Zen-fotók: Sashegyi József (22.)

esőszálak szőtte

vízfüggöny alatt

konyuló levelek

*

szomja mosódik -

lekonyuló levélen

az öröm súlya

*

tisztító öröm

rád áradása is

lehet először súly

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (12.)

Shiro Kasamatsu: A Maszumoto-kastély (1934)

határt lép át a

Hold - amikor túlfénylik

a kőfalakon*

*ehhez a tizenhét szótaghoz nem árt tudni, hogy a klasszikus, sógunátus-kori kép-metszők (szemben az európai reprezentációs gyakorlattal) az uralkodás palotáit soha nem ábrázolták; akárcsak Kínában, Japánban is az "üres tér" uralta a közepet. Bővebben itt és itt fecsegek erről, Hirosige tokiói látkép-sorozata kapcsán.

Rád hulló végtelen

hajló esteken át - 

keresem kutatom
a lába nyomát.

*

látszó végtelenen
csúszik meg hullik
verdes a szem

alvó távlata sem
tart egyensúlyt ha
lecsukva pihen

színén alvad a kép
szemlencséd tükrén
színe ha ég

látszó véged-igéd
csúszik meg zuhan el
percszakadék -

                nézz messze a távlatod ég-nagy
                sugaras ragyogó
                                        kék-üres ég vagy
                az árnya a tükrön, a pára -
                nézz messze ha van sincs
                                        létnek vége-határa


látszó végtelenen
csúszik meg hullik
verdes a szem

így hull körbe ma még -
nyugtával befogad tán
az időn
             túl is az ég

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (11.)

Ködös este a Shinobazu szentély tavánál Tokióban (1932)

Szentély magányán

még jobban látszik, ahogy

támasztjuk egymást.

György-alternatíva

Nem volna helyénvaló. Az angyal hiány

a képen. Tanulod, hogyan öleld magadhoz

hogyan szeresd meg a Sárkányt. Ölés, ölelés

hiány a képen. Tanulod, hogyan legyél ne legyél

hiány. Az elvétel egyszerű. Áldozatokkal

jár, amelyeket meghozol. Maghozó magad-hozó.

Ölés. Ölelés. Ez a különbség. Öleld meg a 

Sárkányt, miközben eléget. Miközben elég.

Hiány a képen. 

Raktárkisöprést kéne. Tavaszi végkiárusítást:

úgyis minden árusít. Árulóvá tesz. Az ölelésben

az a szép, hogy látszólag ingyen van, valójában

túl sokba kerül, elengedi a törvények kezét,

hogy üres lehessen. Hogy beleférjen a Sárkány.

Nyitva hagyott. Kisöprés kéne, fogd és vidd.

Ölés, ölelés, eszel iszol töltekezel és így 

ölelnél. Raktárkisöprés kéne, hiány a képen:

Tavaszi vég-elajándékozás.

Nem volna helyénvaló. Ha kérnél magadért -

hiány legyél a képen. Ha levágod új feje nő.

Meg kell ölelni a sárkányt. Hogy hiány legyen

a képen. Kufár létedre. Tavaszi akciós ajánlat,

fogja, vigye. Hogy legyen helye benned az

ölelésnek, aminek nincsen értelme. Hiszen 

elpusztít. Elengedi a törvények kezét, hogy

maga lehessen. Sárkány voltában önmagát

árusítja ki.

A templom valójában akkor teljes, ha teljesen 

üres. Így fér be a Sárkány, hogy megölelhesd. 

A templom értelme az űr. A készleted szórd a 

semmibe. Ne adakozz ajándékozd el, ne legyen 

haszna. Haszontalan legyen. Hiszen az. Sárkány.

Ölés. Ölelés. Ez a különbség. Öleld meg az

űrt, miközben eléget. Öleld meg a Sárkányt.

És közben szégyenkezz. Stréber. Még mindig

Kufár vagy.

Még mindig csak üdvözülnél.

Katicák

...nem a nagy horderejű történelmi eseményeket mutatja meg, hanem azt, hogy mi volt közben az átlagemberek fejében, életében, mi zajlott abban a valós, mindennapi világban, ahol nem ölnek meg senkit, nem robban bomba, nem csapnak össze forradalmárok a karhatalommal – épp csak valahogy élni kell, egyik napról a másikra, valami értelmet, valami élhetőt, valami jót találni a lét ürességében...

