokedlival meg
kovászos uborkával - szóval mit tehetünk, ha
finomabb volt mint a tejfölös kecsketejbekása?

Sziasztok, Zoli vagyok,
mangalicaszalonna-függő.
A koleszterin a nutricionisták világ-összeesküvésének
nyilvánvaló bizonyítéka,
brit tudósok bebizonyították, hogy a
fitneszbe is bele lehet halni, sőt, a jógába is,
ha fejedre esik egy másik jógázó -

valamibe bele kell halni
úgyhogy mmmmm ez kurva finom lett
kérek még egy tányérral anyuka!

Entrópia

Hajnalban a cseppek üdítő kopogása
engedd be a levegőt egészen a
zárványos legbelső zugokig
csak az éjszakád fog elmosódni

Kórtermet képzeltetett lassan
ébredező zajokból a környék hívatlan
és belső zugok hív lüktetése
az illatárt nyitó eső elé

Képzelődni kell - képet akarni
ez az egyetlen varázslat van ma
nyitva ez tárul egyedül régiók
felső tízezréből -

Mosódjon el - valahol egy egészen
sajátos katedrális hajóiban
lehorgonyzott polcok óceánja
tenger öblén tengerben a tenger

Ennek a palackba rejtett üzenetnek is
ott van a cseppekké nem olvadt
csorbítatlan kristály-alakja
ámulatosan részletes hajómodell

Amivel megúszhatnád amivel
ha jól képzeled akár kihúzott
dugóval is átkelsz a mámorok
sópárás trópus-tengervíz éhein -

Olvadt álmok zuhantak a hajnal
entrópiája gyógycsepp alakban
egy kórterembe ahol a gyógyulás
kegyelmét remélve fuldokolnál

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (50.)

"...este fél kilenc a bucsui határnál."

hidd el: a pár
kiálló élet fújt ilyen
gyönyörű légkört


(bucsui határ:
szia kilégzett pára,
pá, látnivaló)

*

égi itatón
cirógat hullámot a
búcsúzó napfény