Indulat ideje (slam)

versváltozata: Dísszemle a századelőn

bő verziója: Ellenállás (slam)




Századok elején az indulat ideje menetel
az indulat ideje harsogja teli torokból az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja

az indulat ideje bordélyba jár
ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
békeidőben erőszakolónak hívnák de az indulat idején
hát csoda hogy nem bírt magával szegénynek
aztán csodálkoznak amikor
megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon

századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák
haditemetők ki tudja hol hiába elkapart
kollektív kötelességtudatát -

mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?

századok elején az indulat ideje menetel
a szurkolók a pálya szélén nemzetiszínlobogtatnak
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha asz'ondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadsereg indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!


összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny 

csak beáll 

mint a csuklyásizom a jobbcsapottól

a behozhatatlan előny akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek alatt a vakondok -




az indulat idején tengermentes admirálisok és
jelszavakat harsogó szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön
előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nemzett süllyed el
nem állja körül az örökségre éhes rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani?

századok elején az indulat ideje menetel
húz maga után pórázon
felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög
társadalomtrombózis


engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
üvölteném
de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír
attól függ honnan nézed
pislog vagy sír


először tanuld meg, hogy állsz ellen a magad részének
először tanuld meg, hogy állsz ellen a magad részének

kiszálljak' bazmeg 

szájjá' ki bazmeg

szájjá' ki

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (16.)

Winter Moon Over Toyama Plain - Fuyu no tsuki [Toyamagahara]- 1931.

éj varja hold, éj

baglya hold - ligetünk

ágára telepszik

gyújts lámpást - ne nézz

zsákmányra éhes táj

tágra nyílt szemébe

*

nem rabló, nem zsákmány -

ábrándok teliholdja

ül az ágon

oltsd el a lámpást

megtartja az ág

világunk szeme fényét

a magam ideje

és most megpróbálom kitölteni.

nem olyan egyszerű. ki vagyok.
mióta vagyok ki. hol voltam először.
most hol vagyok. ki.

közben ki. honnan és hova
és ki. ki az aki ki.
tárult és zárult. fosztott és képzett.
járta és lépett. derült és borult.
térdelt és szakadt. maradt és került.
alkudott és nyomott. tessékelték. dobták.
ki.

nem olyan egyszerű. ki vagyok.
űrlap űrhajósa. fogytán a
levegő. a víz. teli a gatya.
ánégyes űrbe gyűrt kapkodó
levegővétel. a toll
leszállóegységébe gyűlt
tinta várja a landolást.

határozzam meg a fizetési igényem.
annyi, amennyi. ez az
annyi, amennyi vagyok.
látom magam előtt ahogy
kevés. ahogy sok. az
egyetlen igazság a vagyok.

túlképzett erre a feladatra.
nyelvismeret nélkül alkalmatlan.
koránál fogva könnyen felejt.
egészségügyi kockázatfaktor.
fél. nem egész. fele rész.

nem olyan egyszerű. ki vagyok.
űr. lapon másféle masiniszta.
magam elé mormolt sihuhú.
valahol szükség hajt. hogy
legyen szükség. még. rám.

Houston! Baj van!  egy bizonytalan
imbolygó toll lebeg az űrlap felett.
betűket rejtő űrhajó.

és most megpróbálom az űrt inkább
betölteni.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (61-63.)

ez milyen ösvény!

megragadnak az ágak,

a sás - vagy repülsz.

***

milyen gyönyörü

valósággá láttad, mit

más giccsnek hívna...

***

a hó mindent tud

amit a víz - csak lassan;

fény mélyén, lassan

Ferdítés part őrzése közben

a sensei képe

Yoshiro Kimura:

…記憶の透明度…

想い出は

何時もシルエット…。

shizoo ferdítésében:

az emlékezés:

egykor telt teljességek

árny sziluettje

*

(első-benyomás vers:)

mosódó szélén

ücsörögve nézed, hogy

hogyan nem mos el

Tükörállítás

Brett Walker képe

arcodra írva

beugrásra készen a

felkínált szerep

tört mécses - ettől

még lehet valódi a

szomorúságod

másnap (rongyszőnyegen heverészve)

megengeded magadnak
a bekapcsolódást
meglepődsz
milyen kifinomult alaphangja van
a fiúnak akinek Angyalarca volt
a WC-olvasmányok közül
ez a könyv akadt a kezedbe

a konyhaasztalon ott ragyog
amit az estéből hazahoztál
kitágult pupilla a felkelő nap
mint egy nyugodt állat szeme
vigyorog rád a költő mondata a tükörből
holott épp kel

aztán letöltődik és kinyitod
csaknem teljesen lemerült hajnal
a töltöttségi szint túl alacsony
kis piros aku-ikon villog
isten gondráncos homlokán


          könnyü az álom a szívben
          csipkedi hajnali harmat 
          szürke kabátos ereszték
          didereg nyitva hagyod
          száll a madár hogy amíg nem
          éri az ágbirodalmat
          járja az ég szele testét
          libabőr-szárnya nyitott

         tűz ez a test ez a siklás
         hej de nehéz ez a reg-
         gelbe hajolt levegőben
         munkás églebegés
         tűrni az éjből amit ráz
         tollban a csontsereget
         könnyü az álom a szívben
         csak megavult teste nehéz







          

Rácsodálkozás: Szilágyi János (7.)

Jegyzet ' / Atittüd album (Akvarell , tus, 35 x 50 cm) 2011

Hé, Jónás! Van-e

hús nyers falain túl más

is Ninivében?

valahol elfalazott öleden túl ott
van az éden bejutok oda bejutok
zakatolják húspult mélyén motorok
hűlt vágyat dermednek a húsok  -

hol az éden harapom bőröd az alma
szemben a zöldséges standon a piac
mint éj kávéjának az alján ami zacc
nyers éh izzó vakhit fényi uralma -

valahol elfajzott öleden ninivém
epilált bőrön foszladozó illat
oszlásában a mócsing-kicsi én -

hirdet: megemészti a kapuinkat
meddő hajnal a vásárcsarnok egén
lásd - inkább sivatag pora ringat

Szilágyi János Obligát című kiállítása az Eötvös 10-ben 2019 március 8-ig megtekinthető

Beszélgetés párában, gőzben

Vidákovich István képe - 2019

Lábjegyzet a hétköznaphoz

csontok és inak

megfeszítő próbáiért?

hogy moccanjon?

két mélyre merítő

kötelesség közti

rövid szünetben?

*

ragadd magadhoz

tükröződésekben

hullámzó kék egét

Kawase Hasui: Hoshi Onsen - 1933

Lábjegyzet egy nyaraláshoz

megtisztulásért?

hogy bőröd és elméd is

kifényesedjen?

hullámon becsillanó

fény ölében telt

semmit-tevésért?

*

engedd magadhoz

gőzbodros napok

hullámtalan telését

Gyógyulás

engedd el.
nézd a hátát, amint
eltakaródik.

éberségedbe
nem fér kimondottan kínos
nyers igaza.

de eszedbe jut majd egy lehetetlen
várótermi várakozás közben.

amikor te csak receptre -
de segítségkérők
zaklatott
lázas
kibillentett
tekintet nélküli tömegétől
hiába férsz a nővérkéhez.

abban az
érkezési sorrendben eszedbe jut
ahogyan elengedted.

és felragyog a
sápadt kipirult
arcok felett
hajvégeken és életvégeken
a várótermi ablakba
nyugtával beeső nap
valószínűtlen glóriája.

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (4.)

Untitled

sejtek burjánzó

rakásán így kotlott ki

téged is anyád

így válunk, asszonyok

tükörtojás-

embriók kotlósává 

Gyászbeszéd (minden kényszer nélkül)

Én nem szívesen beszélek a halottakról.
Az benne a pláne. Hogy halottak.
Nem jók. Nem rosszak.
Nem semmik. És.
Amúgy se róluk. Az emlékeimről beszélnék.

Viszont olykor
szívesen beszélgetek a halottakkal.
A halottaimmal - mondanám,
de mindegyik senkié.
Mondhatom, hogy az apám az
én halottam. De mondhatom
igen beteg egy birtokviszony ez,
akkor a húgomé is, anyámé, egyfelől -
másfelől egyikünké se.
Hiszen halott. Még csak
nem is a magáé.

De szívesen beszélgetek vele
amikor a szituációból előjön
egy gesztusa, egy válasza, egy.
Szóval valami, amiben én volnék
szó nélkül is ő.

Igen beteg birtokviszony ez -
olyan nonszensz összetételeket szül,
mint a más halottja.
Hiszen valahol mindegyikhez van közöm.
Mint amikor a közös emlékhely
összes gyertyája a valakimnek ég -
megsimogatja a fejem a szél, és
végigborzong a tarkón:
Mindnek, kisfiam. Az összes
ismeretlen katonának. És 
ha már itt tartunk, az összes civilnek.
Belevigyorogja egy érzés a
hangját a fejembe.

Nem szívesen beszélek a halottakról.
De szívesen beszélgetek velük.
Bölcsen hallgatnak.
A hiány helyén,
egy leveses tányér szélén
az idők végezetéig
fosszilizálódó petrezselyem szárad.
A szél csak szél.
A válaszokat csak képzelem.
Ezt kéne tőlük még az életemben
eltanulni. Ezt a megszólítható,
válaszokat rejtő
beszédes hallgatást.

kiragyog

Egon Schiele: Hauswand am Fluß (Alte Hauser I. 1915.)

keze munkáját
túlpartról -
kár, hogy nem mártja
egész látképed
szappanhabos folyóba -
ezt az életet
eszi a penész
ráférne egy teljesebb
nagymosás

de ne panaszkodjon a
romlásba szerelmes
őszinteség

ezt az egy megtörhetetlen
jókedvet nem érted -
pedig nem fiatal
kórósodik
gacsos mosónő
ízületi bántalmakkal
lúg marta kezét
festhetted volna -
erre te
azt láttad meg belőle
ami kiragyog

lebuktál öreg -
rajtakaphatnak egy
festékfoltnyi
remény lopása közben

lipsziske

Joseph Muehlbauer (Pen and ink, graphite on watercolor)

lipsziske, miért

lovagolsz erre apo-

kalipsziske? Hm?

farsang vízkereszttől

húshagyókeddig -

aztán jön a böjtje?

túlgondolt teled

kamramaradékát - mind

pocsékoljuk el?

lipsziske, mit hozol

lovad patáján - és

álarcod alatt?

fényes, vidám,

pepita mutatvánnyá

válik a megúszás?

*

halszemeidben

álarcod alatt is ott

az egyszer élünk

Koprodukció (3-4.)

Györgyi Csaba: Earth (akvarell)

go játéka a

nyeréskényszerben - mindent

bekerítettünk

*

milyen könnyedén

rázná le magáról a

ráfirkált táblát...

Györgyi Csaba: Ways (akvarell)

utak önkénye

mint lombkoronán az

áttűző napfény

*

valaki bennünk

úgyis szabálytalan

útvonalat választ*

*rokon módon ragadott meg anno a legkedvesebb Victo Ngai képem

csendben

Marlának

olyan furcsa módokon
teremtesz csendet

hogy senki szívverését ne halld
az nem lehetséges

a kaptár körülzsong
csövekben szörcsög
elengedett kézzel
egyensúlyozol a felhallatszó
forgalom szélén

választott csendeket figyelsz
egy látványban ahogy
a két tömb között dereng

egy árnyékvetülésben a
folyosón áthatoló fényben
táncoló porszemek csendjét

csendet az ízben
ahogy a teafű forró provokációdra
illatot izzad

ahogy a kávé harap
olajat a túlnyomásból

annyiféle belégzésben foszlik
hogy minden kilégzéssel
föléd nyíljon a csend
boltozatos kupolája


       este van este és nincs nyugalom
       a kedvesed beszél hozzád és
       nem érti hol jársz
       megint hol jársz
       megint

       pedig csak csendben
       pedig csak csendben
       maradtál

Rácsodálkozás: Andrea Kowch (3.)

