Beszélgetés mintha omló freskók alól

forrása: http://moly.hu/karcok/239905

Kovács András Ferenc:
Erdélyi töredék

Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel –
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hős föltámadását,
Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott –
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mártírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkendőzött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai –
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máriák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták,
Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt –
Olyak leszünk: áldáshintő kezek,
Hűlt semmiből pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek, végtagok,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szárnyát: megrepedt szemek,
Redők, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, összevisszaságban –
Olyak leszünk mind: szétmálló művek,
De zűrzavarban méltó rendre vallók –
Ki fejti meg hiányzó részeinket,
Ki rakja össze, festi hű egésszé,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását?

shizoo:
Vakolat alatt

Képeknek roncsa sem. Vízfolt eres
hálózata fut a repedéssel
bőven megöntött sárszín vakolat
hiányai mentén. Még csak nem is
kő, leginkább tégla - égetett sár
akár a lelkeink. Olyak leszünk?
Én nem tudom - de azt igen:
színnel telített pusztulásaink
rekvizítuma mind, a kép,
fejek fölött glória, vagy ítélet,
redők, ruhák, sosem viselt palástok,
hűlt vészek angyal forgatta pallosa,
a valaha ide festett, átvakolt
tanúságtétel is csak mint a sár -
nem nyújtózik túl a saját anyagán.
Produktum. Szemünk láttára ázik el
omlik az időbe - ahogyan mi.
Porrá így lészen a porból való
még ha mesterkéz és képzelet
gyűrte is ecsettel látható fohásszá,
olyak leszünk valóban - olyak.
                                    De közben
időn túl lüktet minden gesztusunk
amivel - ha ritkán - felszegett fejjel
álltuk az időt, megverő esőben,
béklyózott tettben mégis szabadon:
ahogyan feltesszük bármiért
akár az alkotásért - egész magunk,
a porlóért a porral nem lepett
lángot, szempár tűzzel áldozását
ahogyan lelket utazik a lélek.
A legmúlóbb az névtelen, de tisztán
felidézhetően hagy nyomot:
a legmúlóbb az egyetlen örök,
ahogy kiállsz, és pusztába kiáltod.

Beszélgetés három tételben

                                                                natalie inspirációjából


Loschitz Ferenc:
Csillagok hajló fénye ráng / az ég ködén át.
 
shizoo:
Visszfényünktől szürke vattaég mögé / csillag kéretőzik.



Loschitz Ferenc:
Nehogy kidőljön

Balsejtelemből lesz a mozdulat
elhárítani nincsen mit vele
kire bal kézzel ördöge mutat
jobb kézzel mutat arra istene

így szétpiszkálom a hold tiszta holt
fenekéről a fondor éjszakát
lehet hogy szikkadt törmeléke volt
egy éjnek amit még nem éltem át

csak kuporgattam döngő perceket
amíg időmmel körbeér a kör
nehogy kidőljön a holnap repedt
kicsorbult cserépedényeiből
 
shizoo:
Fekve mohásodik

Neve elhallgatását kérő éjszaka
a sejtelem diktálta mozdulat
engem is csak ellök szigora
mint óvó tollas hártyás szárnyukat

a derengésben sejtelem lötyög
tányér alján mint a szürke szaft
holdtányér és cselekvés is törött
nem illeszthető agyagdarab

a félelem döntött itt és nem én
körének önként átadtam magam
hogy a holnap szennyes fenekén
általa legyek hiánytalan.



Loschitz Ferenc:
A fényes angyal szárnya nyitva még.

shizoo:
És mégis. Tőle zárul be az ég.

