 |
| Marla képe |
Szilvási Pál
Ugyanolyan vers
Hajnalban indulsz el. Minden ugyanolyan lesz,
mint akkor, amikor minden ugyanilyen volt.
Messzire nézel, és még látod, hogy a vasbolt
ugyanúgy kinyit, és mindenki ugyanazt vesz.
Ugyanúgy hámozod a zöldes karalábét,
ugyanolyan marhák néznek a legelőről,
pofájuk most is oly monoton bájjal őröl,
mint akkor, amikor ugyanígy ment a játék.
Akkor hát? Mi a baj? Mért fojtogat a bánat?
Nézz be a táskádba! Csomagoltam egy szárnyat.
Ha fázol, vedd föl a szürke kötött pulóvert.
Sosem volt más az ősz, mindig ilyen esővert
ablak mögül bámultad egész nap a tájat.
Most hát mért érzed úgy, hogy mégis átvert?
shizoo
Minapi változat
Elkésve indulsz. Ez is, mint minden, változik:
bár ma sem úszod, a jártát se szárazon.
Látszólag úton volnál. Látszólag árazom
megtett utunk arcodra mélyült ráncait.
Otthonos látvány vagy, mindig más alkalom -
ahogy álmot öblít a kávé gőze ma,
a nyáj ma máshogy áll, borjú és kapuja
másképp tükröződik a járműablakon.
Akkor hát? Mi a baj? Mért fojtogat a bánat?
Ahány reggel, hát annyi bűvös változat
ácsol épít benned panellakást magának:
ha fázol vedd fel. Ha éhes vagy, ott a szendvics,
rágcsáld nyugodtan. Eső vert éhet enyhíts.
Őszöd nem késve újragondolt akciós ajánlat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése