Hangminta, tizenharmadik

erdős rétes égszínhabbal
hajnalban


*

tejszínhabos eperéggel
kínál meg az ébredés


*

lüktető látványokat generál
a fejem -
szellemképesek


*

megtöretéseidet törteti rajtad e kor
sikkfia: nyíltzsebü éh, armanibőrü mohó
ság.


*

szagra
macskaalom telepisált kövecse
egy macskahúgyszagú nagymamaország
kicsi fia vagyunk.


*

reggeli
vegyszerrel mosni az égről le a színt
konteóvonatban húzódó vonszolódó kimittud
megy a sínre rakott televízióban -
szakértők elleplezelemeznek.


*

csak az ítélet egyetemes
és te csak érettségiztél
éretlen szedett barack
hozzáadott cukortól
cefrésedő

csak az ítélet egye meg ezt
fagyassza jégíz tél
dermessze hűtőpalack
párol lőrét a korból
cefrés idő


*

elvették a füst és viszik az ital ízét
vagy ötven évig itt eszi a rosseb
ezt az ízetlen szabadságot -
ezt az all you can eat gagyimenüt.


*

desszertnek
erdősrétes
égszínhabbal.

Sportesemény az aluljáróban.

                                                                                      Katona Tibinek



Azt mesélném, amikor a lustaság szabta minimált
nem díjazta a szerencse. Egy alkalommal Tiborunk
a szemünk láttára bukott el egy ilyen kiugrást -
talán pont azért mert ott voltunk körülötte, az ifjú
rajongók, aznap, amikor kifogta a Jegest az aluljáróban.

A Jegesről csak annyit, hogy még egy
ennyire gusztustalan játékstílusú állatot nem ismertem.
Tényleg Jeges volt valaha, gémberedett kezű, zömök
mosdatlanság, aluljáróbajnok, helyi sakkisten -
a figurákat a kisujjával markolta fel, és csapta a
táblához, állandó bábusikolyt képzeltem a lépéseihez,
olyan is volt a készlete, ütött-kopott, törött; olyan
volt, mint Ulisses Grant, az embert pocsékló északi
siker-tábornok, egy aluljáró-Zsukov volt az offenzívában -
szóval egy szörnyeteg, egy Minótaurosz, a mi
kifinomultan elhanyagolt első osztályú játékosunkkal
szemben. A lépések labirintusában pusztította a táblát:
elszedett egy gyalogot, és aztán minőséget cserélt a
fantáziátlan végig. Így került Tibor vele szemben
időzavarba - így mondom, mert olyan volt, mintha
schnell-t pörgetnének: a Jeges egyszerűen nem hagyta a
zsenink gondolkodni, csak lépett, komor fejjel,
egy emberi megnyilvánulás nélkül a szokásos végső,
elégedett mordulásig.

A szemünkben ott és akkor megdőlt Tibor
legyőzhetetlenségének mítosza. Csak azért, hogy
próbálkozzunk, persze. Még szimultánt is szerveztünk
ellene, azt hittük, elég a manír, meg a csapatmunka,
a rajongótábor és egyéb zavaró tényezők -
de kíméletlenül legyakott bennünket. Igazából
ezt mesélném, hiszen bizonyos
szempontból azóta is abban a vereségben élek,
vagy legalábbis abban az időzavarban:
munka mellett, mint Arany János, kezdő játékosnak
vénen - nem is válogatnak be szívesen a csapatba...
késő vagyok, el és végképp - aki reménykedik: talán még
nem késő egyszer felépíteni az Élő-pontszámot,
hiszen még él - még élek. Úgyhogy most megyek, és
megtanulok legalább egy nyitást naponta -
túl a királyoldali gyalog E4 szokásos és
szintén elemezetlen-tanulatlan rutinján,
mert egyszer utolérem Tibit, és legalább
egy döntetlent ki szeretnék csikarni a szituból.

Figyelmeztetés bekap/-csoláskor (slamverzió)

Előfordulhat, hogy ön
egy óvatlanul nyitva hagyott
Windows XP - amihez

már nem adnak ki frissítéseket.

Előfordulhat, hogy ön
élethamisítás áldozatává vált.

Előfordulhat, hogy önt
nem éri el a szükséges minimum.
Előfordulhat, hogy önnek
megint farkat rajzolt valaki a szájába.
Előfordulhat, hogy ön
statisztikai hibahatár.

Nébih, NAV, NBH, PSZÁF,
GVH, Kehi, ÁSZ, MNB, KSH -
előfordulhat hogy ön
nyomokban előfordulást tartalmazhat.

Előfordulhat, hogy ön
szezonvégi akciós ajánlat.

Előfordulhat, hogy ön
tükörfordított használati utasítás.

Okostelefon, okostévé, okosautó,
okosszemüveg, okosovis társasjáték -

előfordulhat, hogy ön buta.

Előfordulhat, hogy ön
csökkentett élettartamú alapanyag.
Előfordulhat, hogy ön
elavult formátum.
Előfordulhat, hogy ön-
költségen sincs ma-
gára kereslet.
Előfordulhat, hogy ön kínálat -
Előfordulhat, hogy ön kín-állat.

Előfordulhat, hogy önnek
megvan a maga szolgáltatója, akit szolgál.

Előfordulhat hogy maga
nem lábal ki a követeléskezelésből.

Előfordulhat, hogy önt odafentről
drónon rángatják.

Előfordulhat, hogy ön függ.
Cigi, pia, fű, hó és egyéb időjárási

körülmények tartják karban a boldogságát.

Előfordulhat, hogy ön art -
hogy ön sem ártatlan.

Előfordulhat, hogy önnek
elcsúszott az arckitakarása és

most az egész világ látja az ön
csúnyáját.

Előfordulhat, hogy ön
nem lépte át a 435 Ft-os
lélektani határt.

Előfordulhat, hogy ön itt
többet mégsem fordulhat elő. 

Előfordulhat, hogy ön
előbb fordulhat föl, mint ön.

Előfordulhat, hogy ön
önmaga szociális temetése.

Előfordulhat, hogy ön
szoft vers-hamisítás áldozatává vált.

Előfordulhat, hogy ön
társadalmi szoftverhamisítás áldozatává vált.

Előfordulhat, hogy ön vált?

Paksi szonett

Egy tartalmat keres a forma.
Egy egész tartalom elég,
ha lángra kap a lég s a kép
elég - mi marad? A korma,

de így megy ez. A kép elég,
a láng kialszik. Ez a kor ma
fogytán - talán az a dolga:
hamuba sült maradék

módjára kormoz égre kép,
s ki atom-égett légre lép
zuhanván hogy is botolna!

lép persze, mert ez a szolga
dolga, ezt zúgja a Volga -
köd előtte: szakadék.

Zen fotók: Sárosi Ervin (5.)

regiment magház
rejti a napkövető
jövendő időt

*

csillagunk néző
növényi ösztön saját
éjébe fordul

*

állva halt szárak
seregén hintáz a nyár
fénye a magban

*

katonás sorban

fejlehajtó szégyent él-

tet az érettség

Dalok a Klubból

A Sanyi azt szeretné,
hogy verseljem meg Tivadar
csendneméletét -

de én túl mélyen élek
a történeteimben és
nem szeretnék egy
önpusztítás-történet fordulataiban
lakni.

Nem szeretek majd
a Klubba lejárni, ha egy
öngyilkos álomba kell lejönnöm.

Pisti viszont Tivadarban az
áldozatot látja, hóhérolják,
éppen akasztják -
mások, érted...

szerintem ő kigyógyult.

Zen fotók: Szakács Petra (3.)

finom por lepte 

klimpír - szinte hallom, hogy

hangolódott el

aludd

aludd az alhatót
ma vedd be altatód
szomorúságom -

ma virrasztok ha majd
nélküled szalajt
a vigaszágon

nélküled tovább
egy sokkal tétovább
felébredésbe

hol nyílt a nyílható
és megtalálható
a feledése

hol mégis útnak int
az unt szokás szerint
a cseppnyi csönd

fohász süket fülek
a hörgő rémület
ha nem köszönt

ha nem köszönt a fáj
s ha útnak int muszáj
hát úgy megyek

úgy mintha égi szán
karcolná mind alám
a felleget

Teljesség-átiratok (5.)