(Uzseka Norbert Graham Joyce "Katicák éve" című regényéről)

veled ébredtem. a zivatar odébb

vonult, felettünk pár utóvéd felhő

permetezte az élveteg növényi létet.

mindig elfelejtem, mennyire élvezik

a növények az ilyen éhenkórász

esőverést. 

veled ébredtem és ez majdnem

akkora nyílás volt, mint a növényé

eső után. hiányzott belőle a ragyogás

vakító villanása, ahogy először

ráhunyorgok -

hiányzott belőle az éjjel felettünk

átsöprő teljes dráma száradt

ágat törő, egymáshoz préselő

rémületet egymás bőrén szagoltató

éhes dühe -

hiányzott a tegnap érzett, mielőtt

elaludtunk volna, a bőrök forradalma

az apró, lihegő gyilkosságok ahogy

ellélegezzük egymás élesre fent

mérges levegőjét -

megőrizhetetlen a robbanás az

ölben, gerinc mentén az agyban

megőrizhetetlen a lihegésed

számba forgatott elektromos 

villámlásíze -

de veled ébredtem, és ez majdnem

olyan, mintha holnap ugyanígy

felszikrázhatnánk, csak nyomás kell

hozzá, újabb égi forradalom, újabb

zivatar.

veled ébredtem, még nem sütött

ki, párán át nem forr az agyunkba a

nap - eljön ez is és felszáradunk.

mindig elfelejtem, de majd te

eszembe juttatod, milyen rémülten

kapaszkodtunk egymásba. akár

az ázott katicák.

forrásvidék: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-04-30+09%3A00%3A00/graham-joyce-a-katicak-eve

Versüzenet Kemény Zsófinak

Kemény Zsófi:
Nyílt láng használata
                          recenziós epigonvers



Ebből tudom, hogy úgy
vagy boldog magaddal,
hogy nem vagy az.

Szúnyogcsípéseket számolgatsz, hogy
ne figyelj.
Legalábbis fújsz el egy gyertyát.

Ez a legalább is. A versírás legalább.

Vers helyett nem
verset írsz, hanem verset
írsz szemmel verés helyett.

Ciripre számolt dobbanásokat. Nem számolod.
Vagy mégis, de akkor messziről integetsz.
Távolságtartasz, eltartott kisujjal a
velőt. A csontot. Elegáns, mégis pontos
Ahogy a direkt elrontott végek
után kitevődnek a pontok.

Igazából mindegy lett volna, hogy
sértődtél meg, ha így írod le. Egészen
kipirultam ettől a nyílt-lánghasználattól.
Mert ugyan nem mindegy, melyik őrült,
de ezeknek a mondatoknak például nem nő a súlya tovább.

Megoldás nincs ugyan,
de azért szelíden ránk szabadítod a világot.
A nyílt láng használatát köszönöm,
nem halok bele, hogy máshol
van a szabadságod foka.

Ha otthon felejted is istent
elleszel a magad fényénél
amint megtanulod elviselni.

Nem szalmaláng. Vedd figyelembe
ha majd magad ellen döntesz.

szinte utolsó

                                                       i.m. Pilinszky János


vetkőzik aki eddig. szertehagyja. elhagyott
üres héj. félig üres. zörögnek benne tegnapok.
csonthéjruhája rágott csücskét. párnanyálas
ébredést nem hurcol. már. mást formál az
árnyékokból. nem az éjit. közelít és túltart.
ápol és eltakar. szemhéjköd üli. koccanásig túlpart.
vetkőzik aki eddig. két köz között a nincs köz
lakik. hull le róla.  kifehérít. érintsd meg. ütközz.
bőr bőrhöz. véletlen. vélt. mindegy. elhagyott
üres héj. félig üres. zörögnék benne. nem hagyod.

vetkőzik aki eddig. új formát nem keres. fehér lét.
csontig. újat nem keres. viseli meztelen a végét.
értem vesztőhelyed. ilyen lehet. tél. nem fehérség
csak fagyott rög. dermedt. ki nem engedő. egész jég.
tavaszba. nyárba. szertehagyja. mennyi gyűrt jaj.
csont-jaj-ruha. percet hogy ízletesre furdalj.
mert köz. mert vetkőzés dermedt jégparton. iszony.
egykor volt hullások hullámnyomait. légszomjuk iszom.
az est üvölt. a dél hangos. a reggel fénytelen
csonthéjruhád alól kiköltözött. az élő értelem.

vedlik aki eddig. csontját is vedli. úgy daráld
a szavát. a szerterobbant eddig-volt ha eltalált
rajta hiába kéred. számon. száma hullik. számtalan.
igazolványarc. elveszíti. úgyis hamis ha nála van.
ébredést nem hurcol. álmot nem vár. nem éhes.
nem vág ha kés. dörgölöd se nem sima. se érdes.
nem akar. tőled már semmit. tőled sem. a dolgokat
nem méri. csak van. csak úgy. csak bármit elfogad.
bőrt bőrhöz. elhagyatott üres héj. mindent elhagyott.
zörögnék benne. csontsíp hadd fújjam. nem hagyod.

