2012. december 2., vasárnap

világvége


Akkor nap volt,mikor Szókratészt kidobtam
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza
matatott elejtette a kulcsot
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.


És egyre ritkábban fénylett. 
A három egyetem
ahol előadott megunta mind a linkelést
a meg sem tartott órák légióit
a botrányba fulladt megtartottakat
kiesett a futó projektekből
azokból is, amiket ő indított.


Kegyetlen voltam persze hogy – de untam
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában
hogy szólni kellett baszki fürödj meg
mert büdös vagy vettem fogkefét
hiába meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett – 


végül kidobtam mégis
mit tehettem volna
mégse adhattam a kezébe
a bürökpoharat…




2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a humora, és a zökkenőmentes, "beszélgetős" elbeszélői hang, ahogy végigmondod.

    Egészen apró megjegyzéseim vannak, az első sorral kapcsolatban például, "Akkor nap volt..." indítás nekem zökken, nem egyértelmű, hogy mit akarsz vele mondani... Az volt a világvégi nap?

    VálaszTörlés
  2. Hát naná! Az volt a világ vége.

    VálaszTörlés