Beszélgetés (mintha) üvöltésig

Karácsonyi Zsolt
Üvöltés

Hány költő szelidült meg végül
a vágytól, vagy ha nem attól,
akkor már csak a
pénzszerelemtől? Olcsó
játéktól, nemmé nemesült
igenektől kezdett a zamatos
bor túl gyorsan savanyodni.
Fényre kitárultakból lettek a
lépremenők és gyorsan
tompult bennük az a
késhegynyi igazság.
Hány költő szelidült meg álságos
hahotától, nem köszönéstől,
megköszönéstől, néma kudarctól?
Hány költő szelidült meg végül a
mennyei díjtól? Dicső hulla hajóján
éktelenebbek a foltok.
Sorra ha mind szelidül – megvaditom
magamat!


shizoo:
(mintha)

értem az indulatot bár
azt látom, kavarászod
itt a szezont a fazonnal,
mondd, apa, hol azonos rangú
korrupt gecinek vagy
kurvának odaállni
pénzért vagy sikerért és
díjért –
             vagy komolyan vagy
játékból kifacsart, vágyölt,
testek feszülő láng-
vágyát oltani szóval
(gyújtani vágyó szóval
oltani vágyat – a vággyal
óhajtó szelidült költők
Radnóti, Weöres), hol korrupt
vérgeciség ez?
Kis szikrányi igazság, mely
melegít de nem éget,
értem –
              fáj igazad, de
indulatod tüze (úgy vélem)
túlégte a kört, mit
elhamvasztani kell itt;
indulat alkata ez, mint
az üvöltés ami elnyom
csendes hiteles sóhajt –
én ezekért kerülöm vagy
szégyellem legalább, ha
kirobban.

Persze a szó most épp veszt –
még ha üvölt is a képek
ömlő áradatában;
és igazad van egyébként:
sorra ha mind szelidülnek,
mindétig te üvöltsd el.

A tapintatlan vendég

Azt csak én.
Csak nekem nyílik.
Csak az enyém.
Rám szabták.
Egyedi darab.
Kézműves termék.
Mélyen személyes.
Mondhatni: magánügy.

Nem tettem közszemlére.
Ott tartom ahol akarom.
Elrakva gyorsabban nő
burjánzik szinte
azért van elöl.
A fény kordában tartja.
Azt szeretem
ha a fény tartja karban.

Nem érted.
Azt akarom hogy
ne basztasd.
Nem tesz jót neki
ha tapogatják.
Tedd le légy szíves
személyes, egyszeri
halálom.

Verslevél Erdős Virágnak

Erdős Virág: ezt is el

                              recenziós epigonvers

van egy ország semmi ágán lógó polgáretető

van egy nyelvi közeg köztér perspektívatemető

van egy tükör rajtam is múlt el se kezdődött sose

van egy múlt és van egy jövő nem áll jól a szeme se

járókelők ábrázatán néma homály (ha) borong

nem látjuk az ábrázatuk, aszfaltig húz le a gond

mind így vagyunk egymás elől elkapkodott tekintet

ki kapja el ha ezt is el kutyaszájból szerinted

(Mondókát firkált e módon Pósa bácsi,

érthetően hangzik rajta az, hogy „ácsi!”

Eldekáz a súlyokkal a könnyű forma,

s megérti az is, aki csak szótagolva –

slamen meg úgy hallgatja az értelmiség,

mint a misét…)

ki viszi át a folyót is egyik bérlő másik kódis

kinek jusson mér’ is jutna tegnap sütött száraz bukta

ki vágyja a hókuszpókuszt ki bambuljon este Fókuszt

kinek jusson teli gyomor kinek hétköznapi horror

mindennapi vergődés és kitessékelt érdeklődés

pí-vízzel meg fényevéssel érjük be az ittlevéssel

parizert papírról állva multiban multit zabálva

ki ne legyen mi közülünk hat anyja van úgyis árva

(Plebejus egy költészet ez,

kell hozzá a decibel,

tele van a hócipője

a sok nyertes gecivel;

hatást akar, nem ötöl

mégse munkásvasököl

rímes estiiskola,

azt akarja: nézz oda.)

szóljatok légyszi a ravaszul rászedett vérnek

emberbőr bujtatja kilóg a nagy lompos eszme

alóla borul ki bilibe csomagolt érdek

éltetjük áltatjuk kinyírjuk kibírjuk ezt se

szóljatok légyszi hogy elég az elégajóból

mondani kevés de mondani kell ha a tett

én vétkem én vétkem nem elég elég a szóból

milyen jó hogy épp nem sérti a törvényeket

(Mer’ nem kell keresni se

a téma itt utcán hever –

itt egy húgyfolt, egy kis szar ott

minden sarok Viharsarok

avagy csaknem. Mert a föle

mindezt másképp műveli

de azt írja szabadversbe

Térey.)

ne lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni

akiért egy isten fia hagyta magát kiszegezni

nem nyújtani kezet se (mert koszos lesz a mandzsetta)

annak aki hozzánk képest nem a javát megette

férfimunka lányöröm legszebb vers a káröröm

mit érdekel a más baja van kenyerem van söröm

észrevétlen zúznak el a lábunk közt a század ás

úgy remélem érdemes ha lázadsz - már ha lázadás

(Erdős Virág: ezt is el,

mondani kell.)

Ballada a két világnyelvről

Költemény

Ipari méretben felejtek
kibonthatatlan lesz a múlt
amit a felejtés gondosan
becsomagolt -

de nézegetek, mert nincs jobb dolgom
gépen nyíló ablakon.
Itt jártam. Én is. Ez a lépcső
azóta rom.

Itt jártam. Ti is
járhattatok ott -
ennyi. Egy kurva kép a gépen,
akár te is láthatod.

A képen egy árnyék is vetül -
akár az enyém is lehetne.
Azt az árnyékot csomagoltad
szeretetbe?

Mintha ettől megtalálnám
a képen önmagam -
hiányod a nézegetett képen
az árnyékomtól hiánytalan.


Haiku

múltunk rögzí-
tett képén hiányod tő-
lem hiánytalan

Újabb lábjegyzetek polaroidokhoz

                                                 Simon Mártonnak




(324)
Valamivel összetéveszted a múltat.* 
 
*valaki összetéveszt a múlttal
   

(394)
Holdpuha*

*nem: a sötét felhőpuha. A hold kifeni
az  élüket


(464)
Akkor holnaptól nem vagy
és nem vagyok,
de most még hadd főzzek vacsorát.*

*mindig holnaptól



     

(talán) Kegyelem

natalie:
mi az időtlen?
ki nem nyílt virágaink
egynyári titka?


shizoo:
éppen hogy nem.
ahogy szélbe hajlunk – az
rajtunk túl mutat.


natalie:
ami rajtunk túl,
az az időtlenségnek
körtáncába hív?


shizoo:
csak azt tudom, hogy
valami kiegészült
mióta szél fúj

Ballada a kultúráról

Vesztésre áll a túlzón finomult -
mondanám, de nem túlzón, csak éppen
tárja fel a dolgok lényegét
alig több a "mi látszik itt a képen"
bárgyú játékánál - hány hiba
van a második kép korpuszán
hová bújt és hányan bújt ha bújt
a képen értelem s az indián.
A kultúra megszerzése
önként végzett munka
s az önkéntes munka sajnos
nem jellemző korunkra.

Nyert a konzum, futószalagon
készülhet a félkész értelem
a tükörember készül - anyaga
nagy százalékban azonos velem,
a klón készül, a DNS-robot
s az agyába mart partíciók -
elszivárog sajátérzete
ahogy zsírozzák felszedett kilók.
A kultúra megszerzése
önként végzett munka
s az önkéntes munka sajnos
nem jellemző korunkra.

Elbukik, mi unt, felesleges
vagyunk féléber egyet álmodók,
szegény, szegény gyártási selejt,
éld csak át következő zakód!
Kor ciklusa, hogy fogyva fogy
a tér, az út, a lehetőség -
s oka nem is a hiány
hanem leginkább a bőség.
A kultúra megszerzése
önként végzett munka
s az önkéntes munka sajnos
nem jellemző korunkra.

Herceg lásd: már sorozatban
ültetnek téged is nyakunkra;
hogy értsük miért - az viszont
nem jellemző korunkra.

Kegyelem (ha...)

natalie:
mindenem versből
tépett virág. hajnalkák
mosolyán lépek.


shizoo:
idegen illat
boldog rejtelmét zárom
ráismerésbe


natalie:
mit adok neked?
idegen illatomban
elmúló percet?


shizoo:
perc jégverése
helyett szivárvány módra
sejlő időtlent

*

perc jégverése
helyett a harangvirág
szárán a cseppet

Látogatás helyett

ha neked írok
alig veszek levegőt –
hogy neked jusson

Játék Varró Dani nyomdokán

                                               bocibocitarka

Balassi strófáiban:

        Az marha réteken tarkálló sok tehen nem látszék a fűtül
szögény állat veres farka hele heges, szabadula fültül,
de az végváraknak szabad ifiaknak java oda nyargal
ahun szögényt fejik tőgyébül a tejit nem törődvén bajval.

Valahol

valahol, egyforma hallgatásban
tekintetben, amibe ömlik a látvány
a másik le nem tett súlya alatt
fagyöngy alatt, mint forgács
kivágva és halomba rakva
egymáson heverő világban
betegen és egészülve tőle
fecskerikoltásban, denevér
kiszámíthatatlan csapongásában
szavakban, egymás elől el
rejtőző egyforma szavakban
párnába suttogott, gyöngyöző
verejtékes rémálom alatt
reggeli napban, kelte előtt
belenézhetően őszinte látványban
valahol egyforma hallgatásban
tekintetben, amibe ömlik a látvány

úgyis találkozunk.

Beszélgetés (mintha) látogatási időben

natalie:

infúzió
csöpögnek belém
kölcsönvett emlékeim
lassú halálban


shizoo:
odahúzott szék
emlékek fojtó
súlyai nélkül kérlek:
cseppről cseppre – élj


natalie:
infúzió (2.)
így rombol ami
életben tartani tud
csak, csepp-túlélés


shizoo:
nem a szemébe
tudom. így rombol
tényleg – de hátha elvisz
túlélésen túl


shizoo:
(kifelé)
 (botladoznak e-
rőtlen szavak a szűnte-
len csepegésben)

Nemzet, gondolat

Nem a nemzet nemzett
hanem apám, anyám
néhány tíz éves itt-tartózkodásra
szól a biovízumom,
ha előbb ki nem utasít
a túlzott fájdalom,
betegség, baleset, vagy a hülyeségem -
mi végül kitoloncol
a lelkemégimásba.

Ahonnan jöttem:
(érzéseim szerint)
a nemzetnemzés ott
értelmezhetetlen.
Ahová tartok, az is
túllóg a nemzeten -
a holt ledobja, mint a bőrt a testtel
akkor is, ha ítél égi mester,
s akkor is, ha csak a holt agyag,
a bomló cuppogás,
ami marad.

Nem a nemzet nemzett
hanem apám, anyám –
de ha általuk törzsök vége-ága
mégis sejtileg,
ebből a következő szavam
ti mégse sejtitek:
mert hovatartozásom idiomatikus,
a véren, zsigeren túl:
rá-tanult.

S mert visszanézve
sincs egyfajta múlt.

Egyszer csak a négyszavas... (ha jól számoltam, az ötödik:)

megadott szavak: okkersárga, veszettül, páratartalom, sírjaikat

Monszun 1925-ben
                         (koktél láz után, kininnel)

Veszettül esik megint, mint minden délután –
itt ez a ritmus, délre mindig túlcsordul a pára.
Végre értem, miért mondják: szomorú trópusok
az isten itt nem mindig ismer önmagára.
A folyó is árad, zavaros, okkersárga
víz lepi töppedt, kereszttel tűzött sírjaikat;
mint az ige itt – úgy bomlanak a sárba:
a misszionáriusok emlékét is elnyeli az iszap.
Ahogy majd az enyémet. Nedves papíromon
Rorschach-tesztet foltoz a páratartalom.

Páravirágok

                                    a gyökérzet itt (főleg a hozzászólás)



ilyen veszendő
kis krikszkrakszokat
rajzolgassunk
öröm-virágokat
egymás mellett
elsuhanó vonatok
páralehelt ablaküvegére
is


az sem baj ha
más ül ott
amikor a két rajz
egy pillanatban egymástól
kiegészül

Epigrammák egy nyaralólakótól

Én a szavazások alkalmával is
életvitelszerűen tartózkodom.

.

Amit kitöltök - a fiamnak,
a feleségének, az unokáknak,
időről időre a víznek kell az a hely.

.

