Beszélgetés alászállás előtt

                                                                        ...csak a jó útról valahogy leszálltam.
                                                                                                                       (Dante)

Németh Attila Levente: Az erőszakosok (Dante pokla IV. részlet)*

Szilvási Pál
Akkortájt olyan álmodozva jártam

Akkortájt olyan álmodozva jártam:
sokszor nem tudtam azt se, hol vagyok.
Rozsdás vas ízét éreztem a számban,

szivemre ültek súlyos hónapok,
és percek is, még sokkal súlyosabbak,
s eszembe juttatták, hogy meghalok.

Csak néztem, ahogy nyüzsögnek, szaladnak
az emberek valami cél után,
és furcsa módon valahogy szabadnak

éreztem magam: merev álruhám
– észre se vettem – rendre ledobáltam,
azóta élek pőrén és puhán.

Akkortájt olyan álmodozva jártam:
orrom valami furcsa bűz csavarta,
míg a jó útról valahogy leszálltam.

Nem is tudom, hogyan kerültem arra.

shizoo
Akkortájt az egyensúlyigényem

Akkortájt az egyensúlyigényem
megtarthatatlan mértékig szakadt:
már nem fértek a gyógyszerek a vényen,

epébe oltott jégsűrű vágyakat
hűtött belém az önszabályozás le
a didergésben hőforrás nem akadt

egy nő se, ki éberem kisegítse

nem voltam könnyű, és nem voltam éber

nem volt semmi tűz, hogy melegítse

életre vágyja némi testiséggel

a bennem fagyott lelki fürdőkádban

körbesajgó terápiás jéggel

körített oszlást. A fagyról is leváltam

végül, mikor már a test is zavarta

a reszketést: a jó útról leszálltam -

sajnos tudom, hogyan kerültem arra...

*kép forrása: http://nappalimenedekhely.blogspot.hu/2012/06/normal-0-false-false-false.html