2014. június 12., csütörtök

Kiszakadt bús

                                          Ady hangján


Gunnyasztasz öreg bűnödön a Múlton
látszólag mintha vetett időhurkon
mert így csinált meg ótvaros régen
mint nesze semmi heversz kezében
Isten kezében te nagy kevélyen
te szent, te utat vesztő közöny
kedvet vallva kedvetlenül
kedvet vallva kedvetlenül.

Mégis az Élet követeli jussát?
Taposott útján napba sülni lusták
valahol utat vesztett seregek keresése
látszólag vissza az eltévedésbe
térnél de Isten tenyerén az ótvar
szívedben ismét közöny mi adót ver
te szent, te utat vesztő közöny
te szent, te utat vesztő közöny

mert az a Hit nem is volt régen
mikor kegyelem az Isten kezében
mikor Kegyelmesék sok istentelenje
tempósan lépett véríz végtelenbe
szent Tüzének fúltán pernye hullt
látszólag mintha el nem múlna Múlt
kedvet vallva kedvetlenül
kedvet vallva kedvetlenül

Az lesz a vége, Háborút izentek
nem lesz itt ország mert nincsenek Szentek
nem Múlt el, kötődik duhajul a Dalban
ha tönkrejut azt mondja: így akartam
Nagy dolgok hiába fajúlnak keserednek
közönyébe fúl az eltévedt seregnek
nem láttam fajtám kerekebben
nem láttam fajtám kerekebben

Erősnek hiszitek szerfelett magatok
pedig csak a bomlás osztja így a lapot
egykori cifra Úri Magyar álom
de nektek ezt szóval hiába darálom
míg testet öltött fájdalmakká váltok
nem tanít úgyse - sok keserű álmok
ízét nyeli, utat vesztő közöny
te szent, te utat vesztő közöny.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése