Megragadó

Marla képe

Csak a viadal van csak a szétszakadásig szaladó forgás
mintakopásig a sohanemolyanban a diadal van hiszen odaér.
Csak a diadal van a gyötrő szálfeszülésekben sziszegő korbács
a belesereglő méterek éhes aszfaltdühe dörzsölt testvégletű tér -

amíg aztán csak a tompult testre nyomás van
örökös nyaldos-esőben a sohasehová kiürült vágya.
Csak a loccsan lök-még-húz kong suhanó vágyon
kékszürke tükör örökös kórterem-ágya.

Aztán már csak a test. Üresen ahogyan
markolja a jég.

Aztán már csak a sohasehol éh
ami a tiéd.



***




dolgodba fagyva.
nehezen hiszed el - hogy
egyszer kiolvad.




***



Csak a gyötrő szorítás tapogat, belemerevítő
sehová topogó.

Csak a nempörgés kiürült vágyban, dermedt
jeleket csontropogó.

Amíg aztán felszakad éhe ahogy kitelőben más pályát
didereg a testi sötétet téltemető létemelő ragyogás.
Amíg aztán szigorát feledi a sohasehová, tépi a Maiát
lekopik róla a testszálszakító durva defektmúlt aszfaltdadogás.

Csak a diadal van, ahogyan fürdeti minden - hozzá ami ér
mintakopások nem - a sohanemolyanban hagyta a fúló éhet.
Csak a diadal van - a méterek éhe elenged - a földi szekér
lehet úgy hogy csak most kezdődik a - most kezdődik az élet.