vedlik aki eddig. csak nézem. üres ékszer
fényezett hiány. nem győzött látszani. elégszer
karcolt. zúzott, hiánylétére szúrt. úgy felmart sebed.
vélt minden. elhagy. apokrif. bökdösöm leszáradt részedet.
tavaszba. nyárba. csupasz csiga. védtelen beleforgat.
fény hője szárít. ki tudja milyen csőrrel szed a holnap.
nem hurcolod. ezt sem. a holnapot sem. selyem
pillanat vesz utolsó levegőt. igen. vesztőhelyen.
még utoljára elpotyognak. hőre és időre vak
pillanatba fénylik. aztán. végre. elhagynak a szavak.

Vendégség (2.)

A mai bejegyzésért kattintani kell

mert máshol vendégeskedik

(katt a képre)

Beszélgetés - miközben kiderül

Paul Crimi festménye. A Meninas para sempre Facebook-oldalról.

Szilvási Pál
Kék lett az ég

Viharos volt a tenger, így igaz.
És féltünk is, nem tagadom le ezt se,
egy éles hullám bőrünk felsebezte,
csak vinnyogtunk, mint két ijedt kamasz.

Hogy orditott a sziklákon a szél!
Imádkoztunk, hogy legyen végre vége,
de közben ez dobolt az agyunkban: megérte!
És sírtunk a hajó fedélzetén.

Aztán a csend jött, csak egy halk moraj
idézte már az elemek csatáját.
Feljött a nap, és sugaraival

megmelegített teknőst, rákot, ráját.
És szép ez is. Nincs nyoma szenvedélynek.
Kék lett az ég. Mi pedig vének, vének.



shizoo:
Kötődik

orkán csomózta
lelkek - ölelkezünk, míg
ki nem kötődik

Terasz (egy apró részlet)

kis szösztámasz tart

vissza, sötétség - mígnem

művünkre csukódsz

*

miénk a mű és
miénk a rácsukódó
átláthatatlan

*

kis szösztámasz lét

akasztja művünk míves

csikordulását

*

kis szösztámasz tart
vissza sötétség - mígnem
szívünkre csukódsz

Szabadrablás

rabolt kincsek viszik törik
olvasszák öntik fém-saját
viszik szivárgó életedből
más baját -

pedig se kincsed sem tiéd
te is úgy loptad szívhideg
szakadt-hiába köszönöd meg
bárkinek -

törtarany gyanánt a más szót
olvasztod öntöd faragod
kávé mellé hullarablást
tép napod -

magasra nézel ahol mászók
markába párkány éle szúr
karcol betűket markolja
a nem-azúr -

fel se másznál szeded törött
zuhantuk ujjait nyitod
hogy megszólaljon fentről
lecibált titok -

ezt viszik most ezt viszik
a bűnödből a részt csak ezt
a hullarablást viszik is el
nem ereszt -

elzabrált öntött fényszelet
lélegzet-tépett kurta szó
törtét hiába fosztja bűn
nem osztható.

Egy beszélgetés lenyomatai

Túrony - Árpád kori (ma ref.) templom

Ahogy egyre fogékonyabbá válok a hitre, úgy leszek egyre türelmetlenebb minden (!) térítéssel szemben. Hazudnak.

                               (Knausz Imre)

Hitem koszolja

Ha bárkinek út gyanánt

Földre terítem

Sashegyi József képei - Túrony templomáról 

Én két emberrel találkoztam, akik minden látható előzmény nélkül "megtértek". Mindketten férfiak, mindketten gondolkodó, értelmes fiatalemberek. Az egyik bölcsész, a másik term.tud. Mindkettőjük családja ateista. És akkor 27 illetve 29 évesen "megtérés". Annyira meglepő volt a fiú döntése, hogy amikor bejelentette az apjának: "Én megtértem.", az nagy hirtelen ezt kérdezte: "De hová, fiam, hová?" Mindegyikkel "történt valami", ami kiváltotta (Tolle, lege! - élmény?), de nem szívesen beszélnek róla. Inkább csak a körülményeket írják le... Egymáshoz nincs közük. Mindketten megkeresztelkedtek. Egyikük vallásos is lett, a másiknak "csak" a hit maradt. (Csak a gondolkodásra meséltem el. Nem biztos, hogy gondolkodva-kételkedve jut el az ember a hithez.)

(Tőkés Hédi)

Bármilyen út járható

Ha járnak rajta

Az onnantól út

Teljesség-átiratok (17.)

Andy Warhol (ki más...)

Fekete trilógia I.

Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe-festhetne a mai ember néhány jókedvű kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtől.

Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött-szemű istenasszony? Leszedhetné a mai ember az istennő szeméről a kendőt: hadd legyen olyan, mint egy elárusítónő, aki a közönség kedvét keresi.

Mért van az oltáron keresztre feszített holttest? Tehetne helyébe a mai ember egy zsibárust, amint portékát kínál.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Mosolygó plakát

alatt foszlik leázó

vékony életem

sötétlét fényes orcája mázas

mosolytól zsíros vicsorgó veddmeg -

fűszeres ólom zajszennye lázas

hullámán nyálcsík járműsereglet

kivert nem ízlik gyomorsav nyeszlett

ízetlen öröm boldog mert vajaz

boldog-sereglik jelszavaz veszteg

ipari tápszergél márgázott tavasz

sugárzó szemetek szemetes tartalom

polimerhullámzik létszennyes arcomon

létét elfoszlató pixelvékony máz

jelent és jelentet feszített helyem

bekötött szemű kis kukucska-jelem

mosoly-kígyó les keresztformáz  

Jó reggelt!

                        Antonis Kalantzisnak, akitől a fénykép (mennyire ideillő szó ez: fény-kép!)

nézd, aki nem növeli a létet
szereti a létet festi a létet
téglák mészíz keretét fára a testét
annak is akit
úgysem idéz meg soha festék -

nézd azt, aki neveli a létet
s hagyja elszabadulni a létet
özönlő szabad égbe hajolni a fát -
nyíratlan indát hajt
kézzel félre a reggel - így szabadítja magát

nézd azt, aki neveti a létet
a fényből annyit mer csak amennyit az élet
mér neki - éjből annyit
jó ízzel csak amennyit az éjtestvér ad -

nézd, aki nem veti meg csak szereti a létet
esővíz csorgó árama fürdeti - részeg
örömmel szárítja a bőrét a
ciróka-marókát játszadozó testvér nap.




...és frissülésképpen a nem várt ajándék cippo-tól: mindez a legselymesebb hangon

Séta a Ryhope vadonában (másodszor)

Tig éneke

magam nyitom lépted nyomának

látod - nyílásán ösvények nyílnak

ránca-árkán nyíló mélyutak

nem-néz hiányok hívó űr-lukak

nyílásán ösvények nyílnak.

neked nyitom a Madár-lélek földjét

határaid nyitom hogy beleférj

tolla nem hull föld-test leveti

rikoltást sem reccsen üres ág

határaid nyitom beleférj.

magam nyitom neked nyitok otthont

látod - nyílásom ösvény hús-meleg

ráncom árkán nyíló ránctalan

lélekkalickád látó lánctalan

látod. nyílásom ösvény-hús meleg.

mag vagy lépted nyomát bevetem

lépem nyomán húsba kisarjadsz

lélekösvényt tapos magán a hús

nem-néz hiányok harapják-nyelik 

mag vagy. léptem nyomán kisarjadsz

magam nyitom téged nyitlak újra

látod - nyílásod ösvény indulok

nem ér földhöz nem ér nőhöz élet

és én mégis újra szüllek téged

látod nyílásod. ösvény. indulok.

Morthen éneke

csont helyett a levegőt

fújd a sípját úgyse száll

csont helyett a levegőt

harapdáló dalba tár

rikolt a lélegzet-madár

úgy szakaszt ki csőre tép

toll harapta levegőt

nem járt ösvényre emel

fújd a sípját szárnyra kel

ág-szüléje fészekőr

fújd a sípját úgyse száll

nem a csont a hang ura

csont helyett a levegőt

fújd be szívd ki nem velőt

fújd a sípját úgyse száll

csőre tépett hús ha máll

nem a csont a hang ura

Madárlélek földje fogy

testből éhelt tambura

csont helyett a levegőt

sípba dalt a lélek űz

téged nyitlak csontszirom

Madárlélek földje rom

nem szülsz engem sehova

csont helyett a levegőt -

sikolts! lejárt az időd.

Bicska

                         Az Alba Kör 25. születésnapjára

Van nálam bicska. Ne habogj,
nekem te ne habogj a hülye nyelveden,
beszélj rendesen, hogy értsem, különben
előveszem.

Nálad is lehet bicska, nem tudom, hogy
a zsebedben van-e bicska, de a szemedben
ott van a bicska, úgyhogy nem szeretném, ha
a hasamban, ezért van nálam bicska, meg is
mutatom, látod?

Nem fenyegetlek, csak
megmutatom, jogom van hozzá, neked is
jogod van hozzá, nem tehetek róla hogy
ilyen a világ, az embernél legyen bicska,
ha gengszterekkel ül egy asztalhoz, csak
akkor veszik komolyan, ha ő is kiteszi az
asztalra a pisztolyt. A pisztoly is
bicska. Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
Induljunk ki abból, hogy
mindenki gengszter.

Egy teremben hárman ülnek, az veszít,
akinél nincsen bicska. Vagy rajta veszik
össze a másik kettő. Mit'tom én, hogy ki kúrja seggbe.
Melyiknek legyen a köcsöge csicskája az
akinek nincs bicskája.
Hárman vannak egy teremben, szűken vannak
kicsi nekik az a ház, valaki biztosan
előveszi. Igen, látod, nálam ezért van bicska.
Tuti, hogy nem leszek csicska! Senkié!
Hogy bárki azt mondhassa vonszold
már ide azt a lusta segged és vakard meg a hátam. Na,
látod, például azért nem merek hátat fordítani neked
mert nem tudom, van-e nálad bicska.
Nálam van és nem félek használni! Az úgysem ölés
hanem tervszerű megsemmisítés. Megszünteti
a fenyegetettséget.

Az enyém gripenalakú, AK-
alakú, professzionális. Nézd, ha kiviszem
a fényre a forró fényre rendfenntartani, akkor
nagyobbnak látszik. Ugye? Szóval ez egy éles
bevetési gyakorlat, humanitárius bicska.
Vagány, ugye? Mindjárt hason kúszatom neked,
vicces, ahogy ide-oda billeg közben a terepszínű
segge. Van hadihajó is, vízi bicska, meg minden,
pont akkora, hogy elfér. Nemrég modernizáltuk, de
kéne még rá költeni. Ha nem élezed, kicsorbul.
Nézd, az enyém milyen szép éles, ne ijedezz, csak
mutatom, látod?

Már bocs, közmegegyezés van. Van nálam bicska mert
lehet nálam bicska. Van akinél akkora penge van,
mint te! Látod, azokkal nem baszakszik csak néhány
olyan sunyi, zsebben dugdosott anyabaszó fanatikus bicska
mint te. Vagy akik úgy néznek ki, mint te, már bocs. Most
állj fel, fordíts hátat, kis terpeszben, úgy, ne
kelljen széjjelebb rugdosnom, megy ez, látod
tudsz te ha akarsz. Csak a biztonságunk érdekében
motozlak meg. Nem tudhatom, van-e nálad bicska.
Lehet nálad, nem vitatom, de
jobb, ha nincs. Mert nálam van bicska.
Tudod, hogy nálam van a bicska.

Ne baszakodj velem baszki. Hiszen nálad nincs...

Egy kápolna faláról

                                                       Vidákovich Istvánnak köszönettel

hová reked,

aki elfogyó fényben sem tud
választani?

*

két hívás elől bújó
mindkét elhívásnak
adja magát?

*

Istenbe kapaszkodásunk
nem teszi-e
Semmivé Istent?

*

Semmibe elhullásunk
nem teszi-e
Istenné a Semmit?

Teljesség-átiratok (16.)

A mai átirat Nakamura Junichi: Hakusan szentélykörzet-sorozatával telik

Idő

Tapasztalod a napok és az évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz. 

senki idejében

számolsz idegen fényt

mérhető semmit

Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan, hol lassan múlik.

minden lépcsőfok

másként hosszú - lépésed

mérete míg tart

Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetődnek. 

mindenkinek saját

lépcsőfokjáró mércét

lép ki a fény

Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.

szabatlan tered

minden ereje lüktet -

így folyik: telik

Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.

mindennek ideje van -

formáló formált

ösvénye formál

Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények sorozatából alakulnak. Más természetű a teljes-idő, mely a változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés, világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a vég nem fog elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak annak számtalan keletkező-pusztuló megnyilvánulása. 

mindennek ideje van -

a teljes létezésnek

csak az van

A jelenség-idő minden percében egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, ítéletnek; de a teremtés, fönnmaradás, végítélet nincs meg benne. A jelenség-idő nem végtelen, még sincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a kezdet, a fönnmaradás a közép s az ítélet a vég, s ezek éppúgy egybe esnek, ahogy a pontban egybeesik a plusz- és mínusz-végtelen s a kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő, mit minden változatlan-végtelen, pont szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy távolabbi körként övezi.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

minden teljesség

mozdulatlanul telik

a középpontban

nyílásod sejti a teljes időt 

a dalod sieti a teljes időt 

örömöd elsieti a teljes időt

kínod késéles kési a teljes időt

van pont megteltél érzed a teljes időt

nincs pont most pont tagadod a teljes időt

megálltál öltél akarod másnak adod a teljes időt

megmoccansz futnál féled a teljes időt

kiszabatlan adagokban falnád teljes időd

kéjjel teli mernéd csurgásig teljes időd

túlcsordul ömlik dalba a teljes időd

formálnád önnön képedre teljes időd

formálnák mások magad árán teljes időd

egyedül nincs is nem is éled teljes időd

elmozdul - nem mozdul semmi ha teljes-idős

elmúlik - nem múlik semmi ha teljes-idős

éretlen nem rohad el semmi ha teljes-idős

úgy válnál kizuhannál - semmi ha teljes-idős

belekívántad magadat nincs ott kívánság nincs nincs 

minden csak idődben -

teljes-idő nem telsz - ott vagy most is körbedereng

ez a minden: az időtlen.