Hirosige: Tsuki ni Kari

Tér és Pont

Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont. 

Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.

Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.

Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van.

(Weöres Sándor: A Teljesség felé)

ott fér, ahol nincs

kiterjedés - akiből

minden kiterjedt

- A Pontnak nincs kiterjedése! A Térben mindennek
   kiterjedése van. A Tér tehát nem tartalmazza a Pontot.
   A Teret érzékelem. A Pont lehetőségéről tudomásom van.
   Nem tartozik a Térbe.
- Ezért állítod, hogy szűkebb? Azért nem ugyanakkora
   a Pont kiterjedéstelensége és a határtalanság kiterjedése, 

   mert a pontban benne van Isten is?  Benne van az a végtelen 

   többlet, ami a határtalanságba - szabadságunk terepébe és

   igazolásába - nem fér bele?

- Istennek nincs kiterjedése! A határtalan egyetlen 

   elhatárolható porcikája sem Isten! Isten a Pontban

   van! Ezért nagyobb a Pont, amit képzelek, nemlétében

   is, mint a határtalan, amiben létezem!

- Avagy: az és nem az. Mi van akkor, ha ő maga a kiterjedés is? 

Vannak ezek a reggelek

Hidd el, nem akarod tudni, mi jár a fejemben.

Vannak ezek a reggelek. Az utolsó
nyárias reggel például. Így mondják,
remélem, nincs igazuk. Ha nem most,
akkor máskor - de szeretnék még néhány
utolsó nyárias reggelt. Amikor lassan
tápászkodik a fénybe a színesedő, lusta
növényzet odalent és nem tépi a lombkoronájuk
cafatokra a szél sem.

Vannak ezek a reggelek, amikor az
öregasszony macskám beteg. Tudat-hasadt
állapot: kölyökállatgesztusok lógnak a csont-
bőr testen, a szőr alatt tapintható
elfogyás és fölötte az öreg-szag a
lassuló csintalanságra rakódik. Nehéz
elhinni róla, hogy mindjárt elmegy. El-
készül a ritmustalan emésztéssel - testben
önmagát elemésztve.

Vannak ezek a reggelek, amikor a
lusta este ráhagyja az ébredésre a mosatlant
és a kávé is elfogyott tegnap, a lefőzött
kávé - ótvar, de tejjel jól esik munkátlanul
hozzájutnom az ébresztés kellékeihez.
Nos, kávé nincs, kupi van, amit a felszámolása
közben tanulok meg értékelni. Ha megtanulom
értékelni, miközben a tegnapi lusta öröm
romhalmazából visszatalálok (ha vissza) a
tegnapi ízekbe.

Vannak ezek a reggelek - de nem ez jár
a fejemben. Most nem. Hidd el, nem akarod
tudni, mi jár a fejemben. Ma reggel is
a fejem egyfajta X térség: semmi sem az
benne, aminek látszik. A gyengéd gesztusok
az ököllel ütés kézbe görcsölt keserves
ellazulásaiból lesznek. A némaság mögött bár
ne lenne gondolat - az üres felületek magánya
helyett az egymáshoz préselt homok csonttörő
fájdalma lüktet halántékon.

Vannak ezek a reggelek, amikor nincs
időm rendet tenni, kedvem rendet tenni az
egymást kizáró hurcolt ösztönök labirintusában
amivé lettem. Pedig a labirintus rend, hacsak
nem a tökéletes labirintus, mert az a sivatag.
Ahol rend sincs. De bármerre mehetsz, mégse
jutsz el sehova. Hidd el, nem akarod tudni, miféle szél
fúj a dűnék között ma reggel a fejemben, amikor
talán végképp eltévedek, az utolsó nyárias nap
ragyogásában.

Hidd el nem akarod tudni, mi jár a fejemben.

