Fészekalja

Pengeéles beteg hold felhőhasíték
vágatából tükröző fényt tócsaszínre vet
rügyekre dermedt levelekről csorgó
életlávát gőzbe görgető időt nevet

Tört ágak csonkja szégyenébe hajló
hisztérikusra tépett sajgó lombhajak
magasán nyígó kapaszkodást elunva
kifordult gyökér csupáján tétováz a nap

Mocsárba ágyaz lidérc lobog hiába
a szürke égbe szeszély hasít ha ablak
remeg az élet éje hidegén át
könnybe áztatott kis teste a haragnak.