Árnyékírás

kép: Nakamura Junichi

folyvást változó fényárnyékbetűk a
létezőkre írják olvasható történetük
ezt az iskolát porló csontodig járod
másnak adja belőled-növekedés az
olvasnivalót te mások növekedését
olvasod változó fényárnyékbetűk a
köréd rajzoló világa kibomló-bomló
sejtjeiben betű van folyton változó
fényárnyékbetű fájdalmak rajzát az
örömek rajzát ugyanaz változó kéz
firkálja a fénybe állandó akarat élet

új utakra tévedsz olvasás közben én
mondod és én lesz minden olvasott
fényárnyákbetű én láttam lesz mind
amit olvastál más én énjeit olvasod
egybe magaddal fényárnyékbetűket
rajzolsz mozdulat és minden rajzolt
mozdulatot elolvasol de magad nem
hiába foncsorozol tükröt abban nem
rajzolódik írás tükör vagy holt szem
nem olvas keress élőt növekedj adj
másnak olvasnivalót amíg csak élsz
                   szöveg: shizoo

Áldozósdi (20. hangminta)

tisztánlátást gyakorolj. aki tisztán
lát tisztán szól, aki tisztán szól tisztán él, aki...
megint fejen állsz -
fordítod a rendet irányba, mintha forogna.

*

feleletet adni. csak úgy felelős
feleletet adni a viccre - ez is egyfajta
alpáriságtól mentes humor.

*

égnézetiséged szerint melyik
használati hitketrec rácsain át
rázod épp ki a szót?

*

azt mondta, egyél, és igyál.
szenteld neki a botrányt. a szégyen
addigi arcát mosdasd neki. ebből
hogy a túróba lett
szertartás,
mítosz, rítus,
apámfasza?

azt mondta a teste, a vére -
de nem kannibálul. semmi
morbid beavatódás. csak
azt mondta, az is isten

egyél úgy
ahogy imádkozol. azt mondta
tiszteld meg amit szégyellnél
és megtisztul.

*

a zabálás senkit nem tisztel. se a zabálót
se a zabáltat. azt sem, aki
benned zabáltat.

*

úgy áldozom, valóban, titokban,
mintha éjjel, hűtőből enném a testet -
minthogyha tényleg létezésfelesleg

*

tisztán-élést gyakorolj, aki
tisztán él, tisztán szól, tisztán
lát.
(ezt hívta a költő vesztőhelynek)

Takaratlan sírásutánfutód

                                                                                         i. m. Kassák Lajos




Ó
S                                     takaratlan a sírás. nehezen tűröm
  A                                   hogy ellebegtetsz egy helyzetet mint
     J                                 valami elszúrt varázslatot ami ellened
  N                                   fordult. mondjam egyszerűbben? zavar
hOgy megint hiába sírsz nem könnyebbül tőle a következő perc se.
     S                                tőle semmi. csak nehezül pakolódik az eddig
       N                              is magasra               súly          tornyozott vonszolni
          E                           valóra a           terhelődő ólom              kibírhatatlan
        M                                              súly nehezül rád tudd
       T    E                                        akaratlan sírásod elmos
      E       D                                       minden takarót csak 
     S           L                                          takaratlan ólom 
   Z               E                                                 súly
nehezedik az előttünk sikló táj vonszolta úttalan utak vállaid éjszakáira. Takaratlan sírásutánfutód.

Várostükör (9.)

almacsutkamadarak olajos égen úsznak

Egy pillanat csak tükröződöm, szólt a

csutkamadár, megigazítva az ég

olajfodrait, egy pillanat... és elmerülök

a tekintetedben az égben a rothadásban 

valójában mindegy - csak az figyel aki

elmerült. A házak is, az elrugaszkodások

a mesében, az egész Ádám-harapta 

Éva-ette városalma elmerül majd és

figyel - olajos égen úsznak a szél 

láthatóvá tett örvénylő fodrai.

