Zen-fotók: Sashegyi József (28.)

arctalan viselt

figyelmed alatt folyvást

a keresztúton

*

a világ: kész -
van-e tartása veled uram, de
nélküled?

Levelek a kertből (1.)

Lakner Zsuzsának

Mandragóra 1.

növény növekvő

korlátja a másik

növény - mind özönlik

földéh mélyre túró

fényéh nyújtózó

víz éhébe nyaló

növény növekvő

mindenfelé arcot

mutató nevetés

egymás éhét leső

mindenbe harapó

mosolyvicsorgás

hitünk szerint formáz

világot mesél

minket is elmesél:

leheleted pára

megül levelén -

ismerjen magára

belőle az éh

ami a tiéd is

mindent felzabálna

növény növekvő

húsát harapod

testéből fényt szürcsölő

magad-ízét vissza

ahogy beissza -

mind haló mind ölő

kínját mérd, örömét mérd -

magadhoz méred

csak magad méred

Mandrgóra 1-2. - The Birth of the Garden 1-4.

Öt marginális (hangminták 25.)

Hegedűs Gyöngyi: késő barokk

olyan világ ez
ahol díjazzák a megosztókat

*

jót eszik aztán

jót iszik aztán

jót baszik aztán

elalszik aztán

kezdi elölről

mámorköri ragadós

izzadtság tapadt a homlokodra

tetovált gólemjelekbe

reggel van

zuhanyozz le:

szólok Jánosnak, majd

újrakeresztel

*

ha már számon tartanak
hadd választhassam ki
én a számot

*

létfényből keserűlő juss düledékein állok:

nézd hogy kultzuzalékresztli a kurva idő -

*

minden tudatos létezés

megőrizné a Pistikéit 

Ajándékfény - utolsó nap

Kiss Marianna képe

emlék-őre

tükörvilág - engedd el

a búcsúzó látványt

*

valami leheletnyi

zárvány úgyis ott marad

belőlünk

*

időbe telik

míg minden porcikánk

végképp kiköltözik

*

időbe telik

míg minden tükörképünk

időtlenedik

Tekintettel

hat haiku Varga Zsoltnak

André Kertész - Martinique

Kertész nem kísérli meg a tenger leképezését, szándéka nem irányul a tenger ábrázolására. A kompozíció és a kivágat folytán a végtelen víztükör a képfelület negyedénél is kisebb részét tölti ki. A tenger terének végtelensége végső soron ábrázolhatatlan. (A tér e legsajátabb tulajdonságát a zenén kívül egyetlen művészet sem képes megidézni.)

Tillmann, J. A.

két végtelen látszat

- azaz egyiknek csak

a kontúrjai -

*

arcod ha látszik

határain nem látszik

egy végtelen sem?

*

végtelent kép

nem képes leképezni -

csak határokat?

*

keress egy tükröt

tekints bele és nézz

a tenger szemébe

Gérard Castello-Lopes: Algarve, Portugal, 1957

Amikor egy látvány - vagy a róla készült kép - megszédít, amikor elveszíted a szorosan vett egyensúlyod egy pillanatra, akkor a határaidban bizonytalanodsz el, tehát a dimenziókban végesben bizonytalanodsz el. Akkor a látvány megidézi benned a végtelent. Az érzéketlenség rémület: nem akarja a szédülés hányingerét érezni.

shizoo

A szemed egy csepp

tengervíz - látod?

kimondható végtelen

*

az a csepp

kimondhatja egész nevét, hogy

kavics lehessen -

amellyel a hullámok kacsáznak

Varga Zsolt bejegyzést provokáló közzététele

A teljes Tillmann-szöveg (tanulságos elolvasni)

A témába vágó, Baricco Tengeróceánjára írt epigonversem

Ellenpont

Megüresedett. Kizabált. Így
hangol a reggel. Az űrt feszegeti benne
- mintha húrokat - a fény
közömbös érkezése.

Ilyenkor érzem. Elvesz.
Bezár az üres égbe. A nézhetetlen
kékbe. Bezár a légkörgömbbe,
az egyféle oltalomba:

légkörpilla csukódik a szemre.

Megüresedett. Kizabált. Éhek
kékjébe üvöltő
irigy siralomház a reggel.


*


Azt álmodtam, hogy minden irányba
nőhet a kíváncsiságom, amíg
összemegyek:

egyre kisebb kis nyújtózó térhúr-én
peng csillagközi távolságokat -

megüresedett. Kizabált. Most így:
fénytől vakon lesem.
                                  Úgy látszik
tényleg az éjszaka kell hozzá,
hogy ébredjünk. Magunktól.

Úgy látszik
tényleg az éj szaka kell hozzá
hogy messzire láss.


*


Úgy látszik
tényleg az éjszaka kell hozzá
hogy felébredjünk.

Haiku

Junichi Nakamura képe

rájöttem, hogyan épül fel

Sherlock Holmes emlékpalotája*

*persze más is rájött már... például Joshua Foer (mindazonáltal lehet, hogy az érthetőség kedvéért ezt a verset egyik reggel tárnabontom...)

Repüljön

Macuo Basó és Fodor Ákos emlékezetének*

Jurij Lunkov, Az Öreg Arbat, 1975

szögletek közén

tartogatott vágyakkal

terhesen - repülj

*

nézd, léggömböt hoztam!

 engedd el vele

amiről nem beszélsz

*

szögletek közén

elfojtott vágyakkal

terhesen - repüljön

*a látványhoz a szavak szerkezete Macuo Basó Fodor Ákos által fordított soraiból érkezett

Nem közösül

kísérleti vers

az érintettek három százaléka -
behúzom a nyakam érzem ahogy suhog
itt köröz éhes megközelít a közélet -
behunyom a szemem és nem látom nem
látnak jaj csak nem látnak ugye nem
mert pici vagyok én és nem növök én és
így sem megy az élés -

gyűlölőkori pontossággal csap le rám:
az érintettek három százaléka -
és az is lehet, hogy felmegy ötre.
igazuk van igazuk van bár ebben
a kifacsart értékrendű fuharos korban
lóüti korban fennülalótetükorban
az alap volna hogy el se fogadd
igazad van nincs igazad -

soha el se fogadd gyanakodj ha dicsérik
szavad omlik ha dicsérik
képleted oszlik ha dicsérik
speciális esetévé lesz egy nem mért
rosszul mért mérlegenelférnemfér
újramegosztásfosztás gyűlöljmég gyűlöljmérés
fajba vezérelt áram rezgő
békhadak nyers combhada rángó
elinnenbárhova ideoda csángó
kimódolt osztófosztó
ideoda rángó csángót fosztó
megosztó örvénytörvényének -

vegyülő elemek csiszolódó fém
társadalomönmozgás minden foszlik
ha dicsérik "ezek".
mert "ezek" van, meg "azok" van, meg díjak
adományok dolmányok hagyományok
büszkén nemzeti ünnepben
verejtékrejtő hónaljelegancia van -

mindenbetegségtünet van. pedig
így nem megy az élés. egymás mellett
élés egy más mellett élés bárki
aki más mellett élés nem látják nem
látnak jaj hogy szövi át fosztott kis
nyomoruk az itt köröz éhes
lecsap és becsap és foszt -

az érintettek három százaléka -
a kultúránk felkent papjainak három
százaléka és lehet, hogy felmegy ötre -
a többi kuksol kussol nincs köze itt
már a köznek sincs köze vagy csak köze van?
falköz időköz közmunka közén
a kisközért időközén a pénzközért kimért kis
kéddekás köz üvegben?
a többi köz önbös?

soha el ne fogadd gyanakodj ha dicsérik
egyedül vagy nincs köz csak a rabló
pandúrok meg a körözés meg a behúzott
nyak - mert pici vagyok én és
nem növök én és így nem megy
innen nem megy innen
menekül az élés -

nem közösül.

a szobrász megtér

bajnokok örökítője vagyok, de

nem formázom eztán - csak a veszteseket

Teljesség-átiratok (38.)

Kemény Zoltánnak

Chiharu Shiota: After the Dream (detail), 2009

Apocalypsis

Kiknek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

szöveted akarsz
elgondolt léted akarsz -
kész akarsz lenni

*

holott a készség
álom szőtte, átizzadt,

gyűrött lepedő -

*

mert a kész azt
jelenti: eddig szövődött,
innentől foszlik -

*

szöveted akarsz
elgondolt álmok akarsz -
kész akarsz lenni

Hunyadi utca - a vár alatt (bővebben)

Szabó T. Annának (aki megosztotta ezt a képet)

forrás: Fortepan

Nézd. Itt nő bennem. És itt fogy el.
Az a ház bal szélről a munkahelyem.
Itt telik. Meg és el. Fűt és jegel.
Naponta. Az ostrom-ütött üres telek
mellett. Ahol most egy park van.
Néhány fa. Kutyaszar az avarban.

Nem gondoltam, hogy életek
szobájának hátsó falára látok.
Azt hittem, partfal. Csak egy támasz.
Nem figyeltem jól, hogy ez a hiány
kis helyi siratófal-lélegzetet áraszt.
A várbeli épületek. A semmiből -
egymásra temetett múltak rétege
alól szalad a karomra a libabőr.
A megfagyott időn-túl semmiből
újrateremtett lélegzetnyi volt -

ha van a helynek szelleme, ezé sikolt.


S most én is hozzárétegezem a
magamét. Hétköznap arcát. Nincs benne
az elviselhetőnél több fájdalom.
Nézd. Itt nő bennem és itt fogy.
Ha elvesz, most már ezért hagyom.
Csak így lehetünk gyógyszere a helynek.
Csak így lehetsz. A magad békéjét a
sikolya szelébe eresztve.

Mintha egy lassú, ráncok fonta kéz
koszorút rakna egy feliratát vesztett,
időmart kőkeresztre.


***


Hogy ott szabadulsz fel - az is egyfajta ima.
Hogy ott engeded el magad az egykor
magába robbanó pince felett, ahonnan
senki nem ásta ki az eltűnteket.

Ez egy hidegzug. Megül és nehezen
enged fel a hideg. A legnagyobb nyárban is
libabőrig borzongat. Az egykori nem olvadó,
nem múló idő zárványa hűt a mán.
Tudom, ha itt szabadulok - magát a
zárványos időt szabadítanám.

Beledermed a lélek, nem vette észre:
a pillanatban ragadt, amikor üvöltő
ütéssel ráomlott a légoltalmi pince. Ott retteg
míg el nem porlad a gerince,
amíg nem köti más ide, csak a félelem -
ha ott szabadulsz fel, létet éjbe öltő
fényalagutat nyit bennünk nekik az,
hogy e pillanatban létezel és létezem.

***

Egy kamaszkor ömlő éjjelén
a régmúltban aki én voltam, s aki rég nem
jöttünk a lánchídon át a szöszke
víg szöcske meg a nevetésem
- én kollégista, ő a nővérével egy szobában -,
és a Duna középvonalában
a két pillér között már tudtuk, mit keres
a lábunk, milyen zugot,
hogy beteljen ez az évezredes
kis pillanatnyi vágy amit (most, hogy szóba hoztam)
egy pillanatra újra hordozok -
ő elpirult, én visszamosolyogtam.

Kéz a kézben - nem voltam jó,
akkor még nem voltam jó
a jól tudott rejtett zugokban, 
de sejthető volt, ha felmegyünk a várig
húzódó parkba, találunk úgyis olyan helyet, ami
magától megállít.

Lépcsők vártak, s a játszótér alatt
hova akkor még nem épült - kőbe andalított trilla -
vissza az elpusztult Hatvany-villa
meg is álltunk az egyik falba ékelt padnál.
A csókból úgy folyt ki minden mozdulat
mintha bimbóidődből csak úgy szirom-fakadnál -
Tudtuk, és nem tudtuk, mit teszünk
és így volt jól - hogy szeretnék 
úgy nem-tudni most...
aztán könnyű szívvel ballagtunk le, várni
az első csörömpölő, sárga villamost.


***


Nem tudtam, akkor, minek köszönünk.
Milyen temetőben milyen síron táncolt
az örömünk. Hogy mit szabadít, hogy mit
szabadíthatott -
                          most sem tudom.
Csak érzem, hogyan szivárog
hideget még mindig jeltelen,
időborostyán fogság-hantotok.



***


Csak a létező segíthet a holton. Ez a gyász.
Nem érdekel, a mérhetőbe dermedt
értelmed erre miket magyaráz.

Bene létezünk egymás lélegzetében.
Csontok porló emlékezetében
vetett magának alapot a ház
amiben álmodsz és ébredsz -

mintha egy lassú, ráncok fonta kéz
hozzáérne egy soha nem alvó,
el nem gyászolt emlék csontkezéhez.

A szabadság fokozatai

Sasa Gyökér: Degrees of freedom
Budapest, July 2016

egy lépést sem

teszel bűnrészesség nélkül

ezen a kövön

*

nem vonod ki magad
a hatálya alól
ha nem jársz arra

Előérzet (vagy emlék)

Josef Koudelka: France, Paris, 1980

árnyék lobog
ütemre lépő talpak alatt

a macskakövön

*

nem te döntöd el -
és mindegy is. hogy ez most

hajnal, vagy alkony

*

szilárdult, kövült,
holt láván menetel
az örök előre

*

szilárdult, kövült,
holt láván vonuló
holt láng lobogása

tárgyiasítás

olyan makacs, utánam kúszó tárgy vagy
mint az a létra, amit jobb híján használtunk
a galériára, aztán mikor panelba költöztünk
otthagytuk a lépcsőházban - mire
használtunk volna ott egy tizenegy fokú létrát -
és most ez a létra recseg, méltatlankodik, verődik,
harap az ujjamba mert elhozta abból a házból a
főnököm, ahol már nem kellett, és a létra
emlékszik rá, hogy nem kellett, hogy nekem nem kellett -
és most hogy kell, hogy kellene, hiába mondod, hogy 
makacskodom, hogy ez csak olyan,

ez ugyanaz az utánam kúszó, bosszúálló tárgy,
megismerem a horpadt harmadik fokát.


olyan makacs, utánam kúszó emlék vagy
mint a csempész barátom autója - szerintem
ma elbicikliztem mellette reggel, megismertem a
horpadást a bal első kerék felett a kasztnin,
éreztem, ahogy utánam fordul a reflektorával, hiszen
egyszer órákon át álltam a horpadás fölött
és bámultam, széles terpeszben, tarkómon a
rend nyomatékos kezével,

hiába mondod, hogy makacskodom, hogy csak ugyanaz a 
típus, én megismertem a kasztnin azt a horpadást.


nem, mégsem olyan - makacs, utánam kúszó lelkifurdalás
vagy akit elmulasztottam, mert kelletlen voltam, mert
igazán semmirekellő voltam, csak a lehetőség íze kellett,
a számban bizsergő elektromosság íze, szerintem
a félelemé, hogy mi nem lesz,

és most hogy utánam kúszott, hiába mondod, hogy
csak olyan - bele sem kezdek, mert hiába keresem
rajtad azt a horpadást, amit okoztam.

Beszélgetés (mediterrán) drapériákról

kép: Christian Schloe

Fekete Anna:
Ahogy lebben

Magára hagytam ezt a verset.
Belevesztettem a nagy limlom-
tengerbe, a szanaszét hagyott
kupakok, cédulák, füzetek áradatába,

amit az idő összesöpör egyszer.

Megszabadult ez a vers tőlem,

ahogy megszabadult a papírlaptól is.

Boldogan és könnyen elkeveredett

mások lélegzetével, elbújt és megerősödött,

mint a gyermek a mesében, akit anyja
belevetett a tengerbe, de a történet
fogaskerekei nem hagyták elpusztulni.

Én ugyan nem láthatom. De velem van,

érzem a szélből. Kinyitja előttem az ajtókat,
és figyel mindentudó, áttetsző, kék szemével.

shizoo:

A huzatban

A fejemben egy idő óta szél fúj.

Nem különösebben zavaró, lobognak

a kócos, összetapadt gondolatok,

a félig elfelejtett csomós gondhaj-

gubancok, ördögszekér gyanánt

elszakadóban, de mintha egy gifen:

a szabadulásuk lejátszása folyton

elölről kezdődik. Nem engedem

elszabadulni a könnyed szavakat sem,

nemhogy a súlyuk őrző, megkopni

se igen hajlandó, a fejemben található

kisebb-nagyobb törésvonalak felett 

repedezett rengésnyomok szabdalta alapkőzetet: 

szél ide, szél oda - nem kopódik a lebegésig.

Nem láthatom, hogy mit látsz, amióta

a fejemben ez a szél fúj. De látsz; határtalan, kék

tekinteted is besodródott az állandó huzattal. 

Oberon

Sárosi Ervin képe

Én félrekapom a pillantásom,
amikor érzem, néznek; nézem, látom, tündefi néz meg -
vízpartarc gonderezete tőlem, tőlünk feslik időben,
ránk nézvést rosszalló pillantás ez az arc, ez a részlet -
én félrekapom a szemem,
ha a reggelt, delet, estét, éjt így észreveszem,
ha az arcát részletesen, ahogyan rejlik, bújna előlem:
aki létével bontja, repedezteti, rontja; nem nézem, nem, mégse teszem -

erejével, bűv-idejével, pengő idegével
nem számol a szélbe hajított füst, sem a pöckölt csikk,
sem a fém, görbén meredő botra, damilra rácsalizott csapda -
nem hallgatok és nem, nem hallgat a szóra a lélek,
bányászott, szakított erejének aki lángjából rohan egyre le,
mélyebben olajtűz magasabbra -
csend bűv-erejét töri ládából kicsikorgó szóval,
delejes szerkezetekben csomagolt konzerv csak az egykori parton
tükrös nézésbe, a szélbe hajított ó dal -

én félrekapom a pillantásom, amikor érzem, néznek;
látom, foszló örököm hullik a rostán -
nincs az a kedv, ami Oberon csendkacajával mérve
ne bukna; nincs az a dal már amivel magaménak oroznám -
mást és másként raboló éh lettünk, mind, aki foszt:
kattint, fest, fényt lop - levegőtolvaj - a képre;
létünktől fakul éltük, hogy a végén csak a tolvaj fény
emlékeztessen az egykori tündefi népre.

Áldás

Kemény Zoltánnak, szeretettel

Sasa Gyökér fényképe

kísérjen mersze

gyöngéd, törhető mersze -

akárhol így merj

*

éhtemplomaink

szentségtörő terében

is: maradj teljes

Zen-fotók: Sárosi Ervin (23.)

a tartományon

túl, amit észlelsz, ez a

sejtelmes óceán -

olykor rád lehel. 

olykor még meg is simogat.

*

érzet hullámán ingó

ladikodból úgyis

belebillensz -

de addig teljesülj.

ahogy gyümölcsben a növény.

swzzdwzzz7

...avagy a felelősség hárítása

Igen. Kifordultam a mellékutcából és
elütöttem swzzdwzzz7-et, aki teljes
lelki nyugalommal tartott hazafelé a
sávomban.

Igen. Érzek némi felelősséget, annak
ellenére, hogy szabályosan közlekedtem
a keréken, és nem szélvédővel ütöttem
el swzzdwzzz7-et, hanem a
biciklis sisakkal.

Igen. Tényleg nincs közmegegyezés,
a közlekedést tekintve teljesen más
pályákat alakítottak ki az olyan összetett
rajentitások, mint aminek swzzdwzzz7
tevékeny és aktív része volt - és belátom
hiányozni fog a rajnak.

Igen. Tényleg a kerék a hibás és
a sebesség amivel megajándékoz, a
swzzdwzzz7-hez hasonló fészekaljlakók
ekkora tempónál már képtelenek kitérni -
nem ad nekik a kerék elég reakcióidőt
és az ütközés is csaknem minden
esetben végzetes.

Igen. A csoporttudat felvillanó sikolyát
nem észleltem, csak elképzeltem, ahogy
a koppanás után megállás nélkül
hajtottam tovább - nem, mégsem érzem
cserbenhagyásnak: a fennálló anatómiai
különbségek okán sem gondolom, hogy
hatékony elsősegélyben részesíthettem
volna swzzdwzzz7-et.

Igen. Érzek némi felelősséget, bár
ez az élet része és a Swzzdwzzz
egészének is része, óhatatlan veszteség -
lehettem volna egy fecske, vagy
lódarázs, vagy későn fekvő gyurgyalag
de én voltam én, a biciklin, aki
teljesen váratlanul, nagy sebességgel
kereszteztem swzzdwzzz7 megszokott
pályáját.

Igen. Pedig a Swzzdwzzz jópofa, szeretni való
entitás, bírom őket, hozzánk is jár az
erkélyre egy fajtárs csoportegyed, nem
tudom a nevüket,egy pillanatig nem
érintkezett még a lüktetésünk; okosan
kerüljük a testi kontaktust, én a széken
ülve nézem, hogyan gyűjti be türelmesen
a mézvirágról az életet - nem, nem hiszem
hogy tanúskodnának.

Igen. Nem is igen akarom, hogy híre
menjen ennek a véletlen, a szándékosság
esetleges látszatát alapjában sem hordozó
balesetnek - eddig teljesen zavartalan egymás
mellett élést valósítottunk meg, szinte
tiszteletteljes egymás mellett élést a
Swzzdwzzz meg én.

Igen. Szeretném a továbbiakban is
megőrizni ezt a kedvesen távolságtartó
tiszteletteljes viszonyt a
dongókkal.

Zen-fotók: Nakamura Junichi (28.)

annyiféle

külön kis életet fest meg

egyetlen alkony -

*

minden méretben

benne imbolyog léte

estéje - várd ki.

vasárnap hajnal

Birtalan Zsolt fényképe

Jézus tegnap körtét vacsorázott
kiválogatta a félig rohadtat -
köré ömlött az est, Városmajor,
a Fény utcai fény, szombat, piacnap -

Jé tegnap sem érezte a bűzét
ez ilyen, az ember nem érzi magát -
de rémlett, mitől értelmes a kérdés:
a verőfényben minek a kabát?

Nincs válasza. A szája odva mélyén
még összeszorul néhány árva fog
rághatatlan szavakat szivárog
a "mindegy, én ma úgyis rábaszok".

Augusztus van. Hűlő hajnalok:
magába omló szakadék az élet -
jót akarsz, de tényleg jót akarsz?
Kérj kétdekás körteálmot Jének.

Este volt és enyhe hasmenéssel
kenődik a "reggel semmi se" -
vasárnap van. Hé te! Jézus! ébredj.
Mindjárt kezdődik a szentmise.

Örökítő

Abban a boldog-boldogtalan, másodpercenként
devalválva emléket kattogó korban, amiben élek,
amikor a legjellegzetesebb kormozdulat a
magunk felé fordított kütyütenyér
látványnak háttal -

csak a pillanatban létezés örökletes.

Ha minden dokumentálódhat, így semmi sem
dokumentálódik a kazalba gyűlő adathalomban,
a legemlékezetesebb verspillanat is csak
egy kedvelésekben vergődő csillanás
a stilizált hálóban -

akkor csak a pillanatban létezés örök.

Amikor automatizmusok ábrázolnak boldog-
boldogtalan kezében tömegében ömlő képben,
jelben tanulatlan nívó dübörög diadalt és
jobb ha hallgatok, hiszen én is
ezt illusztrálom -

akkor én is a hiányt örökítem.

A hiányt, ahol egykor az angyal állt a karddal,
vagy lélegzetvételt a megfagyott levegőben,
erdőben a vadnyom esőben mosódását vagy
az árnyékot, ahogy önmagára -
csak önmagára figyel

míg az örökből a pillanat is elveszik.

Ébredések

és nem találod a csatlakozást.
a lelkiismeretlent ízeli a kelő fény -
egy másik történetben fűszerezne restté.

és nem találod a csatlakozást -
hogyan zuhant össze a kiterjedésed
körüldeszkázható, leszögezett testté.

nem lelted a határaid és
most leütésekből mégis köré fonódik
és nem találod a csatlakozást
a mindent törlő istenmesterkódig.

reggel van. a dolgod bámulod -
fény tetovál, a bőröd fűszerezné
és nem találod a csatlakozást
hogyan fonnyadt héttörpe létgerezddé.


***


azt álmodtam, hogy felébredek de
tudtam, hogy csak álmodom, hogy felébredek
és felébredtem a felébredésből miközben
tudtam, hogy csak álmodom, hogy felébredek
a felébredésből és végre kinyitottam a szemem
de tudtam, hogy még mindig az ágyon fekszem és
csukva van, és tudtam, hogy eztán minden
pillanatomban egy felébredésgúnyirat alsó
hangon millió kis írásjele leszek csak -
egy befejezhetetlen felébredés, ami közben mindvégig
tudom, hogy álmodom, hogy felébredek, de
tudtam, hogy csak álmodom, hogy álmodok -
és felébredtem a felébredésből miközben
ezt gondoltam.


***


ha azt álmodom
hogy álmodom
hogy ébresszelek fel téged?

Négy üres égtáj

Gyónás

Üres
Csörömpölő szavakkal
Térdel.



Fohász

Legalább
Hagyj békén, Uram.



Introitusz

Vakon
Belélegzett és kilégzett
ítélet.




Oximoron

Hinni
Valami kézzel foghatóban.

Rácsodálkozás: Seiho Takeuchi (1.)

a létező leg-

változékonyabb táj fog

elborítani?

*

színfosztott eged

alatt korbácsolt hullám

permete verne?

*

nézd. ott repülünk

az otthon meghitt

táncoltató szelében

*

hullám taraján

korbácsoló szél dédelget

viharmadár

Zen-fotók: Sárosi Ervin (22.)

minden kiterjedés így

hely, amit foglal,

árnyék, amit vet

*

fényben fürdő

kiterjedés - magában

hordja éjszakáját

hitnek támasztott

rakott fénynek döntött test -

egyesülőben?

*

 csak a földig omló

eldőlések tesznek

árnyéktalanná

Utazásról álmodni

Paul Kirchner (másodszor érem el vele a csatlakozást) 

...és akkor felszálltunk ketten a hajóra -
tudtam, hogy elkéstünk, ez
az utolsó hajó. te rögtön megkerested
a kabinunkat, én röhögtem
"üres a hajó, oda ülünk, ahova csak akarunk"
de szerinted jelent valamit
hova szól az ember jegye -

én a felső fedélzetre vezető
lépcsőt kerestem, de amikor kinyitottam
egy ígéretes ajtót, megcsapott
a síneken csattogó kerekek zaja,
lenéztem és láttam a pálya menti elhagyott
szemetes bozótot, ahogy visszafelé suhan
"vonton ülünk" akartam mondni neked
de rájöttem, teljesen mindegy:
a lényeg, hogy végre utazunk.

ahogy tegnap, amikor egy buszt
vittünk le ketten a lépcsőházban
(épp elfért a lépcsőfordulóban, ha
te leengedted a hátulját és én megemeltem
az elejét) a kapuban kicsit 
megkínlódtunk vele, ki kellett nyitni
a másik kapuszárnyat, hogy kiférjen
aztán felszálltunk rá a várakozó
utasokkal együtt, voltunk vagy negyvenen,
te akartál lenni a sofőr -
én hagytam, örültem, hogy 
álmodozhatok nyugodtan az
utazás közben.

szeretem, ahogy a helyváltoztatás
módosítja a beleolvadásom
kiterjedését -

egy pillanatra ilyenkor
megcsikordul a forgó föld is alattam.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (12.)