Csak át

                                         Magyarul átutazók, csak átutazók vagyunk

                                                                                              (Németh Kriszta)

csak át, és mégis: szörnyű apparátus
kell ahhoz is, hogy csak egyszerűen át -
hogy elszállítsa gépen önmagát
vagy bármijét, ami máshol hiányos

az egykor volt dicsőségen, mely ódon
rommá avul, szilánk tájsebbé repedezve,
festett ribanc indóház-látvány ha sebezne
csak át keréken sínen - hagyományos módon:

rajta, nem alatta. csak egyszerűen át
körötte ingó-ringó csettegés, világ
szédültében célállomást delirál -

fonja fülke, sín, váltó, míg ki-be száll,
ahogy ringatja rajta önmagát:
a végén megállít az ütköző - csak át



haikuverziója:

csak át - míg sín van
a végső pályaudvar
ütközőjéig

Zen fotók: Nakamura Junichi (15.)

csak ha véletlen?

illesztésed nélkül is

vélt - a víz vélte...

Szeptemberi tükör

vékonyka sávon

éled cseppfolyós keretben -

de ritkán látszik

mennyire csekély.

szőlőhéja-vékony burok 

tapadt örökség -

itt kell elférjen minden

szenvedély.

itt kell elférjen minden
okozott és ok - a bánat
hogy folyton hámló
bőre vékonyát hívod hazának.

itt lépdel holtakon a
magára hízó büszke lét -
mintha húsához csatolná
ezzel egész egét.

vékonyka sávon éled
apró mag - nyíló jövőd
a pára tükrös, csekély
egébe.

Mintha egy szóba egy
lélegzetbe is a teljes -
mintha ugyanúgy
beleférne.

A másnap töredékei

nem boldogul - pedig alapjában
boldog. szóval tud boldogul - azaz
tudja, hogy hívják úgy magukat a
dolgok. szóval tudja a dolgok
boldog nevét. csak a kimondásukhoz
nincs neki szája elég. dolgok boldog
nevében a maga táguló lélegzetét
nem fürdeti. valahogy hiányzik a
boldoguláshoz a meg. hogy valaki
becsomagolja neki szavakba göngyölje
- üvegbe mint gyümölcsöt -
a lélegzetet.


*


nem hirdeti - a májust így, az őszbe
lehet, hogy az emlék is elég
ha szél borzolja pont úgy a fejét
mint mikor egy pillantás legyőzte.

mint mikor a május szembejött
most olyan lassan fordul el az ősz
mint akkor - a gesztus ismerős
a miért nincs, ha van hozzá közöd.

ahogy a május most pont úgy az ősz
fej biccenése.


*


majd a harmadnapon. most másnap
van. még minden reménytelen.
nem boldogul, pedig alapjában
a sejtje szintjén kénytelen.
a sejtje szintjén ott rezeg az ünnep
holnap majd te zárd le
boldogult szemét
üresre és fényesre csiszolt
fény lepte ég.

Zen fotók: Nakamura Junichi (14.)

belélegző fém

szomját folyvást oltó fém

elfoszlik - mint te

Tisztuló kép

Ezek a hálás percek - nem óvnak,

a pokolba kívánod őket:

ahogy lemállanak a szerepek rólad,

zsákmányul esve az időnek.

Ahogy a hulló csak mossa, mos

s nem kapdos el mint málladék

fogható darabjait. álcáid otthonos

barnulatát - mind, mi nyárba ég:

száradt agyag most mállik. ázik.

S te nem nyúlsz, nedveit tanulva

emlékező, a régi lázig;

nem nyúlsz magadon túl a múltba -

csak viseled mi megmaradt:

mosódó ázó önmagad.

Teljesség-átiratok (4.)

Hirosige: A Tókaidó ötvenhárom postaállomása
23. tábla: Fuji-jeda

Útravaló
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

pikula mérték

mindenkiből szabható -

még belőled is

kívül csak véges és változó

van - örök nincs csak lassan érő.

magunkban hordott nincs-kint a 

kincsünk.

valaki tudja bennünk - nem azt

mekkora. csak hogy van. de

nincs aki magába nyúljon érte:

elillan.

kívül csak véges és változó

van - de rajtad véges és változó

látványomon túl látom a magad

mértékét.

amit te nem. tükörbe csak 

rajtam keresztül nézel - vidd hát

örökbe gondolt, látszó omlékony

játékaim.

Zen fotók: Sárosi Ervin (4.)

felkent vidámság

múltán elmosásra vár

időnk kerete

kirajzolódik

az elcsöpögtetése:

így helyszínelhetsz

a levétel feltár

a felvétel leleplez -

romlásidőt

rozsdavirágzó

fém, vakolat penésze:

a hagyatékunk

Egy Menekülés alá

Hannah Hörch: Menekülés

Lakner Zsuzsa:

Kis majom vagyok,

követ a szárnyaival

a nagy semmibe

*

shizoo:

szárnyak, Apu, ne -

szemem sarkából leslek

Apu mér' futok?

inspiráció: http://susannicon.blogspot.hu/2014/09/nomuveszno.html
          érdemes elnézni ide, Lakner Zsuzsa haikuiért, amelyek Hannah Hörch kollázsaira születtek

Teljesség-átiratok (3.)

Picasso: A Faun felfedi a Nőt

Második hármas csoport

Bontsd le magadban arcod köveit: szírt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.

Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és fázó csupasz testeddel melengetnéd. Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Rakódó réteg

foszlásod mélyén vagy mag -

öntözd és kinő?

változatlan és változó egyként

kétféle. A hús, a csont a váz egy:

kétféleképpen romlik - de csak az

egyik látszik épülésnek. 

mindig a másik - attól függ, 

honnan nézed. mindig a másik 

épül, mint amit gyarapítasz:

árnyékod vastagszik a fénytől.

ami benned tartja a magvad, azt

engedd foszlani. ami változatlan

benned, azt is engedd foszlani.

örökléted nincs a te kezedben.

változó és változatlan egyként

kétféle. tükörképed engedd

foszlani. azt hagyd foszlani

amiben végre hihetnél. 

Ferdítés egy katonafeleségnek

V.R.Zs. úrnak

Bertolt Brecht:
Und was bekam des Soldaten Weib

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus der alten Hauptstadt Prag?
Aus Prag bekam sie die Stöckelschuh.
Einen Gruß und dazu die Stöckelschuh
Das bekam sie aus der Stadt Prag.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus Warschau am Weichselstrand?
Aus Warschau bekam sie das leinene Hemd
So bunt und so fremd, ein polnisches Hemd!
Das bekam sie vom Weichselstrand.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus Oslo über dem Sund?
Aus Oslo bekam sie das Kräglein aus Pelz.
Hoffentlich gefällt‘s, das Kräglein aus Pelz!
Das bekam sie aus Oslo am Sund.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus dem reichen Rotterdam?
Aus Rotterdam bekam sie den Hut.
Und er steht ihr gut, der holländische Hut.
Den bekam sie aus Rotterdam.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus Brüssel im belgischen Land?
Aus Brüssel bekam sie die seltenen Spitzen.
Ach, das zu besitzen, so seltene Spitzen!
Sie bekam sie aus belgischem Land.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus der Lichterstadt Paris?
Aus Paris bekam sie das seidene Kleid.
Zu der Nachbarin Neid das seidene Kleid
Das bekam sie aus Paris.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus dem libyschen Tripolis?
Aus Tripolis bekam sie das Kettchen.
Das Amulettchen am kupfernen Kettchen
Das bekam sie aus Tripolis.

Und was bekam des Soldaten Weib
Aus dem weiten Russenland?
Aus Rußland bekam sie den Witwenschleier.
Zu der Totenfeier den Witwenschleier
Das bekam sie aus Rußland.


Bertolt Brecht - Kurt Weill - Marianne Faithfull - Chris Spedding:

Ballad Of The Soldier's Wife

What was sent to the soldier's wife
From the ancient city of Prague ?
From Prague came a pair of high heeled shoes,
With a kiss or two came the high heeled shoes
From the ancient city of Prague.

What was sent to the soldier's wife
From Oslo over the sound ?
From Oslo there came a collar of fur,
How it pleases her, the little collar of fur
From Oslo over the sound.

What was sent to the soldier's wife
From the wealth of Amsterdam ?
From Amsterdam he got her a hat,
She looked sweet in that,
In her little Dutch hat
From the wealth of Amsterdam.

What was sent to the soldier's wife
From Brussels in Belgian land ?
From Brussels he sent her those laces so rare
To have and to wear,
Allamp; those laces so rare
From Brussels in Belgian land.

What was sent to the soldier's wife
From Paris, city of light ?
In Paris he got her a silken gown,
'Twas ended in town that silken gown
From Paris city of light.

What was sent to the soldier's wife
From the South from Bucharest ?
From Bucharest he sent her a shirt
Embroidered and pert, that Rumanian shirt
From the South from Bucharest.

What was sent to the soldier's wife
From the far-off Russian land ?
From Russia there came just a widow's veil
For her dead to bewail in her widow's veil
From the far-off Russian land,
From the far-off Russian land.

... - shizoo:

A bakafeleség balladája

Mondd, mit kapott a bakafeleség
mivel kínálta az ősi város, Prága?
Prágából jött egy pár tűsarkú cipő,
Csókot emelt meg ő, a tűsarkú cipő
ezzel kínálta őt a drága Prága. 

Mondd, mit kapott a bakafeleség
mivel kínálta Oslo csendesen?
Osloból egy szőrmegallér jött
kedvét keresni jött, a melle s álla között
ezzel kínálta Oslo, kedvesem.

Mondd, mit kapott a bakafeleség
az amszterdami gazdag kikötőből?
a kikötő küldött egy kalapot,
Oly édesen áll ó, a kalapod, 
hogy más is akar ilyen kalapot 
az amszterdami gazdag kikötőből.

Mondd, mit kapott a bakafeleség
A belga földi Brüsszel mit adott?
Brüsszel egy drága, ritka csipkét
hogy viseld és lássa az irigység,
bár hivalkodóak mind e csipkék
dugd el inkább amit Brüsszel adott.

Mondd, mit küldött a bakafeleségnek
Párizs, ó, a fények városa?
Párizs küldött egy kis selyemruhát
kisvárosi kisasszonynak kis selyemruhát
küldött Párizs, fények városa.

Mondd, mit küldött a bakafeleségnek
Bukarest, a messzi déli vég?
Bukarestből kapott egy kis inget
Hímzett és hetyke szép román kis inget
küldött Bukarest, a messzi déli vég.

Mondd, mit küldött a bakafeleségnek
A messzi-messzi tágas orosz sztyeppe?
Orosz földről özvegyi fátyol jött
Özvegyi fátyol és a tenger könny jött
Ezt küldte a messzi orosz sztyeppe
Csak ezt küldte a messzi orosz sztyeppe.

Földsúroló kisbolygó

a 23.512. újratöltés után a
84922. megfigyelő
következő hibákat észlelte
a szimulációban:

- a szegmens sétáló embere ugyanazt az útvonalat
teljesítve négy méterrel kevesebbet tett meg
- legalább négy esetben zavarta a reggeli rítusokat
a multimédiás rögzítő és lejátszó eszközök részleges amnéziája
- az éji nyugalmat különös álmok zaklatták egy tanár azt
álmodta, hogy kiröhögik milyen hülye
- az éji nyugalmat egy szakaszában a megfigyelő is
csak a kanapén volt képes elviselni

egy dekád alatt átlag négy hiba
érdemes volna újrakalibrálni a szegmenst

- az indikátorállat feltűnően türelmetlenül emésztette a számára
normálisnál gyorsabban biztosított tápanyagot
- ízét vesztette a teljesen megszokott módon tárolt penészes sajt
és nem harmonizált a szokásosnál savanyúbb almával
- kiürültek a szavak egy igen fontos beszéd tervezetéből és
ezáltal a kibontakozó pillangó ismét lárvaállapotba került
- újra átadták a már kétszer átadott személyi öngurító rendszert
erőd-menti sétányt és díszteret

foltokban megmaradhatott a
törlés előtti sikolyok emléke
borzongásban az égés

az újratöltést nehezen viselő elemek
szelekcióját érdemes volna akár
mesterségesen felgyorsítani

kelt. a 23.513. újratöltés után
időn kívül

belépek.

Zen fotók: Sashegyi József (13.)

 hullámtalanul

színeződik az őszbe

alattad a lét

Beszélgetés Krisztával Will modorában

                                    Az vagy nekem , mint testnek a kenyér...
                                                                                         (Shakespeare 75. szonett)



Tóth Krisztina: 

Az vagy nekem

Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
előbb csak húsba vág, aztán a csontba.

Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett az tovább szakad.

Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.

Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.

shizoo:

Az

Az. Vagy nekem. Pont így amikor.

Zümmögésbe éget. Dallammá porozva.

Az vagy nekem. Mikor elpazarol,

kinek fülében nem ül a zsolozsma.

Az. Nagy pazarlás. Elvásni a szélen.

Megavultat. Mint időt a lakat

rozsdás vasajtón. Tőled remélem:

talán te zümmögöd a feslő szálakat,

hogy ne foszoljak. Ne fogyjak el: jelenthess.
Ne faljon úgy ki húsba vág, a csontba:
zsigert ha bont, mint dudorászó hentes
a fogyasztható részeim ha kibontja.

Az. Vagy nekem. Nem mérsz feleslegesnek:
légyzümmögést minthogyha. Fújsz, s leesnek.

Beszélgetés ugyanolyan ősszel

inspiráció: http://szilvasi.blogspot.hu/2014/09/ugyanolyan-vers.html

Marla képe

Szilvási Pál
Ugyanolyan vers

Hajnalban indulsz el. Minden ugyanolyan lesz,
mint akkor, amikor minden ugyanilyen volt.
Messzire nézel, és még látod, hogy a vasbolt
ugyanúgy kinyit, és mindenki ugyanazt vesz.

Ugyanúgy hámozod a zöldes karalábét,
ugyanolyan marhák néznek a legelőről,
pofájuk most is oly monoton bájjal őröl,
mint akkor, amikor ugyanígy ment a játék.

Akkor hát? Mi a baj? Mért fojtogat a bánat?
Nézz be a táskádba! Csomagoltam egy szárnyat.
Ha fázol, vedd föl a szürke kötött pulóvert.

Sosem volt más az ősz, mindig ilyen esővert
ablak mögül bámultad egész nap a tájat.
Most hát mért érzed úgy, hogy mégis átvert?

shizoo

Minapi változat

Elkésve indulsz. Ez is, mint minden, változik:

bár ma sem úszod, a jártát se szárazon.

Látszólag úton volnál. Látszólag árazom

megtett utunk arcodra mélyült ráncait.

Otthonos látvány vagy, mindig más alkalom -

ahogy álmot öblít a kávé gőze ma,

a nyáj ma máshogy áll, borjú és kapuja

másképp tükröződik a járműablakon.

Akkor hát? Mi a baj? Mért fojtogat a bánat?

Ahány reggel, hát annyi bűvös változat

ácsol épít benned panellakást magának:

ha fázol vedd fel. Ha éhes vagy, ott a szendvics,

rágcsáld nyugodtan. Eső vert éhet enyhíts.

Őszöd nem késve újragondolt akciós ajánlat.

Utóirat - Zen fotók: Nakamura Junichi (13.)

                                                                                                                   HARInak, öribe

HARI:
morze jelekkel
üzenget levél híján 
a tél a fának

*

shizoo:

levél híján a fa
érthetetlen - érti e
lét a Tél versét?

Beszélgetés kertekről, nagyanyákról

forrása: http://ujnautilus.info/odavissza





Fekete Anna:

Oda-vissza

Ez is királyok földje. Megszegetlen
vörös-kék fényekkel teli messzeség.


Nagyanyám spenótot szed benne. Negyvenöt
Lépés a körtefa-sor, huszonöt lépés a kerítés.
Nagyanyámnak a huszonöt lépés is sok. A szomszéd
fiú – minden pénzt megérdemel – tavasszal jön
a kertet felásni. Régi kert ez, korhadt, öreg,
a földjét ugyanolyan öreg indák fojtogatják,
mint nagyanyám térdeit.


És most, olvasó, azt hiszed, jön a mégis!
Hogy szeretem a nagymamát, hogy szeretem
ezt a drága kis kertet, hogy hogy tipegtem-topogtam
benne, mikor gyerekkoromban negyvenöt lépés után
megláttam végre a végtelent.


