Beszélgetés szétválasztásról és feledésről

Fekete Anna:

Mindig, pontosan

Egy riadt, mozgó pontot figyelsz az égen?
Vagy talán imádkozol valamiért? Lehet repülő,
madár, eltévedt kődarab. Vas és szén és víz
minden test, de csak a vágyakozás vagy az imádság
képzeli, hogy félig-meddig ismerősek. A szeretet
saját jeleit keresi, ezért a vágyott tárgyat sejtig-atomig
újrarendezi. Így téved Isten is, mikor a jókat
és a rosszakat akarja szétválasztani.

shizoo:

Chemtrail

A figyelemtől. Az ima is figyelem; ugyanúgy

riasztó, mint bármi, ha feléd zuhan. Szeretet, vas,

szén, víz, vagy elképzelt vágyak következményei.

Minden test, még a fohász is az ismeretlen jegyében

érkezik, ha szokatlan szögből látod. Szeretet

mondod; én úgy képzelem, a bennünk mozgó pontok

eltévedéseit az Úr nem akarja szétválasztani.

Kegyelmet gyakorol, ha a jóságunk is megbocsátja.

***

Fekete Anna:

Ma éjjel

Élnek azok is, akikre már nem emlékszel.
Jól laknak lármával, bosszúsággal, dühvel,
amivel megpróbálod agyonhallgatni vagy

csak túlkiabálni őket. Hisz akikről nem beszélsz,

azokat ezerszer kell eltemetned: el kell temetned
őket reggel, és el kell temetned minden este.
Élnek benned – bebábozódott múmiák –
sóváran, húsosan, mindig-éhesen. Ma éjjel
jól vigyázz! Ma éjjel megint anyákat temetnek.

shizoo:

aznap éjjel

Magadban tényleg folyamatosan temetsz.

A meg nem tett mozdulatok és ki nem

ejtett szavak varjúserege károgja benned

a módot, ahogy eltemeted őket. Hiszen akikről nem

beszélsz, azok nemléttel verik az összes kiejtett 

szavad, a hallgatás gyolcsába csomagolt életük 

a görcsös feledés akarásával fertőz. Élnek benned.

Nekik ez mindig aznap éjjel. Mikor az anyja

kezéből kiveszed mégis a halott csecsemőt.