Reunion (48" x 48")

vidékre, hozzá -

vonattal szembe fújó

zárkózott szélben 

titkos hold telít

e kényszeresen rendes

hozzámenésbe

In My Mind (36" x 48")

az én váramban

rend van - és húsos piték

nyálképző illata

mit vered magad

hogy kint rekeszted őket -

te büdös disznó

az ateistának

te a véletlenben

hiszel - mert nem hiszed

el hogy Ő vélte

ég torkát kaparó

csupasz ágakat köhög

a hegyoldal

(megítélheti

cinege surranását

egy rozsdafarkú?)

Ellenállás (slam)

versváltozata: Dísszemle a századelőn

Ellenállás. Ha ellenállás, akkor
nézzük meg, mi ellen...


Századok elején az indulat ideje menetel
célszerűen varrt bosszúállás-egyenruhában
az indulat ideje teli torokból harsogja az indulókat
az indulat ideje emberbőrbe bújt gátlástalanság
éneklés közben olykor a saját torkát is átharapja

az indulat ideje bordélyba jár
ha nincs bordély csinál
egyszer használatos testekben ássa el a magvat
vagy megásatja az egyszer használatos sírokat
vagy csak ott hagyja az örömét rothadni a napon
századok elején az indulat ideje menetel
viszi bakancs zsigerek koponyák haditemetők ki tudja hol
hiába elkapart
kollektív kötelességtudatát -

mit keresek én ebben a pistiavérzivatarban?
már a készülődés testépítő fázisa is undorít
a bőréthagyjarajta fordulóvilági ordas emberek -
mert fegyverek között neveltek gyilkosoddá
hippitanyán virágszülő kiskacsafürdikanyácska?

mert engem is feszít a tehetetlen dühből nyíló
bosszú ordasillatú fémcsillanáskék indulatvirága!
milyen elégtételt ad majd az indulatideje-törzsőrmester
a magamfajta parancsratettemek kezébe?
úgysem lesz erőm hogy a tehetetlen dühből
nevelődő szemetszemért nevében egyszer
ne explodájak, ne robbanjak én is -

századok elején az indulat ideje menetel
a sok szurkoló a pálya szélén nemzetiszínlobogtat
és én tényleg megadnám magam ennek a lelkes
faszomtudja hova tartó nagy menetelésnek -
ha azt mondja a faszköszörű kiszálljak?
miután kanyarodás közben leszorított
egy teljes hadtest indulat ideje üvölti bennem hogy
szájjá' ki bazmeg nézzük meg mekkora vagy az autód nélkül!


összevéreznek belül a felkiáltójelek
amikor a mérgem nyelem ha a sorba elém
gátlástalanul nem is tolakszik a behozhatatlan előny 

csak beáll 

mint a csuklyásizom a jobbcsapottól

a behozhatatlan előny akinek annyira létezem a szemében mint
a letérkövezett terek térkő alatti vegetációja vakondok -


ezért rohanok az inverz-forradalomba?
önpusztításilag?
csaknem teljesen de
kicsit azért mégis mindig életben maradva?
ha már indulat forduljon magam felé?

az is egy ösvény befelé pörgő spirális elesika
tábornok úr sejehaj
hafelüla habeüla
bömösébe...


az indulat idején admirálisok és szobafestők
hüllőszemű dzsúdóharcosok és hülyehajú jólfésült idióták
gorillabácsik és haszonleső stadionkertitörpék
állnak a dísztribünön
előttük menetel az indulat ideje
a sírt hol minden nemzett süllyed el
nem állja körül az örökségre éhes gyászoló rokonság
itt megint amőbaszintig kell ezt a fényes ösvényt
a teremtésnek visszabontani?

századok elején az indulat ideje menetel
húz maga után pórázon
felhorzsol a térkövek éle
ennek a kornak a kelletlen kerékkötője lennék
indulatok cincálta vérrög
társadalomtrombózis


engedd el a kinek és hovatartozásaim Uram!
sikoltanám
de mikor az indulatok ideje menetel
az Úr éppen pislog vagy sír
attól függ honnan nézed
az Úr éppen pislog vagy sír


munkásszázadok elején az indulat ideje menetel
először tanuld meg, hogyan állsz ellen a magad részének

(kiszálljak' bazmeg 

szájjá' ki bazmeg

szájjá' ki)

Zen-fotók: Sárosi Ervin (28.)

szél kócol a fák

emlék-tükörben élő

lomb-loboncába

lélek borzol fák

tükörben felejtett

kócos loboncába

Rácsodálkozás: Szilágyi János (6.)

Rejtőző (akvarell 25x50 cm)

térbe fogott

lélegzetvétel formában

bújik - tájjá

Boldog születésnapot, kedves Mester!

Lábjegyzet Tivadarhoz

Stekovics Gáspár képe

tarló rücskei

felett egyszál egyedül

gyökérbe bújt kedv

nyugodtan alszol

a többi álma-

suttogása nélkül is

- amihez lábjegyzet: Tivadar - gondolatok a Világ-galériában
- - s van egy fontos testvér-meglátása, szintén lábjegyzettel - Jorge Luis Borges szavaival és erdejével

Tivadar

gondolatok a Világ-galériában

Stekovics Gáspár képe

nagyobb Raffaellonál:
a küldetett ültetése
tetszőleges talajba



mi mindent bíz a szélre, aki
nem beszélget!
gombák spórahímes nyelvén
gyökerek gubancolódó hálózatában

biztos vagyok benne, hogy van
nem egy erdő, amely egyetlen
fából áll

ha megállsz a susogásában
először az idegen nyelvét kell
a szavaiból kihallani.



lehet, hogy pontosan ugyanazt mondja
mint amit egy vászonra tükrözött magány:
nem jó egyedül kortyolni a
mindenség lélegzetünk párájától szennyes
fémíz italát.
a mámor és részegség között
a csillanó válaszok és a csönd között
húzódó határon túl
elágazol mert ágazni muszáj
de minden ágad hiába tett választás,
minden leveled hiába tett -
csak mások lihegett párájától
szennyes levegőt pumpál a
vigasztalanság tüdejébe.

a küldetések ültetése tetszőleges talajba -
a magvad a szél a makacsság
ezt választotta
mert nagyobb lesz Raffaellonál

nem tagadhatjuk el
hagyásfa csonkolt
erdő-magától
a meghallgatást



az erdő - mint a képek
a képek - mint az ültetés
tetszőleges
talajba

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus

- lett egy lábjegyzete (kép és haiku)
- s van egy fontos testvér-meglátása, szintén lábjegyzettel - Jorge Luis Borges szavaival és erdejével

equus inanis

Josh Malermannak

a lassú láng felfelé kúszik benned
felhőkötéssel szemén hallgatja a nap
madarad a dobozban

verdesés és trilla
hiszen minden zaj
csikorduló fém a fémen
is csak trilla és verdesés

a lassú láng felfelé kúszik benned
épp most tanulsz szabadon félni
hiszen tudod: vakon

hogy tájékozódás nélkül
mert mindegy a táj
repülhess bele a hóesés ízű
kivilágítatlan éjszakába

a lassú láng felfelé kúszik benned
elégeti a győzelmi indulókat
de tudod hogy miért hagytál el engem

kereszt vagy vállfa
magadra teríted tested
és felkelsz és jársz
keresztüllépdelsz rajtam

a lassú láng felfelé kúszik benned
testet növeszt maga alá a felhők
lassúdó szélben lobogó sörénye

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (60.)

01
09

fagymart csont - nyújtózz

túlpart rózsasziromszín

alkonyatába

Ez a nyújtózás számomra komplementere ennek a másiknak, képben és szóban; az első volt Gáspár képei közül, ami megszólított (nem utolsó sorban Gazsó György ráírása által). Két elmúlás-attitűd. Két véglet. De mindkettőben ott a bizalom.

A bejegyzés címe

érted miért
nem mertem hozzád
érni
érhetetlen -
érted


*


világot mentő
kamaszálmot füstölt köréd
a fantáziám


*


aztán az ajkamon
bizseregtél és én
a te lelkeddel


*


milyen
egyszerűen
lett minden ilyen
végtelen
bonyolult

fosztó

a szorongató éjszakára
esett a hó
kiemelte a
fehérség alól szürkéllő
csupasz ágak feketéjét

kiégett a lakótelepi
közvilágítás biztosítórendszere
nem működnek a liftek
szorongást látok a szemekben
a szemetesautó csúszkáló
nyári gumijai felett

veszekedtünk
és most nem tudom
ma reggelre tőlünk
veszett-e el Holle anyó ránk terített
leple alól a kegyelem

vagy csak az általános foszlás
ünnep után felsíró éhsége
keserített odáig
hogy tollát tépjük a másik
terhét bocsátó ég alatt
reszkető madarának

kiskedd

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek és a fullatag sötétben...

összemarkolt
gyúrt tészta testem
nyomódásában hagyva
az ujjlenyomatod
lebuktál Uram mondanám de
nincs most erőm a helyszíneléshez

különben is
lehet hogy csak a saját
ujjbegyem rajzolatát
rögzíthetném a lobbant sebben
lehet hogy a körém font tükörkép
tetszelgése tamáskodott

lám mire eszmél akit ott hagytál
egy állomáson csatlakozásra várva
egy jelentéktelen időpontban
bölcső fájától és
fejfától egyként távol
lebuktál Uram mondanám de
ez itt a bűncselekmény
tökéletes hiánya

annyira tisztelsz
hogy már nem is érezlek
felszabadított rabszolga akinek
áttetszővé foszlottak az urai
ruhaakasztón felejtett
fehér hálóing vagy Uram
reggelbe pislogó fodor
vagyok hiányod foszló ruháján


*


ennek a tükörképnek
könnyű hátat fordítani
amint magadra veszed a
kalauz szerepét

egyre kevésbé hiszek benned
lebuktál Uram
egyre inkább tudlak

Ferdítés tócsa-tükörben

a sensei képe

Yoshiro Kimura:

…記憶の透明度…

言葉は途切れても

心はまだ絡みついたまま…。

shizoo ferdítésében:

emlék-jeled

szavakat nem tükröz, szívet

még mindig markol

*

(első-benyomás vers:)

milyen gyökérzet

nőhet tócsa tükrében

látszó fa fölé?

Fury*

Chiara Bautistának

Chiara Bautista képei

mámor nagylánya -

most szükséged volna a

ceruzájára

miből gondolod

hogy visszajátszva másképp

játszanátok le?

önmarcangolást

tennél kifinomult

konyhaművészetté

bánt, hogy így vagy úgy

elégtételt veszel a

pengén-járásért

szirén-mivoltod

a végén téged fal fel

kedves Ariel

anyád szerepét

mély átéléssel játszod:

szív húrja zeng-bong

mérgek és mámor

festik a fejed fölé

mártír-koronáját

széles gesztusok

romantikus (drogos)

delíriumában

minden szerelmem

(majdnem minden porcikám)

haza akarna...

fullasztó önvád

vég-húrján csak majdnem

minden porcika lóg

mert látod... egy rész

mindig itt marad belőled

ébreszteni

pohárnyi, csészényi 

tenger sellője: hogy

mámorlányt** ringass

*van egy közvetlen, nagyon fontos, értelem-nyitó mese-előzménye

**így zárul a kör, Kicsi Fury a végén mindig így kerül egy másik mámor lánya poharába; e jelben az első bejegyzés nyitóképén...

Bruegel két majma

id. Pieter Bruegel: Két majom

Wysława Szymborska:
Bruegel két majma

Így néz ki nagy érettségi álmom:
két majom ül az ablakban láncra verve,
mögöttük röpül az ég
és fürdik a tenger.

Az emberiség történelméből vizsgázom.
Dadogok és kertelek.

Az egyik majom gúnyosan néz rám és hallgat,
a másik szunyókál,
de amikor a kérdésre beáll a csend,
finom lánccsörgetéssel
súg nekem.
              (Studiolum fordítása)





shizoo:
Két majom

Így, ablakba rakva látom
perben megítélt szavak, faragott héjak, színek kiabálóit,
ég szárnyalni nyílt,
és tenger fullasztó távlatában.

Kettős szerepben folyvást két majom:
a művész és tetszelgése a tükörben.

"Befelé nézz. Arra vannak a tájak,
ahova láncod enged",
mondja az, aki szunyókál.
A másik szemében valami makacs
szökési kísérlet álma
súg nekem.







- a képről s szövegkörnyezetéről gyönyörű bőséggel beszél A Wang folyó versei felületén a fordító, Studiolum (akitől épp most tanultam meg, hogy amikor képre írok, ekphrasist csinálok)

Rácsodálkozás: Hasegawa Tohaku (2.)

Hasegawa Tōhaku. Willows in Four Seasons, late 16th century (Momoyama period). Pair of six-panel folding screens; ink, color, and gold on paper. London Gallery, Tokyo (bal oldali tábla)

széljelző ágak

inognak felhőt tartó

koronád felett

*

fagy foga csikordul

makacsul légbe szórt

leveleiden

Hasegawa Tōhaku. Willows in Four Seasons, late 16th century (Momoyama period). Pair of six-panel folding screens; ink, color, and gold on paper. London Gallery, Tokyo (jobb oldali tábla)

- két angol nyelvű cikket (az artsummary.com ill. a culture trip oldalán) és a Wikin található összefoglalást nézzetek meg a művészről...  figyelemre méltó élet, figyelemre méltó képek...

Koprodukció (1-2.)

Györgyi Csabának

Györgyi Csaba: Encounters (akvarell)

öntudatlan örvényben

két 'tudat-zárvány'

tapintja egymást

*

'vagyok' rémületére

rezonál bennük az

'ő is itt van'

*Györgyi Csaba: Wingless Dancing Bird (akvarell)

madár. az egész

tollba burkolt lényével

'látja' a szelet

*

madár. nem átall

tollba 'fosztott' lényével

szelet kavarni

*Csaba a tavalyi év egyik Prágai Tamás díjasa. Tessék rápillantani a Vendégszöveg blogra. Mint két idegen című kötetét szerencsém volt bemutatni, s írtam is róla. Ha csak egy írásra van időtök, a Prágai Tamás emlékezetére írt Három csészéről legyen, amit tőle elolvastok!

Rácsodálkozás: Hasegawa Tohaku (1.)

Fenyőfák (Shōrin-zu byōbu) bal oldali tábla

ködbe vesző út

gyökerét tartó fák közt

vész el a múltad

*

ködbe vesző út

gyökerét tartó fenyők

rejtik a jövőd

Fenyőfák (Shōrin-zu byōbu) jobb oldali tábla
2  byōbu (1595 körül)

Apokaliptikus monológ

Lori Nix: Library (apokaliptikus makettek, nézzetek rá)

jöttem a teljes értetlenségből
izomtibi folytonos tömegnövelésben
kudarcot vallva

mert csak az álomban
lelt meg tempót és
jóleső kimerültséget
az a levetett bőr



jöttem a látványosságból
amire a gyermek máig
ugyanúgy csodálkozna bennem

pedig már elette a kor:
savanyú levet ver
látvány pultján felejtett
álom babahúsa



jöttem szent rutinból
az élet megszokhatatlan
mint bor, nő, vagy az Isten

de kitartóan próbálkoztam
megragadni tükör előtt
kigyakorolt álom
spontán pillanatát



jöttem futásból
megmenekülések édes
győzelme elől

most is párnámba suttogom
futás közben beledobogja a szívem
életben nincs más álom
suttogja: élet, kegyelem!



jöttem halni akarásból
minden kísérlete halálfélelemből
állt

holott ölelni szeretett volna
maga bőrében nem férő
új sejthalált fröcskölő
gyilkos álom



jöttem új nap új év új élet
még nem volt szerencsém
a megsemmisüléshez

egy könyvtárnak képzelem ahol
minden könyv kinyithatatlan
nyirkot nyelt elfulladt betűkből álló sírkő
ahol nincs mit álomban lelni



jöttem megérni
hogy visszatérhessen belém
minden megélt tapasztalat

koszom és bűnöm és
minden kisszerű dicsőségem
csak álomban lelni beszélgetést
kinyithatatlan könyvek lelkével






- valójában a könyvet ajánlanám, s jobb híján az írásom róla - Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, második lépcsője az Apokaliptikus monológ