Rácsodálkozás: Kawase Hasui (15.)

Shiba Benten Ike (Shiba Benten Pond)

ég, víz helyett a

gyönyör hímével hintett

bódult ölmeleg

két szál liliom

tavirózsadagályban

szemléli magát

Teljesség-átiratok (93.)

Sasa Gyökér: Morning, 2018.

Nevezhető és nevezhetetlen

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy feleződnek a kölönlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.

nemcsak az árnyék -

égfestő fény festménye

minden anyag

egész kultúrák laktak a pillanat látomásában

ez egy megfeszítő tapasztalat a

kényszeres újraolvasónak -

asztal és nem asztal hosszú és rövid örök és múlandó

máris kihullott ahogyan ismételgeted

egész kultúrák laktak a megállás

lépésenként megélt teljesében

mert minden látvány megállít -

a dögkút mellett heverő felpuffadt disznó

maga-telése is

lobogsz a más megragadott észrevételében

és igen és végre megvan és végre tudod

mi az amit látsz -

ezt a megragadni valót nem tapogathatod össze

nem szél, nem zászló: libbenj meg tőle.

látványt kizáró

fátylakra vetülő fény

festménye libben

- nagyon sok versem idevonhatnám, mint erről a témáról szólni akarót; mégis, azt hiszem egyet emelek csak ide, ami a haiku születését úgy illusztrálja, ahogyan ez a kompozíció is, ez pedig a Zen

Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!

A koszorúsfiú nyakkendőt igazít

Simon Mártonnak

A kutyák megérzik a hamisat.
megérzik a szétválasztott szervek
mentén tapogatózó tétovaságot
vagy ahogy a foncsor tartja meg a
felületén egy látszat teljesét.

Labda vagyok, pattogok a magas fűben -
teljesen másfelé szaladtál,
és a szél is felőled fúj.

Az állatorvosi rendelő várójában
a páciensek szorongása időleges
fajközi békét teremt -
azt hittem, macska, de csak egy
karmolás nyomának fényingadozásban
elmosódó szélű tükörképe.

Talán ezért ez a kaméleonszerű
belevándorlás egy másik megküzdés
hangütésébe? Egy teljesen
más bőrbe göngyölt cukorbetegség
hangnemében lehet
valódi könnyeket ejteni?
Ezért a recenziós hajlam, mert
alapjában egy nyakkendő-igazítás
alkalmából megejtett kelletlen csere
teremtménye vagy, akit
Afaszomnakvankedveazegészhez-nek
hívnak?

Valahol egy labda hever egy
lenyíratlan kutyafuttató
fűcsomóinak árnyékában -
hiába árasztja a szagod.

Van aki injekcióra vár. Mindig
az a legcsöndesebb, aki szurira -
ebben a pontosan körül se
határolt váróteremben.

A kutyák megérzik a hamisat
mert a tükörképnek nincs valódi szaga?

Vagy a labdát azért
keresi hiába, mert
nem arra a harapásra emlékszik
a körbeszimatoló orr,
amelyik szaglik róla?

Tajgetosz-slam

A magyar emberek döntöttek...:

nem akarnak dönteni.
Az emberek telket akarnak. Nyaralóval.
A szabadság egészen pici, szájszagú, lábszagú 

négyszögesített köreit.
Tetszik nekik ez az autoriter törpe.
Ezt a tekintélyt szokták meg Kádár alatt, és ezt a mítoszt.
Az autoriter törpe mítoszát.

Hogy habár ránézésre evidensen Döbrögi,
az emberek a Lúdas Matyit látják benne.

Ezt a csatát elveszítettük.
Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, mit megkövetelt a haza... 

Megvoltak az arányok, mi?

