Porcelán Ünnep

Mindig elejtem ezeket az ünnepeket
talán mert a nagy októberi novemberi évfordulóján születtem -
kora gyerekségtől lobogózott
kényszer-menetelők  rutinos közönyében ünnepelve

de amikor az aktuális öltöny
random beltartalma odahajt koszorúz elhajt
temetési menet konvojában
örök szirénazajban mint egy
elviselt gyógyíthatatlan betegség -

amikor erkélyről inti a sorakozót vagy
pódiumról a fizetett statisztákat
tömeget a tömeget a tömeget a
súlyban tartott fegyverek
díszelgő éhes csendjében -

amikor a neves külföldi vendég
valójában azt sem tudja hol van:
lehegesztett csatornafedelek néma
csobogása alatta a város áldatlan
forgalmaktól fuldokló teste -

amikor a névtelen hősök felemlegetése
tanktetem-méretű falra szitázott rizsporos
hazugsággá lesz
egy bárkire húzható paróka
panyókára vetett propaganda-zsinóros mente
a kora gyerekségem vérpermet-lobogózó
szelek sem fújtak ilyen szájszagot
a lukas-zászlóárnyék körfolyosós udvarán egykor
valóban elásott ökölbe szorulások felett -

amikor kompország huzatában megint a szabadság a rend
a rend a szabadság és a fogalmak végső torzulása
egyszerűen kezembe adja a kimondhatatlant
lóg belőle a szavak alkoholos gyúlékony kanóca -

mindig elejtem ezeket az ünnepeket
és összetörnek
nem bírnak ki egy méter zuhanást sem -

tört bronzcsizmaszár szónokol a fontos intézmény
terrorcellák sorának
történelmi hűséggel telepített
alkalmazása előtt -

porcelánból tört csizmaszár bronzcsonkmásolat szónokol az
elprédált feltört homokra épített
ápol és eltakar szokott kirakatában -

amikor - akkor.
Ez itt az ünnep csendje
miután elejtettem és összetört.
Porcelán nipptöredékek recsegése a talpam alatt -
sepert cseréphulladék az egykor felszedett bazalt
macskakövek gellert kapó lövedékektől
szikrázó emléke.