Teljesség-átiratok (28.)

kitudjaki?

A kívánság mint veszélytelen

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a legrövidebb út. 

Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros, mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.

Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak: ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra, hanem az állandóra irányul, ha a változót kívülről, idegenül szemléled, ha mindennel összhangra törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli kívánságaid méregfogát kihúzod és számodra az élet javai és kárai nem veszedelmesek többé, csak felületesen érintenek.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ahová nézel

úgy fogyasztasz? teljesség.

soha nem fogy el.

ültesd iskolapadba a vágyat
futkározzon a szünetben
zabolátlan
                  az udvar
porlepte kopó füve tartsa
az ösztön könnyű hitetlen
ragyogásban

de hol mit szünet szüntetne
győzhesse a fénylét példák
észbejutása
                   essen
le neki a fel - hova nézzen
hova éhüljön az étvágy
léte csikó
                kifutásba -


ültesd iskolapadba a vágyat
tolla emeljen ne borítson
olajsár
           élvezet és
kívánság és hasznok
most kell most rögtön?
odakozmál

rászoknál levegő mód
éhed mintha tüdőn ki-be
lüktet rajtad
                     a széles
lehetőségtár epizódokká
szűkül hol a vereség eszi mind
a hiába kiélt
                    diadalmat.


léted ragyogó fényét
sose lepje, ne borítsa
ne árnyalja
                  a kozma -
úgy tied a világ meg a
vágy éh úgy nem bánt
tudás-almafa tárul
                             önként adakozva.