Amit kitöltök - az a kérvény,
kárjelentés, kérdőív, folyamodvány:
a hivatalnak az jelent ki.

.

Vízzel vagy víz nélkül - a nyugalom itt
az életvitelszerű tartózkodásban
látszólagos.

.

Addig jó nekem, amíg a víz,
a hivatal és a szabályok
nem vesznek észre.

Egyszer csak... (számozni kéne inkább)

megadott szavak: hullámzó, sziromban, emlékek, kilengés



hullámzó szirom-
ban emlékek, kilengés:
szél ringat múltat.*

variációi:

hullámzó szirom-
ban emlékek, kilengés:
szél múltat hintál.

hullámzó szirom-
ban emlékek, kilengés:
múlt-hinta repít.



*mivel így adta meg a szavakat, adta magát e megoldás, de ez által legalább annyira Firehawk, az ötletgazda verse e haiku, mint amennyire az enyém

Egyszer csak a négyszavas... (legújabb kör)

megadott szavak: katedrális, zsarátnok, fény, iszap

Ó, Uram, itt lenn, a mély iszap-
katedrális alján csak pislákol a fény,
lelkem ily nyomáson csak zsarátnok,
láva-vörös ördögszem-remény.

Ó Uram, párában fürdő fény ül
zsarátnok-szín felhőkön – az alkonyat
felhőkatedrális-kapujában
ó jaj, szélfútta porszem a test-iszap.

Iszap és fény, katedrális, zsarátnok –
ó, Uram, itt sem, ott se teljesen:
ujjad közt is külön a lég, s homok,
ha minden részem kezedbe teszem?

Versüzenet annak, aki ez volt

Csoóri Sándor
Ez voltál

Voltál márványon elalvó arc,
voltál a hűtlenség sebe,
álmomban szél, meztelen próbabábu,
s végül: nem voltál semmi se.


shizoo:
Ez is

Voltál szóródó morzsalék,
voltál kihamvadt perceimben
por és hamu – de voltál te is
valakinek öt percig minden.

Haiku-variáció Salvatore Quasimodonak

                                                    ...olykor a forma visszaállítása önkényes


Salvatore Quasimodo:
Ed é subito sera
Ognuno sta solo sul cuor della terra
trafitto da un raggio di sole:
ed e subito sera.
(1942)


És máris leszáll az este
Mindenki árván álldogál a földnek
napsugárral átszúrt szivén – és
máris leszáll az este
(Baranyi Ferenc fordítása) 



S hirtelen itt az este
Mindenki úgy áll magányba veszve
a föld szívén, mit átdöfött a napsugár:
s hirtelen itt az este.
(Képes Géza fordítása) 


Rögvest itt van az este
Magunk vagyunk. A Föld szívén átszögezte
a napsugár mindnyájunk magányát.
És rögvest itt van az este.
(Németh István Péter fordítása) 


És mindjárt este lesz
Ki-ki magában áll a Föld szivén,
szivébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.
(Rónai Mihály András fordítása) 


Az est hamar leszáll 
A föld szívén ki-ki magában áll,
egy napsugár átjárja még:
de az est hamar leszáll.
(Terebess Gábor fordítása)


Beesteledik
Napsugár szúrta
föld szívén áll magányunk –
beesteledik.
(shizoo)

Bámészan

Bámészan a parton ma
tébláboló lébecok
nézik, hogy a víz de sok

Bámészan a vízazúr
szennyes árján bazmegol
akit ez a gond nem öl -

Bámészan a parton ma
kukkolásuk gyűjtik be -
bespájzolt világ:

virtuális albumba
érintik a képernyőn
a katasztrófeát.

Cetli a redőnyön

A mai költemény
a rendkívüli körülmények miatt
betegség miatt
a másik vonalon beszél
áramszünet következtében
elfogyott
elmarad
zárva
 

kérjük szíves elnézésüket.