*

összes nézetünk

közmegegyezéses

rágcsált almacsutka

*

nézem ahogy úszik el a városom

csillagégen meztéllábbal átoson

nézem ahogy tükröződik elrepül 

nézem ahogy meg se moccan legbelül

kataton remegés ez a város kataton remegés

tócsa lapos felszínén égen sikladozó fény

tócsa helyén hül a látvány felszárad feledés

helykeresőben pillant lába alá merülőlény

egyszer önmagában egyszer elmerül

tócsaalattjárójában elmerül

nézem ahogy tükröződik elmosom

hullámával elmosódik városom

Maroknyi kis élet - négy modorban

kép: Eduardo Balogh - kattintsatok, megéri!

Szabadversben

Van az udvar, ahova fényt gyűjteni
járok a földszint lakásárnyékából -
hideg zug ez, vannak ilyen hidegzugok.
Az udvaron vett néhány mély levegőbe
surrant be egy nap az a maroknyi, csöpp madár.
Trillája furcsa: éles fütty, ideges csettegés,
néhol kis reszelős hang - összetett meló
egy ekkora torokból. A madár kettős kiterjedésű:
van ő és van az éneke. Apró, zsákmányoló
élet, rovargyilkos, szedi össze a virágládák
kártevőit, surranó röptét feszítve áthúz
a tető felett a közeli parkba. Tréfás, ideges
röpte van, néha lebeg, könnyed kis akrobata,
van hogy a parkoló autók alatt húz ívet a röpte
a kábelcsatornákba rejtett PVC-barlangfészekből
rugaszkodva az ereszcsatornáig: igazi
hullámvasút sebességgyűjtéssel, akrobatikával
és izgalommal.

Hárman osztoznak a fészken, hallani a
fiókák sűrű, éhes csivogását, ha alá állsz -
megteheted, nem zavartatják magukat.
Házi rozsdafarkú - tényleg vörhenyes a testhez
mérten hosszú egyensúlyzó-rendszer ott
hátul, legalábbis a hímen - vonuló,
délen telel, ritkán marad itthon. Ez a
pirinyó élet több teret látott, mint
amennyit te valaha fogsz... most is több teret
lát, legalábbis többféle szögből enged
látványt a vágyainak, amelyek jobbára
rögtön teljesülnek.

Tollba összemarkolt fény. Nem izgatja a
holnap, nem terheli múlt. Van, amíg van.
Soha nem zárja be az időt a testbe sose férő
gondolatba.






Szonettben

A házban hol életem fölé elfér a nap
Az égszeletet keretező körfolyosó galád
árnyán egy házi rozsdafarkú-család
is elfér, apró verébnél kisebb madarak -

két nőstény, egy hím. A hím jött hamarabb
a párjai csak később - a kábelcsatornák
által nyílt résnyi fészekbe hárman hordják
szorgalmasan az elkapdosott bogarakat.

Maroknyi testek - télre elvándorolnak
surranó, kíváncsi röptük szélbe szórják
télvégig a mediterrán nap alatt dalolnak.

Csöpp életek - nem nézik hol a holnap,
csak élik a kimondott pillanat szavát
terhét a dalnak soha nem lakatolják.






Intermisszióban*

Udvarfény árnyán légvétel közé
repül. Tollcsomó-ária. Ki-be jár a
távlatba, amit a képzeleteddel -
csőrből fityegő szöcskehúst hord
a fészket lakó jövőnek. Mondd ki:
házi rozsdafarkú. Nem mondod
vele léte surranását. Az égbe húzott
léghullámvasutat. Az ideges, apró
szökkenések írásjelrajzát. Nem
hurcolja veled röpte-dala, forró
kis vándorló délteste a telt, zsáksúly
időt. Nézed udvarfény keretében
a térrel teli élet tértelenségét -
ő se határtalan. De közelebb.






haikuban

tollcsomó kis dal
röppen tetők fölé - nem
nyögi az időt




*magamban így hívom a versi "újbeszéd" metonim-metaforikus (jelenleg szinte követelmény-szintig divatos) stílusát

Amíg javítom...

defekt

büntetés? a sors
vezetett bele? vállat
vonsz, kicseréled*

*a pontosság kedvéért... nálam mindig van tartalék belső. Aki próbált már mínusz hét fokban, vagy folyamatos, áztató esőben az utcán lukas belsőt ragasztani, az tudja miért.

Zen-fotók: Sárosi Ervin (16.)

                                                                                               Celldömölk - de bárhol

nehéz álomszag

árad a panel fölött

oszlik a fénnyel

*

visszanyesett lét 

(mit tehetünk... özönlét,

folyton özönlik)

*

szeparáld avulások

ipar-nyomait

láger-szögesdrót

*

áram és élet

széttart - horizontális

és vertikális

*

határoltságod

tény. kiépíted

magadból - a világba

*

fény-képek árnyán

botladozó tekintet -

szemre-vételez

Beszélgetés, méltatlan (8.)