Háromszáz tökös örökös demokrata elitkatona,
helótából annyi, amennyi, meg

szemben nagyjából tizenötezer perzsa

ott, a kerítésen túl?

nem voltak meg az arányok!
mert a helóták 49,27 százaléka úgy döntött, hogy Ephialtész lesz,

tudjátok, a filmből az a púpos...
és a hátunkba vezeti a rejtett ösvényeken a diktatúrát.
Mert a döntés nap mint napi kényszere helyett
megelégednek a telekkel, a bekeríthető szabadsággal.
Ezt a pajzsfalat hátulról döntötték le...
Miközben a perzsák, baszod? A perzsák el se jöttek.

Ha már a spártaiaknál tartunk,

egy társadalom értelmi állapotát remekül megmutatja
hogy áll a Taigetosz-kérdéshez.
Mit kezd az elesettjeivel, a sérültjeivel, 

a csökkent munkaképességűekkel, 

az autistákkal, a down-kórósokkal...
És az úgy maradt,
leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal!

Mer' amúgy ez az ország fele...

És amúgy a Thermopülai csata tanulsága nem az, hogy

ne kegyelmezz, mert ha életben hagyod a torzszülöttet, elárul.

Hogy csecsemőként kellett volna sziklához csapni, mert

lám, felnőtt, és bosszút állt a kitaszított nyomorékja.

Leonidasz az eltaszítás helyett Ephialtésznek,

aki csak harcolni akart, ahogy a többi Spártai,
ezt kellett volna mondja:

Gyere velünk, állj be közénk!
A pajzsfalba nem állhatsz, mert
nem tudod elég magasra emelni a pajzsod,
de kiléphetsz mögüle a többi öngyilkossal
karddal harcolni a pajzsfal elé,
a szavad ér annyit majd, mint akármelyikünké,
és ha balul üt ki a csata, velünk halhatsz!
Te lehetsz akár az utolsó spártai, aki
még állt a Thermopülai csatában!

Mert így kellene bánnunk minden
megváltozott munkaképességű
honfitársunkkal!
A mentális értelemben nem változó
döntésképességű honfitársainkkal is:

leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal is.

meg kéne találni a helyüket.

Mert látod, ez az, ami ennek az

autoriter törpének

tökéletesen sikerült.

korábbi verziója is volt, süti-dobozos Thermopülai csatával a képen, a Kompország-kármentés

Szubjekt-ruhák és maszkok (slamverzió)

Reiko Murakami: Resonance April

Egy űrutazásról álmodtam egy űrszekéren
- város volt inkább -
hatalmas küllői közt a súlytalansággal
középen egy lebegő szórakoztató centrummal
aminek az egyik lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az ügynökség
a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok
a csillagfény akadálytalan
rezgésében polarizálódnak
és az ember az összes
szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.

Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
szubjekt-ruha és maszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva
van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük
az egymás szemében transzparens
derengésben ami látni engedi az elhangzott szöveget
amit a többi egyszerre néz és hallgat
együtt hullámozva a szövegragyogással


Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben változó dolgok
bűvöletében töltöttük
amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.

volt egy korábbi verziója is

Emoko tegnap esti éneke

Emoko a tűzre igazította az ágat és belefogott az énekébe
még a pislákoló vacsoracsillagok is őt hallgatták:





volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a keze ügyes, a hangja varázslatos
és szavakat súgott neki az éji tücsök
és pacsirta segítette a szavakat a dalba

a városában minden ünnepen
és minden hétköznap este
összegyűltek az ott élők a küszöbe elé
ő minden este egy dalt énekelt el
minden este egy új dalt énekelt



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
áldott erejének lassacskán híre ment
hogy éneke a kút amelyből a
vacsoracsillagok is kortyolnak

a városába egyre több zarándok
érkezett és estéről estére
egyre többen követelték tőle
az egy dal után a ráadást az
újabb és újabb ráadást



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a híre megtöltötte a fogadókat
kifőzdék nyíltak a ligetek vízjárta szélén
szeméthalmokra pislogtak a szilvafák

a város éhes lányai szajhának álltak
hiszen az egyre több zarándok is éhezett
a beolvadás után a beleolvadásra
a bulik egyre hosszabbra nyúltak
és mindig lassabban indult a másnap



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
iskolát nyitott és mára gazdag ember
az éneke még mindig lenyűgöző
bár sokan mondják: ismétli magát

már, bizony olykor ismétli magát...
én hallgattam a Cayid énekét ott
a zsúfolásig telt amfiteátrumban
amit a város lakói a hegyoldalba faragtak
és én se akartam, hogy abbahagyja...