Lábjegyzetek polaroidokhoz

                                     Simon Mártonnak


(403)
Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.*

*bárki senkijének 
  nem sikerül


(296)
Szárazkert
leszel,
ha így folytatod.*

* szavak porszemtánca
   padlásfényben


(316)
Bármelyik mondatom leírhatnád.*

*mint veszteséget

Pettend után, vasúton (képzelem)

inspiráció: http://moly.hu/karcok/231909

SZILÁGYI LENKE: PETTEND, 2001

Már ritkán fogok
úgy elsuhanni Nyék előtt
az ősök állomástalan
falujába tartva
a rutin fásult ablaktámasztó
tekintetével kora nyaranta –

eltemettük őket, életük
munkáját belelaktuk a miénkbe,
nem fogok csak úgy keresztül-
bambulni olyan gyakran az
átsuhanó
Pettend-táblát környező
mezőkön,

kár mert nézem a képet és
eztán látnám a fejet a kalász
közül kibukkanó
napra zárt szemekkel –
Pettend mellett ezt a
búzavirágot látnám,

s örömet képzelnék alá
magzó mezőkön
lüktető magvakat.

Nem lesz.

Ledarált szavakból.
Megrágott és megemésztett
szavakból.
Belebetonozott szavakból.
Savval mart szavakból.
Kiélezett és véknyába szúrt
szavakból.

Gennyesen hagyott szavakból.
Méreg itatta szavakból.
Sebbe sót dörgölő
szavakból.
Szánalommentes szavakból.
Tömeggyilkos szavakból.
Apokaliptikus erejű
szavakból.

Sem.

Fénybe panírozott szavakból.
Gömbölyű, jóllakott szavakból.
göcögve nevető szavakból.
Szemsarki hunyorgó szavakból.
Elnéző tekintetű
szavakból.
Pásztorkutyamód terelő
szavakból.

Tekintet kulcsolta szavakból.
Gerincen borzongó
szavakból.
Fog-vacogtató elektromos
szavakból.
Csillagot oldó szavakból.
Örömből pendülő szavakból.
Egymásból növelt
szavakból.

Sem.


Nem lesz teremtés. A szó nem válik
vakítóan felfénylő anyaggá.

Ballada bűnről, tájról.

inspirációja: http://moly.hu/karcok/230442



Mint távol, szittyós réteken vonatfütty
sípolta varázstörést, emlékeztetőt –
lebarnult kezemmel hessegetném
a víz fölé borult felhőidőt,
homályos távlat ül el a vidéken,
szertelenül összegyűr a köd
mocsárszagú, elbomló Tüskevárnak
mint koronatanú – úgy köszönök,
mert bűncselekményt terjed a homály:
el sem kezdődött, s elmúlt a táj.

Elrohanó pontba gyűrt párhuzamost
- mint végtelenbe - kísér a táj ezer szeme
hangya, nádirigó, megtapadt nyúl
ragasztja mind a fütty rémülete
mozdulatlanságba - a táj így visszanéz rám,
szigorúan, vádlón, élesen,
mocsárszagú, elbomló Tüskevár lesz
tanúja, mint gyűrődik pontba életem -
mert bűncselekményt terjed a homály:
el sem kezdődött, s elmúlt a táj.

Nincs megtisztelőbb, hogy láthatom -
fogdoshatom lebarnult nyárkezemmel
ahogy külön kerül a fájdalom,
a táj, a sín, a benne álló ember.
Homályos távlat hogyan veszi el,
hogyan rejti el a pislogásba -
tanújaként, hogyan fogy életed
tájba, bomló ködbe, égi másba -
mert bűncselekményt terjed a homály:
el sem kezdődött, s elmúlt a táj.


Lásd, varázstörés ez. Hogyan dadogom
a tudott titkot - titkom, ami fáj:
bűncselekményt erjed a dalom,
el sem kezdődött, s elmúlt a táj.

Párbaj a fürdőben

Mátis Rita: Széchenyi-fürdő (2009 olaj, vászon)

aranyhíd lelkek
közt legyező fényben –
ha kimondom: sakk!

Beszélgetés fényről, anyagról

natalie:
nem tudom honnan
tart hová a lélek egy-
nyári halálban


shizoo:
újra és újra
a hullámfodorként fel-
csapó anyagba


natalie:
anyagtalanul:
naptáncot-lépők, kiket
a test elhagyott


shizoo:
testtől hagyottak:
fuvallatok áramló
hiánytalanba