2014. május 21., szerda

Elvesz




Nem éreztem semmit.
Leengedtem a telefont és
nem éreztem semmit.

Ott állt bármire készen aki szeret -
tényleg;
láttam a szemében a létet, készen.

És én nem éreztem.
A szégyent is utólag,
hogy semmit.

Persze pont ez az.
A semmit éreztem.
Megértettem, később, ahogy egy
rám törő öröm váratlanul megríkatott.
Hogy amikor elvett a hír

nem akartam.
A semmit nem akartam érezni.


Semmit sem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése