Ezek a hálás percek - nem óvnak,
a pokolba kívánod őket:
ahogy lemállanak a szerepek rólad,
zsákmányul esve az időnek.
Ahogy a hulló csak mossa, mos
s nem kapdos el mint málladék
fogható darabjait. álcáid otthonos
barnulatát - mind, mi nyárba ég:
száradt agyag most mállik. ázik.
S te nem nyúlsz, nedveit tanulva
emlékező, a régi lázig;
nem nyúlsz magadon túl a múltba -
csak viseled mi megmaradt:
mosódó ázó önmagad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése