Teljesség-átiratok (3.)

Picasso: A Faun felfedi a Nőt

Második hármas csoport

Bontsd le magadban arcod köveit: szírt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.

Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és fázó csupasz testeddel melengetnéd. Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Rakódó réteg

foszlásod mélyén vagy mag -

öntözd és kinő?

változatlan és változó egyként

kétféle. A hús, a csont a váz egy:

kétféleképpen romlik - de csak az

egyik látszik épülésnek. 

mindig a másik - attól függ, 

honnan nézed. mindig a másik 

épül, mint amit gyarapítasz:

árnyékod vastagszik a fénytől.

ami benned tartja a magvad, azt

engedd foszlani. ami változatlan

benned, azt is engedd foszlani.

örökléted nincs a te kezedben.

változó és változatlan egyként

kétféle. tükörképed engedd

foszlani. azt hagyd foszlani

amiben végre hihetnél.