Megkeserül

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A múltba vetett pillantásnak is
kerítése.

Ott ugatnak
mögötte a (test)vérrel etetett kutyák.
Oldalfüggetlen kerítéselés
folyik
és a közös halmaz
az ugyanúgy gondolt
közmegegyezéssel
elbitorolt múlt
a senkiföldje.

Én is gyakorlom a
szelektív felejtésgyűjtést
amikor szándékosan
nem emlékszem a pillepalacknyi
belezárt levegő ízére -
amikor tudom, hogy
mire nem emlékszem.

A visszaemlékezésnek is
vannak határai.
A másféle múltak között
még útlevéllel se -
eltagadott idő disszidense
minden vitázó. 

Én soha többé nem akarok
közös múltba
révedni. Se veletek,
se veletek. Se veletek.

Megbocsátok, de
nem felejtek?

Tűzben túledzett fémtöréseink
idő veszése lánctalpas 
roncsai füstjét -

hadd fújjon
engem is
inkább a feledés.