 |
| (saját) |
átláthatatlanul sűrű köd
ül a jéghideg levegőben -
esküvőre öltözteti a tél a fákat
álmukban veszik fel
ős-gyász-fehér fagyott kortyból szőtt
menyasszonyi ruháik.
ilyenkor a fák befelé léteznek
földbe fordítva élő koronájuk
egy sűrű, lélegezhetetlen közegben
rezegnek egymásnak
didergő panaszt.
te is befelé létezel.
befelé: a barlangodba
bámuló távlattalanságnak háttal
olykor magadnak is háttal -
amikor nem hagyod a tükröknek
hogy megsokszorozzanak.
nem tudsz a földbe lélegezni
ezért befelé próbálsz -
magadból szívod az
áldozati étel füstezüstjét
kifújhatatlanul magadba -
de olykor úgy befelé
ahogy a tél menyasszonyai, a fák:
az utolsó pillanatok
eltagadhatatlan kételyében,
mielőtt kimondanád
egy ilyen hajnalnak a
boldogító igent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése