Mindenszentek

csend faragódik a tájra.
mintha a táj is befelé fúlna magába.
nem jönnek a venyigékről az ének
foszlányai sem -
mintha a tollas lobogás is
csendutasítást adna ma
dalt dobogó kis locska szívének -
ami múlt, ezzel üzen.

csend faragódik a tájra.
forgácsmód hullik, a késő ősz
búcsúlevelein álmos fák irománya,
lapozom -
ezer éhes színén egy múlás üzenete ül:
halni csak egyedül.

holnap majd gyertyát gyújtunk és fogod a kezem.
csend faragódik miközénk is -
akiért idejöttünk ezzel a csenddel üzen.

holnap majd elköszönünk mert így köszön el
múltától aki hallgat -
ahogyan tollas kis lobogások
csendutasítást adnak
a szívükben dobogó dalnak.