Crossings; Budapest, July 2016

Amit rakunk,

téglát téglára -

ugyanígy épülő káosz.

*

Átjárást keres

egymásba egy más idő

egy másik helyen.

*

Egymásra nézed -

mintha látnám az 

eltemetett időt is.

*

Fény járata

vagyunk a bárhol egymásra

mért kapujában.

Beszélgetés kirabolt királysírok előtt

(Hegedűs Gyöngyi)

a születés más súllyal esik itt latba.
csak az aranyat mérik grammban.
mire megszületsz épp nincs aranyfedezete
se pénznek, se testnek.
talán csak az írásnak.
még feltáratlan bányákban.
amik meteorit becsapódástól válnak
bányászható mélységekké.
egy ütés az ínra.
aztán dekázni
a születési súllyal.
akármeddig.
vagy csak ameddig
az inak a csontokat
el nem eresztik.
az elhagyott tárnákban
most nagymacskák hűsölnek.
mint kirabolt királysírba
behúzódott szfinxek.




(shizoo)

nem ugyanazok
sejtjeid - mégis hurcolják
születésed

*

lélegzetvétel

huszonegy gramm többletét

nem őrzi a szfinx

*

a vájat vagyunk -

ég-ütött kőben

folytonossági hiány

Széll Kálmán tér (Moszkva, Kalef)

Birtalan Zsolt képe

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
még mérőeszköz formájában sem.

sem a zsebemben.
sem a telefonomban.

nem szeretném magamra élesíteni
egyik szemet bántón derengő képernyőn sem.

a felkapott kezű tűsarkon egyensúlyozó
rohanásaitokban sem.

ezt az időt egy elfojtást elszakító
mámorba gajdult éjjelen egy indulatos
énem addig üti amíg mozog -
aztán hajnalban a parti bozótos
szemetes szélén egy maszatos képpel
szorongva zokogó énem
miniszterelnököstül elássa.

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
mint egy levakarhatatlan börtöntetkót.

pont elég -

elégeti a nap
enélkül is a magam baját.

Sav-bázis egyensúly

a siker úgy születik, ahogy a gyomorfekély:
alattomosan -
                        másképp képzelted, de
az elsöprő egy rémálomszerű rettegés jelzője -
ahol túlságosan sokan szoronganak araszolva a
kijárat felé, egymást mérve és mérgezve, ott
az elsöprő téged és mindenki mást
is elsöpör, egymást marcangolásotok és
minden felesleges, egymásból préselt bókot -

a siker alattomosan születik, mint egy
titokban elkattintott és azonnal közzétett
fénykép: alapjában indiszkrét és sértő
hogy így táruljon fel a lyuk a gyomorfalon -
idegsavmarta privát kijárat, ahova persze
azonnal tülekedni kezd a többi is -
katasztrófaturisták és környezetmérnökök
szaggatják tágabbra a lehetőséget -

a siker alattomosan születik és szinte
azonnal bejárt úttá válik: hiszen jártak rajta -
kegyelemből adott hagyjál-már-puszi
a bibis területre, egymást mérgező és mérő
kijárat felé araszolásban, ahol
mintha csak az áramlástani törvények
irányítanák az udvariatlan tömeget -
elfog az érzés, hogy veled együtt tényleg
lenne mit elsöpörni -

azt hiszem túl régóta vágysz alattomban
a sikerre itt, a többi közt -
                                          megmérgezett
ez a várakozás, és ezért vagy tülekedés és
alternatív kijárat-szakító, sértő ösztön
aki egymagában is tovább tülekedne
most már, mint egy monomániás gesztus
egynemű közös többszöröse, a lyuk felé,
amit a türelmetlensége szakított -
jobb, ha tudod, semmilyen siker
sem gyógyítja be.