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
mindig sokan vannak körülötte
csoda, hogy hallja még a tücsköt
s hogy felriad még a pacsirtaszóra

sokan vannak mindig körülötte
tanítványok és kíváncsiak és
hírverők és egyéb élősködők
szerintem őrzik nehogy eltűnjön
szerintem félnek hogy egyszer megszökik



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a városát a jóérzésű ember kerüli
ha sok a mámor, akkor túl sok a részeg
vigyázzatok, ne legyen túl sok a mámor

mert bizony, olykor túl sok a mámor...
én minden este egy dalt éneklek
tart amíg tart és szól  ahogy szól
emlékszem egy Cayidra Saforinból
emlékszem rá és sajnálom szegényt...

már bizony, olykor sajnálom szegényt...

Októberi kárhozat

maholnap égveremben
ha tényleg fordul
kifordul ez a belőlünk
szivárgó csend -

kikapcsoltam a kísérőzenét
hogy behallatsszon az eső csepegése
a kapukon túl az a
ki nem alvó táj most
esőcsepp-csilingelést hallgat -

fémes ízt hagy maga után a
várakozó jövőt megpillantó
hideg verejtéket izzadó álom:
elektromos ízt -

talán ez az égizzadás is
egy időbe drótozott
elektromos áramlás általunk
felfoghatatlan REM fázisának eredménye -

az eső és eső közti különbség:
az egyik könny
sórögöket hagy -
a másik verejték
sórögöket hagy -
a harmadik megitat
de magába gyűjti a sót -

felzaklat ha észreveszed
mikor álmodik rosszat a
maholnap égverembe
forgató csend mögött
az ég só-háztartása.

Holocén kihalási esemény

Pablo Neruda hangján, Dan Simmons szavára

meglaktuk belaktuk
gócokban gyűlő vasbeton gólemek
trombocitái
rögösített kultúrtájék felett
homokot hordó szél
kiásott ősvérből préselt soha-volt
nem bomló fátylainak menyasszonya
elektromossággal feltöltődő ólomelegy füst
vőlegénye
az esküvőnkön Káli éhsége dalol

meglaktuk belaktuk
megettük helyére kikötöttük
a jószágot akiből kivertük a rosszaságot
tűri a torkot metszést
kezünk munkájában Káli éhsége dalol
éhes kisgömböcök nyelték el a
hatalmas paták dübörgő vándorlását
ide-oda vággyal cincált élősködő
özönfajok sáskajárnak kézen fogva az álmainkkal

nekünk dalolnak a megafauna-kipusztulások
ennek az éhségnek a Gömb nem
tud mást elfogyást elfonnyadást
az ölünkből ömlő égig csapó
dagályhullámban Káli éhsége dalol
mi vagyunk a tisztulási folyamat
mi vagyunk a kiásott préselt fogazott
fosszília-múlt felszabadító testvér-jelene

egymásnak mesélt történetünk a
teljes egymásnak mesélt történetünk
a kihalási esemény
éhségünk vezérelte lihegés amit el
legszebben Káli éhsége dalol
a munka negyedénél járunk előre!
ínyünkön áldozzon elfogyó fajok íze!

legszívesebben kiharapnánk egy
tűzíz falatot a Napból
az éhség királynőjéből Káliból
de lehet e szívünk másféle dalokat énekelni?