Hát nem! Mindig utáltam ezt a káposzataszagú
kis kertet, ami telis tele van hasznos magvakkal,
az öregkor folyondáros, már-már rögeszmés
aggódásával…


De egyszer elsodort engem egy hullám az Adrián,
ki az öbölből a prüszkölő tenger felé. Míg kapálóztam,
minden sejtemmel éreztem azt az életet a haláltól
elválasztó negyvenöt lépést, amit a nagymama oly
makacsul tesz meg minden reggel a körtefáktól
az ágyasokig. Egyszer majd alulmaradok,
ahogy alulmarad ő is.

shizoo:

Csak oda

Fénnyel nyitott, szegetlen ég alatt

tőkék hadseregében, érés előtt.

Folyton kötözte. Nagyanyám. A dombhát

mögé húzódó lépésre a lépés - nekem a

végtelen volt, végtelen rabszolga-unalom

a mellette futó sorban. Nem futottam

mégsem, bár akár kacs a szőlőt - teste önmagát -, 

úgy fojtogatott a rohanhatnék. Soha nem 

látszott a vége. Régi szőlő volt, néhány 

bepótolt új tővel. Száraz, fehér házi bort izzadó.

Szeretett fuldoklás - így utólag azt hiszem 

ott tanultam lefulladni induláskor. De neki a

következő lépés, a munka határtalan

következő tőkéje zsírozta az ízületeit. A kapálás.
A húgommal nem kapálóztunk ellene.

Nem. Hiszen szerettük. Mert a munkába minket is 

beleértett. Körbenőtt folyondár akaratával, amiben

aggodalomnak alig jutott hely - de el is takarta

a következő kapanyom: dugványozni, fosztani, vágni, 

seperni való.

Sodrásába vonta a végtelen, amikor még nem is

éltünk és a szemünk láttára is csak sodorta. 

Nem makacsságból - egyszerűen nem ismert mást.

Nem ismert el mást. Mikor  szőlőt eladtuk, "nem bírod, mama,

nem tudunk minden kurva hét végén haza járni",

kifosztva indult ahova én is kifosztva fogok, 

csak oda.

A bejegyzés címe

Tudom a címed!

Úgyhogy húzd meg magad, te

kis pöcs poézis!

Hullámtükör

a csobbanás emléke. terjed
visszaverődésig. ahogy a fény
verődik a szemedre. ahogy a felhők
hullámoznak. pára képe a vízen.
víz képe a párán. a látható
lebegő víz.

a csobbanás emléke. bedobtál
a szemembe valamit. ahogy a képet
dobja a víz. visszaverődik rólam
közben mélyre merül. egyre beljebb
a felhők képének süllyedése. a
szememben.

szememben felhők süllyednek
a csobbanás után. bolygó égi kavics
felszínén úszó képben. tükröződő
felszínén úszunk. s fölötte

a vékony burkon túl
az elképzelhetetlen távolságon túl
amit átjár, de nem világít a fény
a csobbanás utáni terjedésben
egy felfoghatatlanul felhőtlen lény
is pislogott.

amikor a szemedre
fény vetődött, és elkaptad
a hullámzó felhők csobbanását.



haiku-verziója:

egy isten pislog
amikor elkapod felhők
csobbanását

ars poetica

fosztott egészség hiánytömése
tabletta becsvágy növelt adag cudar
reszketés a réseken áramló hideg
huzatban. nem lennél költő.

azok belehalnak a fénytörésbe
hogy nem csökken a nyomás a
tócsává összeálló éjfestő esőtől
ami leáztatja a napfelkelte indokát.

fosztott egészség hiánytömése
hogy félsz. félsz megmutatni nekik
a teljes bevételt. olyan leázó
plakát a sűrű páratartalomban.

azok ott a leázó szavak. alázó
ázás. félsz: és amíg félként
felkent feled tovább feleződik
addig ázol. táguló hiányt tömsz.

nem lennél költő. aki fél az
összegélezi nyálával a látványt.
félrehúzhatatlan párapárnán át
puhul. aki fél az féli a szelet.

talán ezért nyit ablakot minden
reggel mégis valaki benned a
huzatra. a huzathoz két rés kell
és tudod: a másikat nem tudod

hol van becsukni nem tudod.