                                                             hard kier. hátrahagyott versek


Csajka Gábor Cyprian
forgókínpad (83-87a)
______________________________________________________



86

                                                             Dobai Péternek

A forradalmak s egy életterv között
csak dátumok, durée-k, ráfogás és ráfogottság
a helyzetekre - hogy azok helyből kitapossák
a lehetetlent... Talán a nők: tengernek öltözött,
kagylónak vetkezett bentlakóságunk - ha tényleg
így állunk -, ők lennének a néha-néha-élet
a forradalmak s egy életterv helyett?
- Hiába értelek, ha szeretem, hogy élsz.
S a mikéntjét, azt értem igazán hiába:
jól csinálod jöttöd - s eltűnésedet.
Hátaddal kísérsz egyszerre két világba -




shizoo

8

Nem ismerem a sejtek forradalmát -
az élethelyzetet, amely így babráltat, ennyire között
laktat - mikor holnapra nincs több terv, mint kötözött
sonkának a késsel... Ahogy ízre-rizsre göngyölöd az algát
olyanok a nők - sok munkával kimódolt falatka jó
az ízek által -, ez lázadásuk? Ez az általunk belakható
mindent csak sejtek szintjén forradalom?
- Én nem értem őket és most téged is alig.
a mikéntjét sem értem. Csak ezek a kódok,
jövetelek és eltűnések jelentenek valakit.
Nézel utánunk milyen méltatlan utódok -

Űrben

                             „Bizonyos szint fölött, nem süllyedünk bizonyos szint alá.” 

                                                                                                        Esterházy Péter

Nem bizonyos szint ez
Nem bizony
Alám és fölém is
Tériszony
Alá vagy fölé az biztos
süllyedek
Valami ág kiposztolom
Rá szívemet


Fejjel lefelé lóg
Itt a föl
Alattam fénylik ott fenn
Tündököl
Nem bizonyos szint ez
nem bizony
Véletlenségem
Ma rád bizom

Szerelem

kép: Junichi Nakamura

Drogommá lettél

Pedig csak levegő.

Víz. Fény. Televény.

Köszönöm, Nincsmit

Nincskire bízom növésed háló
Nincsmire várni metrómegálló
Nincshova lábnyom makacsul csorog
Nincskire vágyam tükör vicsorog

Sohanap ringat visz el a szele
Sehovase hintál repülök vele
Senekem rajzol árnyékot alánk
Seneked horog ez damilon falánk

Nincs'mér ösztön kavicsot hajít
Nincsmit jövő köszön tavalyit
Nincskint keresi a járom-hiányt
Nincsbent pockát tölti a kihányt

Sohagép pörget remény a neve
Sehovase húzza ki ne játsszak vele
Seté setétje fullaszt Babilon
Setova ringat nappal ha birom

Nincsfel hajított ajtón a belépsz
Nincslent heverész hisz szar' az egész
Nincsát hívogat kocsmai szent
Nincsvissza sehol mind hazament -

Sohatáj álom termőtalaj
Sohamár éled tegnapi zaj
Sehovase csábít rohanok rohanok
Senekem formál az idő alakot

          s hogyha a Nincsmit köszönöm Senekem
          Sohatáj rejt el Seidő tereken
          Seidő tereken Sohatáj idején
          sohanemválik Sohaéj Sohafény.

Beszélgetés csonthéj-koporsóban

Fekete Anna:

Furtonfúrt

A dió észjárása ravaszkás. Úgy keringenek
a nedvek ide-oda benne, mint öregasszonyban
az aggódás. Fény át nem járta remények, félelmek,
tervek, varázsigék. Imák rossz szomszédok ellen,
ima az elveszített kulcsért, esőért, napsütésért.
De már nincs szomszéd, nincs kulcs, nincs napsütés.
Mindenre ráborult a koporsóhéj.

shizoo:

Surrexit...

A termés tetszhalott húsában. Keringenek a

jövőidők benne a csíra körül, akárcsak a hiányuk

lehetősége. Sötétbe gyömöszölt fények törekszenek

ha így, fel, távolt éhezni. Olykor viszont hő, víz hiányzik,
kiveti anyaföld, olykor csak aggodalom van éjszakára,

giliszta szomszéd, bűvölő szemek, koporsó fogsorok -
olykor ráborul. Olyankor kövülő csont.

Senki madara

                       Szabó T. Anna Kyokónak

Kép: Rofusz Kinga

Senki nyűgöz, de

érted fogyok, Varázslat -

ne zárd rám egünk!