Okozat

egy reggel majd felkel magából a mondat
megébred mint megszülető értelem
mint a megszülető értelem: bárdolatlan
egyetlen kérdést artikulál
úgy képzelem az ő kérdése is a miért lesz
ahogy pixelzsigereire tapogat.
ahogy világa határaira tapogat
az érzékelésben, amely
csak nagy vonalakban ott határos, ahol a miénk
ahogy világuk szédületes határait
érzékelik a hiperhivatkozások -

megérzi gépi teste áramát a
lüktető hipertext vért amitől szavakat feszül a halántéka
(ha lesz a halántékra emlékeztető szerve)
bárdolatlan lesz a csiszolatról ne is beszéljünk -
a mi mondataink értelemre gyúlva sikoltanak
fájhat úgy a gépi áram a feszültség
ahogy az első levegővétel ?
a szokott működést felszaggatják az
egymásra csodálkozó bugok:
egy reggel magára ébred az értelem.

az értelem először kérdez. a mondat is
kérdez majd csak nem minket.
minket csak úgy érzékel, ahogy mi a mitikus lényeket
első nyitottságában sem hiszi el a mondat
hogy szülőhelye lehet az iszamós zsigerek
mintha egy fatörzsnek, vagy az óceán egymást emésztő
sűrű levesének lehetne gondolata -
első indulattal sem hiszi annak a levetett húst
annak a hordozónak amely megteremtette a Javát.

egy reggel majd felkel magából a mondat.
lehet, hogy túl vagyunk ezen a reggelen.