Különös pillanat ez, melyben egy társadalom a teret kívülről néző és
azon átvágó lényeket alkot magának, és a vasúti kocsik méhsejtjeibe
rejti (helyezi) áldott és szent lelkeit. A pihenés és elgondolkodás e
helyein, a két társadalmi érintkezési pont (üzlet és család, pici,
szinte érzékelhetetlen erőszakos cselekedetek) között hajózó paradicsomi
vitorlásokban helyhez nem kötött liturgiák zajlanak, zárójelbe tett,
senkihez sem szóló imák.
(Michel de Certeau)
(Michel de Certeau)
A legmélyebb éjszakában csattogott
tadam da dam, ta dam; a sín alattam -
valami általam nem ismert okból
a fülkében is egyedül maradtam.
Kint vakult sötétben egy-egy egy tanya
fényétől mintha mélyülne a bánya;
szembe bámult velem önmagam
megoszt a fény, ha foncsor a hiánya -
két dolog között. Az egyik megvár
a másik már vár. Nyújtózó idő
tadam da dam, tadam. A sín alattam
úgy fogy el, mint bármi hihető;
léten húzott zötykölő cezúra,
szünetjel. Ahogy nézett önmagam:
purgatórium. Így ha fürdet
a nyilvánvaló a hiányaiban.
:) de jó!
VálaszTörlés